Hosszú évtizedek teltek el, mire a hazai történészek legjobbjainak hiteles tanulmányai először nyilvánosság elé kerülhettek arról a drámai eseménysorozatról, amely megakadályozta 200 000 magyar zsidó állampolgár koncentrációs táborba szállítását. A történet főszereplői: a parancsot adó Horthy Miklós kormányzó, a parancsot eljuttató Lázár Károly altábornagy és az akció végrehajtója: Koszorús Ferenc ezredes, az esztergomi I. páncéloshadtest vezérkari főnöke, valamint segítőik nem illettek bele a „Hitler utolsó csatlósa” sztereotípiába, amit a marxista történetírás ültetett el a tankönyvekben, a publicisztikában, a közgondolkodásban, és amelynek nyomai ma is fellelhetők. 

A fordulatokban bővelkedő eseménysorozat 1944. március 19. Magyarország német megszállása után kezdődött. amikor

Edmund  Veesemayer teljhatalmú megbízott utasítására megkezdődött a zsidó lakosság összeírása, majd gettókba gyűjtése, bevagonírozása, és május közepétől elindították az első vonatokat Auschwitz felé.

A végrehajtást a magyar közigazgatás szerveire és a vidéki csendőrségre építették a felelősök: Jaross Andor belügyminiszter, valamint Endre László és Baky László belügyi államtitkárok. Közben a kormányzói poszton meghagyott Horthyhoz befutottak a hírek a deportáltak sorsáról, valamint a vatikáni, amerikai és brit tiltakozások és az úgynevezett auschwitzi jegyzőkönyv. 

Június 26-ra Horthy koronatanácsot hívott össze, és elrendelte a budapesti deportálások leállítását.

Baky és Endre válaszul puccsot szervezett: egy zászlószentelés ürügyén 3000 csendőrt a fővárosba rendelt, a budapesti zsidóság azonnali bevagonírozására és Horthy eltávolítására. A puccs tervét Kudar Lajos. a csendőrségi nyomozó osztály hűséges helyettes vezetője juttatta el a kormányzóhoz, aki kiadta az utasítást a deportálás leállítására, és a csendőrség kivonására Budapestről. Az utasítás végrehajtását  Lázár altábornagy és Koszorús ezredes július 2 -án a Duna-parton beszélte meg, ezt követően Koszorús végigjárta a fővárosba rendelt csendőrség körleteit, tájékozódott felszerelésükről, majd éjszaka kidolgozta és írásban kiadta a részletes intézkedéseket Budapest megrohamozására és lezárására. Ezt július 5-én este hagyta jóvá Horthy, és másnap hajnalra a komáromi páncélos hadosztály erőltetett menetben megérkezett Óbudára 80 harckocsival. Koszorús felszólította Bakyt, hogy „24 órán belül távolítsa el csendőri egyenruhás pártalakulatait. Ha ellenáll, követőivel együtt erővel fogom kényszeríteni a főváros elhagyására.”  A puccs elterverzői: Bakyék nem tudtak német segítséget kapni, mert Magyarország megszállásának sikere után a németek kivonták az SS hadosztályokat.

A páncélosok mindaddig harckészültségben maradtak, míg az utolsó csendőr egységek is elhagyták július 8-án a fővárost. Budapest és környékének zsidósága megmenekült – az októberi nyilas hatalomátvételig. 

Koszorús Ferenc Németország területén esett amerikai hadifogságba, felesége követte, fizikai munkából éltek, amíg hosszú vizsgálat után megkapták a beutazásra szóló engedélyt az Egyesült Államokba. Ott is fizikai munkás volt, később földmérő mérnök, majd államvizsgázott geodéziából. 50 éve 1974. március 8-án hunyt el Virginiában. Ő nem érhette meg, hogy 1944-es helytállása előtt szülőhazája fejet hajtson, de Németországban született fia: ifj. Koszorús Ferenc ügyvéd, az amerikai magyarság egyik köztiszteletben álló vezetője jelen lehetett, amikor a Dohány utcai zsinagógával szemben emléktáblát avattak a budapesti zsidóság megmentőjének, és akkor is, amikor 2015 júliusában Kövér László, az országgyűlés elnöke a budai Várban felavatta szobrát, Varga Imre alkotását.

Koszorús Ferenc szobra a budai várban (Fotó: wikipédia)

Felidézve az 1899-ben erdélyi magyar református családba született, a debreceni református kollégium után Ludovikát végzett katonatiszt életútját, akinek hadnagyként első ezredparancsnoka Tisza István egykori miniszterelnök volt, Kövér László hangsúlyozta: 

„Koszorús Ferenc vezérezredes olyan katona volt, aki nem hagyta veszni a nemzeti hűségbe vetett hitet, segített emberebbé tenni az embert, magyarabbá a magyart”.  

 

Cservenka Judit/Felvidék.ma