A Komáromi Református Egyházmegye és a Perbetei Református Egyházközösség szervezésében került sor hetedik alkalommal a református egyházmegyei borversenyre a perbetei Pándy Lajos Művelődési Házban.
Hét évvel ezelőtt öltött testet a gondolat, hogy találkozzanak az egyházmegye szőlőtermelő-borász és borkedvelő tagjai, előtérbe helyezve Hamvas Béla gondolatát: „Minden bor társas, és igaz lényét akkor tárja fel, ha közösségben isszák.”
A községben a kultúra magába foglalja a borkultúrát, ahogy a térségben élők mindennapjainak része a szőlőtermesztés és a borkészítés.
A borverseny eredményhirdetésen résztvevő 20 egyházközösség tagjait Szénási Szilárd esperes-lelkész köszöntötte, aki után Zila Gábor, a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány ügyvezető elnöke is szólt a közönséghez. A jó minőségű borhoz kiváló munkára van szükség, a legjobbra törekvés pedig olyan protestáns érték, amit hangsúlyoznunk kell – ezért fontosak egyházunk számára a borversenyek – fogalmazta.
Mint mondja, a magyar reformátusság számára ez az alkalom is olyan határokon át ható, közösségépítő erő, mely segíti a testvéri kapcsolatokat.
A borásztalálkozó résztvevőihez fordulva kérte, amikor kemény munkájuk gyümölcsét, a bort kezükbe veszik, szent mozdulattal tegyék ezt meg: a hálaadás, leborulás gesztusával, hiszen a bor megmutatja és kézzelfoghatóvá teszi, hogy Isten megáldja őket, és munkájuk nem hiábavaló! Jelképezi az Úr közelségét is, az Úrvacsorában a látható igére mutat, amivel megpecsételi a megváltott, boldog állapotunkat. Az Úristen megadja nekünk a termést, amelyből emberek kemény munkával kiváló borokat készítenek. Nem az élvezetkeresés áll a középpontban, hanem az, hogy akik itt összegyűlnek, közösen vallják, Isten kegyelme segítette őket. A kóstolások fő célja is inkább a tapasztalatszerzés és a kapcsolatépítés.
A köszöntők után egy fergeteges kultúrműsorban volt részük a vendégeknek. Tárnok Katalin, a Csemadok helyi alapszervezete elnökének gyönyörű éneke után a perbetei Napraforgó néptáncegyüttes ropta a táncot, amelyet a közönség vastapssal értékelt.
Díszvendégként a zsűri elnöke, Korpás András szőlőnemesítő előadásában Jókait, Komáromot és a bort kötötte egy csokorba. „Úgy mondják, hogy a szőlőt nem lehet becsapni. Sok munkát ad, állandó gondoskodást, törődést vár. Ebben is közel áll az emberhez. Mondhatnám azt is, hogy beszélgetni kell vele. Régen, amikor még az alacsony művelés dívott, le kellett hajolni a szőlőtőkéhez. A szőlőművelő gazda pedig a múló esztendők során lassan fölvette ezt a testtartást. Joggal figyelmeztetett még Jókai Mór arra, hogy a szőlő a hajlott hátat szereti. Mert ha nem odaadással műveljük, nem adjuk meg neki a kellő tápanyagot, nem úgy metsszük, ahogyan konkrétan az a fajta igényli, akkor az örömet jelentő eredmények is elmaradnak. Nemcsak az emberek egymás iránt, hanem a szőlő is alázatot, tiszteletet kíván. És aligha véletlenül, hiszen a kultúrnövények közül az egyik legpatinásabb múltú növénynemzetség” – mondta a neves szakember.
A benevezett 160 bormintát 4 háromtagú zsűri értékelte. Az ítészek 25 arany-, 72 ezüst-, 49 bronzérmet osztottak ki, 16 borminta pedig oklevélben részesült.
A legmagasabb pontszámot a búcsi Karkó Pincészet Olaszrizling bora érte el, 93 ponttal. A fehérborok kategóriában az első és második helyet a szentpéteri Bernáth Sándor Sárga muskotály, illetve Cserszegi fűszeres, míg a harmadik helyet a búcsi Retkes Lajos Rituál bora nyerte el. A vörösborok versenyében az első helyet a bátorkeszi Szabó Pincészet Dunaj, a második helyet a bátorkeszi Dolník Pincészet Vág, a harmadik helyet a bátorkeszi Tóth Tibor Dunaj bora kapta. A rozé kategória győztese a búcsi Karkó Pincészet Cabernet sauvignon bora lett. A búcsi 6, a deáki 4, a szentpéteri 3, a dunamocsi 3, bátorkeszi 4, vágfarkasdi 2, a kisújfalusi 1, a madari 1 és a gútai borászok 1 aranyérmet nyertek.
Közben a közönség díja címért is kóstolgatták és értékelték a borokat a résztvevők. A legjobb perbetei bor gazdája címet Papp Ferenc kapta. A serleget a magyarországi Ete község református gyülekezete ajánlotta fel a győztesnek. A közönségdíjat pedig a Kecskés Pincészet kapta.
A finom vacsora után elkészült a kiértékelés, elkezdődött az oklevelek átadása, amelyeket Szénási Szilárd esperes, Zila Gábor, az RKK ügyvezető igazgatója, Erdélyi Zoltán perbetei lelkész és Kecskés Imre gondnok, zsinati tanácstag adtak át.
Szénási Szilárd megköszönte mindazoknak, akik az egyházmegye különböző szegleteiből eljöttek, hogy együtt legyenek, örvendezzenek, és hogy e nemes és nemesítő ital mellett áldott találkozásban legyen részük. Gyülekezeti tagjainkat külön dicséret illeti nem csupán az elkészített finomságokért, de az egész alkalmon nyújtott segítségért is! Köszönet illeti a borászokat is a finomabbnál finomabb nedűk elkészítéséért, illetve a szakmai zsűrit is áldozatos munkájáért. A borkészítés és borfogyasztás is egyfajta közösségépítő erővel bír, hiszen a gazdák a szőlő termesztésekor, majd a szüreteléskor, sőt a bor készítésekor is segítik egymást, később az elkészült boraikat szívesen kínálják egymásnak a pincesoron, mindeközben szorosabbra fűzve a baráti viszonyt. Külön megköszönte Zila Gábornak, a magyarországi BORUM elnökének jelenlétét, aki szakértelmével emelte az alkalom színvonalát, s nem utolsósorban képviselte az anyaországot is.
Az egyházmegyei borversenyt a közeledés, nyitottság, a gyülekezeti élet felszabadító szigeteként élték meg, ahol a komfortzónán kívül is jól érezve magukat válhattak közösségi emberré.
(Miriák Ferenc/Felvidék.ma)
