A katolikus egyház májusban kiemelten imádkozik Jézus anyjának, Szűz Máriának közbenjárásáért. Május havát már eleink is Szűz Mária hónapjának nevezték, a Boldogságos Szűz Máriát pedig Égi Édesanyának, Mennyei Pátrónának titulálták.
Az egyházban történt tanúságtételek szerint, a hívők közössége gyakran megtapasztalta az Istenszülő hathatós segítségét a keresztény hit ellenségei által támasztott üldözések közepette is.
Már a kereszténység első századaiban elterjedt az a szokás, hogy az üldözések, megpróbáltatások viharaiban a Boldogságos Szűz Máriát hívták segítségül. Májusban, a keresztény katolikus közösségekben naponta elimádkozzák a rózsafüzért és a lorettói litániát.
Történelmünk során, így a török hódítással fenyegetett Európában is hadvezérek és uralkodók fohászkodtak a Szűzanyához oltalomért egy-egy ütközet előtt.
A magyar történelemnek egy ilyen pillanatát örökíti meg a pécsi székesegyház Mária-kápolnájában látható festményén Székely Bertalan. Az oltár előtt Carvajal pápai követ és Hunyadi János térdel. A kép előterébe festett oszlopok felett kiterjesztett szárnyú angyal, az ívek szögletének medalionjában pedig Mária-betűábra látható koronával. A latin nyelvű felirat így írja le a jelenetet: Nándorfehérvárnál a győzelem előtt a mennyei Patróna segítségét kérik.
Szent V. Piusz pápa is mindent megtett az egész keresztény világot végveszélybe sodró török birodalom ellen. Mohács után, 1526-ban minden elveszni látszott, 1541-ben elesett Buda. A pápa 1568-ban adott Miksa magyar királynak harmincezer aranyat a végvárak védelmére, de a török előrenyomulása feltartóztathatatlannak látszott. Ekkor a Szentatya szövetséget hozott létre az oszmán tengeri haderő ellen Velencével és Spanyolországgal, ám az imádságban bízott a legjobban.
A rózsafüzér imádkozását szorgalmazta, melyet környezetével maga is kitartóan imádkozott.
Az egyesült keresztény sereg és a túlerőben levő török hajóhad Lepanto melletti összecsapására 1571. október 7-én került sor. A rózsafüzért imádkozva a pápa sugallatban értesült a győzelemről. Ekkor rendelte el, hogy október hetedike legyen Mária, a Rózsafüzér Királynője ünnepe, és a keresztények segítsége megszólítást is a hívek imáiba ajánlotta. 1571 óta e megszólítás a loretói litánia fohászai között szerepel.
1683-ban Bécs felszabadítását szintén a Szűzanya oltalmába ajánlották. Boldog XI. Ince pápa a győzelem napját Szűz Mária nevének tiszteletére hálaünnepül rendelte, Buda felszabadítására pedig a következő feliratú zászlót küldte: „Budát a Szent Szűz segítsége adja vissza!”
Szűz Mária, a keresztények segítsége liturgikus ünnepét VII. Piusz rendelte el szabadulása emlékére, amikor Napóleon elűzte a pápát Szent Péter székéből, és fogságban tartotta Franciaországban, a pápai államot pedig birodalmához csatolta. Ekkor Piusz és az egész egyház buzgón imádkozott a Boldogságos Szűz oltalmát kérve.
Napóleon Moszkva alatt vereséget szenvedett, a pápa 1812-ben kiszabadult. 1814. május 24-én magyar huszárok díszkíséretével és védelmével vonult be Rómába. 1815-ben a pápai állam is visszakerült fennhatósága alá.
Ekkor VII. Piusz a Szűzanya iránti hálából, Mária tiszteletére rendelte el az ünnepet május 24-ére, „Szűz Mária, a keresztények segítsége” elnevezéssel. Ezen a napon emlékezik az egyház az Ószövetségből ismert, a népét megmentő Eszter királynőre, aki Mária előképét is hordozza.
Ima a Boldogságos Szűz Mária segítségül hívásáért: „Mindenható és irgalmas Istenünk, te a Boldogságos Szűz Mária anyai pártfogásában hathatós segítséget rendeltél a keresztény nép védelmére. Engedd jóságosan, hogy a Szent Szűz oltalma alatt megerősödve küzdjünk az életben, és lelkünk gonosz ellensége felett győzelmet arathassunk a halálban. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.”
Forrás: Magyar Kurír.
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
