Az Aranycsapat Dél-Korea – vb-rekordot jelentő – 9–0-s kiütésével és az NSZK 8–3-s legyőzésével csoportgyőztesként jutott tovább a második csoportból az egyenes kiesés szakaszba. Magyarország 1954. június 27-én a legjobb nyolc között Brazíliával találkozott.
Svájc előtt az 1950-es világbajnokságot Brazíliában rendezték. A házigazdák megnyerték a csoportjukat (Mexikó 4–0, Svájc 2–2, Jugoszlávia 2–0), azáltal pedig jogot szereztek, hogy részt vegyenek a csoportgyőztesek körmérkőzésein. Esélyeshez méltóan 7–1-re legyőzték Svédországot, majd 6–1-re verték Spanyolországot. Ezzel Brazíliának a legendás Marcana Stadionban Uruguay ellen elég lett volna egy döntetlen a vb-aranyéremhez, de meglepetésre az „uruk” 2–1-re diadalmaskodtak. A „Maracanazo” súlyos traumának számít a brazil labdarúgó-válogatott történetében, a hazai pályán elbukott világbajnoki cím után volt, aki a stadionban lett öngyilkos, míg a válogatott tagjait a szurkolók meg akarták lincselni. A „Selecao” négy évvel az események után ismét kijutott a világbajnokságra, miután a selejtezőben Chilét idegenben 2–0-ra, Rio de Janeiróban pedig 1–0-ra verte, míg Paraguayban 1–0-ra nyert, hazai pályán 4–1-re diadalmaskodott szomszédja ellen.
Brazília az 1954-es vb 1. csoportjában Mexikót 5–0-ra intézte el Pinga duplájával, Baltazar, Didi és Julinho góljaival, majd Jugoszláviával szemben 1–1-es döntetlent ért el, hála Didi találatának. Így a pontazonosság miatt sorsolással dőlt el, hogy Brazília nyeri a csoportot, míg Jugoszlávia a második helyen zár (a szabályok értelmében a csoportelsőségről sorsolás döntött, a csoport második helyéről pedig mérkőzés). Ezzel a magyar válogatott elé a futball történetében először sodort az élet dél-amerikai ellenfelet, amely ekkor még „csak” egy-egy vb-ezüst- (1950) és bronzéremmel (1938) rendelkezett.
Sebes Gusztáv magyar szövetségi kapitánynak csupán egy helyen kellett változtatnia az előző mérkőzéshez képest. Puskás Ferencet lerúgták az NSZK elleni meccsen, ezért sérülés miatt nem játszhatott Brazília ellen, a helyére Tóth Mihály ugrott be.
Remekül kezdődött a magyarok számára a mérkőzés: a 4. percben Czibor Zoltán lövése lepattant a kapusról, a kipattanót Hidegkuti Nándor közelről a bal felső léc alá vágta (1–0). Öt perc múlva a csapatkapitány, Bozsik József tette a labdát Hidegkuti elé, ő átemelte Kocsis Sándornak, aki jó ütemben az ötös bal sarkáról a hálóba fejelt (2–0).
A 18. percben a tizenhatoson belüli szabálytalanság miatt megítélt tizenegyest a braziloktól Djalma Santos értékesítette (2–1). A második félidőben aztán a magyarok kaptak büntetőt, amelyből Lantos Mihály szerezte meg a harmadik magyar gólt (3–1). 67. percben Didi szöktette a baloldalon Julinhót, aki a tizenhatos sarkáról lőtt védhetetlenül a magyar kapuba (3–2). Nem sokkal később Nilton Santos belerúgott Bozsikba, aki ezért megfenyegette a brazil játékost, s a játékvezető mindkettőjüket kiállította. A feszült mérkőzés végén Hidegkuti indította remek ütemben Czibort, akinek aztán a beadását Kocsis az elmozduló kapus mellett nyolc méterről a jobb alsóba csúsztatta (4–2). A gólt követően Humberto megrúgta Buzánszky Jenőt, ezért az angol játékvezető Arthur Ellis őt is leküldte a pályáról.
A lefújás után óriási balhé tört ki, amelyről a Népsport 1954. június 28-i (128.) száma így tudósított:
„Amikor a játékvezető lefújta a mérkőzést, a magyar játékosok boldogan ölelgették, csókolgatták egymást, örültek, hogy bejutottak az elődöntőbe. Elkövették azonban azt a hibát, hogy a brazil csapat után röviddel bevonultak ők is az öltözőbe, noha többen kiabáltak nekik, hogy várjanak. A brazil játékosok, teljesen elvesztve józan ítélőképességüket, megtámadták a magyar játékosokat, leírhatatlan verekedésbe kezdtek, s a magyar játékosok segítségére siető svájci rendőröknek is nekiestek. A rendet csak igen nehezen lehetett helyreállítani. A rendőrség ezután kordont vont az öltöző köré a folyosókra, úgy, hogy senki az öltözőkbe be nem juthatott. A folyosókon lévő szakemberek, újságírók a legnagyobb felháborodással beszéltek erről az utójátékról és több jóérzésű brazil újságíró is szégyenkezve fejezte ki sajnálatát a történtek felett. E pillanatban csak remélni tudjuk, hogy a játékosoknak nem történt a váratlan „utómérkőzés” következtében komolyabb bántódásuk.”
Az anekdota szerint Pelé az édesapjával hallgatta rádión a mérkőzést, a brazilok kiesése miatt Pelé apja sírva fakadt, akit a fia azzal próbált vigasztalni, hogy a következő világbajnokságon majd ő megnyeri az első vb-aranyérmet Brazíliának.
1954-es világbajnokság, negyeddöntő, 1954. június 27.
Bern, Wankdorf Stadion, 60 000 néző. Vezette: Arthur Ellis (angol)
MAGYARORSZÁG – BRAZÍLIA 4–2 (2–1)
Magyarország: Grosics – Buzánszky, Lóránt, Lantos – Bozsik, Zakariás – Tóth II, Kocsis, Hidegkuti, Czibor, Tóth M. Szövetségi kapitány: Sebes Gusztáv
Brazília: Castilho – Djalma Santos, Pinheiro, Nilton Santos – Brandãozinho, Bauer – Julinho, Humberto, Índio, Didi, Maurinho. Szövetségi kapitány: Zezé Moreira
Gólszerzők: Hidegkuti (4.), Kocsis (9., 88.), Lantos (60. – tizenegyesből), ill. Djalma Santos (18. – tizenegyesből), Julinho (67.)
Kiállítva: Bozsik (71.), ill. Nilton Santos (71.), Humberto (88.)
(Puskás Intézet/Felvidék.ma)
