A pünkösd ünnepe utáni tizedik napra, Szentháromság vasárnapját követő csütörtökre esik Úrnapja. Ezen a napon ünnepli a katolikus egyház Krisztus Szent Testét és Vérét. Idén ez az ünnep május 30-ra esik, ám az úrnapi körmenetet a rákövetkező vasárnapon tartják.
Az Úrnapja hiánypótló ünnep, amely a XIII. századra datálódik. Szent István ezeréves keresztény országában – határokon innen és túl – azóta is megünneplik és számos hagyomány kapcsolódik hozzá.
Bár az Oltáriszentség alapításáról a nagycsütörtöki szentmisében emlékezünk meg, az oltárfosztást követően nem volna illő a kenyérben és borban valóságosan jelen levő Krisztust kitörő lelkesedéssel ünnepelni. Nagycsütörtök estéjén a harangok Rómába mennek, az oltár pőre, lelkünkben Jeremiás próféta siralmai visszhangoznak. Itt a hívő ember már a Getsemáné kertben vérrel verejtékező Jézus szenvedését éli át.
Úrnapja, a szegedi eredetű Lányi-kódexben „szentvérnap” néven kap említést.
Parancsolt ünneppé 1264-ben IV. Orbán pápa tette Lüttichi Szent Julianna (†1258) hatására, aki egy látomásában a teliholdat látta, melyből egy darabka hiányzott. Julianna úgy értelmezte látomását, hogy a Hold az egyházi évet jelképezi, amelyből valami hiányzik: az Oltáriszentség ünnepe. Az ünneppé nyilvánítás közvetlen előzménye a híres, Raffaello által is megfestett bolsenai csoda volt. A pápa éppen Orvietóban időzött, amikor hírül vitték néki, hogy a közeli Bolsenában az ostya a pap kezében úrfelmutatáskor vérezni kezdett.
Hirtelen bekövetkezett halála miatt azonban a végleges rendelkezés csak 1312-ben készült el. Ennek ellenére A népi jámborság és a liturgia direktóriuma című instrukció az ünnep elrendelésének dátumát 1264-re teszi. Ebben a lelkileg és szellemileg is nehéz században hihetetlen erőforrást jelentett az Eucharisztia ezen kiemelkedő ünnepe.
Az ünnephez később kapcsolódott a körmenet is.
Először csak kehelyben, illetve áldoztatókehelyben vitték az Oltáriszentséget, később már szentségtartót készítettek különleges díszítésekkel. A barokk korban erősödött meg a körmenetek hagyománya, amikor az Oltáriszentséget rendszerint a miséző pap vagy püspök vitte díszes baldachin alatt, és az utcák díszítése is az ünnepléshez tartozott. Ennek rendjét a ma is érvényben lévő Rituale (liturgikus szertartáskönyv) tartalmazza.
Magyarországon ugyancsak régi hagyománya van az úrnapi körmenetnek. Az első adatok magyarországi megünnepléséről 1292-ből és 1299-ből valók. A történelemben említést kap a budavári úrnapi esemény, melyen részt vett Luxemburgi Zsigmond, II. (Jagelló) Ulászló és fia, II. Lajos király. Később a köztudottan hívő katolikus Habsburg-uralkodók számára is fontossá vált az ünnep.
A hagyomány ma is élő, amikor Úrnapjára a templomokhoz közel négy oltárt állítanak, melyek a négy égtájat jelképezik, itt az Oltáriszentség alapításáról szóló egy-egy szentírási rész hangzik el, majd a miséző pap szentségi áldást ad.
A körmenet útját szebbnél szebb virágszőnyegek díszítik, vagy a lányok rózsaszirmokkal borítják az Oltáriszentség útját.
A négy világtáj felé adott áldás mára szimbolikus jellegűvé vált, régebben gyakorlati rendeltetése is volt: az embernek, a földnek, a zsendülő természetnek a megáldását jelentette. A Magyar Királyságban általános szokás volt, hogy az Oltáriszentséggel körüljárták a falut, a földeket, hogy az Úr megoltalmazza a tavaszi vetést, távol tartsa a természeti csapásokat, s hogy bőséges termés járjon a nyomában.
A magyar keresztény kultúrában és néphagyományban számos szokás fűződik ma is Úrnapjához. A sátrak lombokból és virágokból készülnek, és bennük kialakítják s díszítik az oltárt.
Székelyföldön, az oltárok mellé jegenyeágakat, nyírfaágakat állítanak. Gyimesbükkön, ahol Úrnapján van a templombúcsú, a körmenet a „Kontumáciáig” (kápolna a történelmi határon) vonul, virágkoszorúval díszített színes zászlókkal, fehérbe öltözött gyermekek, népviseletes leányok és legények kíséretében.
Az Oltáriszentség elé szórt és megáldott úrnapi ág és virágszirom, valamint az úrnapi templomban széthintett fű és virág egyike a magyar katolikus nép legtiszteltebb, legtöbbre tartott szentelményeinek. Ez a szokás ma is él a Kárpát-haza különböző tájegységein.
Hajdan Sükösdön az ünnep nyolcadáig a templom padozatán maradt a fű és a virág, ekkor a falu népe széthordta. Az úrnapi körmenet után mindenki igyekezett hazavinni a lombsátrak zöld ágaiból. Sokan a saját virágukat vitték haza, amelyet a körmenet előtt koszorú vagy csokor formájában a sátorra akasztottak, illetve a sátorba tettek.
A faágakat a kertben a vetemények közé szúrták, Andrásfalván az úrnapi koszorút az istállóban a gerendára akasztották, a földeákiak az úrnapi sátorból hozott füvet a háztető alá vagy a gerendára tették a ház oltalma céljából. Csíkszentimrén, Csíkcsekefalván, Kászonfeltízen az úrnapi oltárról egy-egy ágat vittek haza és minden levelére egy Miatyánkot mondtak. Csíkkozmáson a zöld ágakat az ágy fölé tűzték, s leveleire egy-egy Üdvözlégyet imádkoztak.
Az Úrnaphoz kapcsolódó szokások ma is élnek a Kárpát-haza különböző tájegységein.
Forrás: Magyar Katolikus Lexikon, Magyar Kurír, Bálint Sándor: Ünnepi Kalendárium
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
