Most, hogy egyre több bizonyíték vall arra, hogy Ukrajna áll az Északi Áramlat gázvezeték felrobbantása mögött, és Németországban már elfogatóparancsot is kiadtak az ukrán búvároktató, alias robbantó ellen, egyesek még mindig buzgón magyarázzák Ukrajna gyenge bizonyítványát.
Teszik ezt azon fontos körülmény ellenére, hogy az Északi Áramlat látta el Európa nagy részét gázzal, így kritikus infrastruktúrának minősül, az ellene végrehajtott támadás pedig súlyos nemzetközi terrorcselekménynek. Továbbá annak ellenére, hogy részben európai pénzből épült, tehát azoknak a pénzéből, akik nagyon komoly támogatást, hatalmas fegyverszállítmányokat és több milliárd eurót nyújtottak és nyújtanak Kijevnek. Ráadásul napjainkban, amikor egyes „sötétzöldek” már a gyermek világra hozatalát is helytelenítik, azzal érvelve, hogy mekkora ökológiai lábnyomot hagy maga után, ez a robbantás súlyos környezetkárosító bűncselekménynek is számít. Az Északi Áramlat 2. elleni merénylet ugyanis az emberiség történetének legsúlyosabb metángáz-kibocsátását eredményezte, becslések szerint 100-400 ezer tonna metán került a légkörbe. Egy ilyen léptékű támadás tehát bőven elegendő okot szolgáltatna arra, hogy életbe léptesse a NATO kollektív védelmi záradékát.
Más véleményen van azonban Petr Pavel cseh elnök, aki az egyre nyilvánvalóbb bizonyítékok ellenére továbbra is vitatja az ukránok szerepét az Északi Áramlat felrobbantásában, de biztos, ami biztos, rögtön mentőövet is nyújt nekik. Mint egy házasságszédelgő áldozatává vált szerelemtől elvakult vénlány, akit az utolsó fillérjéig kifosztottak, de mégis talál mentséget a szélhámos számára,
Pavel rögtön hozzá is tette, szerinte jogos célpont lehetett a gázvezeték, „már ha egyáltalán Ukrajna állt a szabotázs mögött”.
„Amikor fegyveres konfliktust vívnak, azt nemcsak katonai célok ellen vívják, hanem stratégiai jellegű célok ellen is. És a csővezetékek stratégiai célt jelentenek”– vélekedett a cseh elnök, aki volt NATO-tiszt létére úgy látszik, nincs, vagy nem akar tisztában lenni a korábban felsorolt tényekkel.
Még rajta is túltesznek azonban a lengyelek, akik szerint nem letartóztatni, hanem egyenesen kitüntetni kellene az Északi Áramlat felrobbantóit.
Persze ez annak fényében, hogy az ügyben Lengyelország szerepe enyhén szólva is kétségeket támaszt, egyáltalán nem meglepő. Mint ismeretes, hiába kérte Németország a lengyel hatóságoktól, hogy vegyék őrizetbe a robbantás elkövetésével gyanúsított személyt, a lengyelek nem voltak hajlandók megtenni, még kormányzati szinten sem működtek együtt.
Sőt, egyes feltételezések szerint lengyel különleges szolgálatok is részt vettek az akcióban. Varsó szemében már rég szálka volt ugyanis az Északi Áramlat, mely nemcsak Ukrajnát, de Lengyelországot is elkerülte. Így fölöslegessé vált az addig használt, szovjet időkből fennmaradt infrastruktúra. Ez viszont Lengyelország számára azt a kiszolgáltatott helyzetet jelentette, hogy az esetlegesen Lengyelországnak szánt gáz először Németországba érkezik, ott fordítják vissza keleti irányba.
Ami pedig a jelen ténymegállapításokat illeti, a feltehetően az elkövetők által a robbanóanyagok szállítására használt jachtot egy lengyel utazási irodán keresztül bérelték, amelyet az ukrán hírszerzés közel egy évtizede hozott létre a pénzügyi csalások elkendőzésére. Lengyelország tehát alaposan belekeveredett az Északi Áramlat felrobbantásának ügyébe,
s ezzel egy másik, ugyancsak a nyugati katonai szervezethez tartozó országot és uniós tagállamot hozott nehéz helyzetbe egy olyan állam érdekében, amely egyik szervezetnek sem tagja.
Mindez világossá teszi a lengyelek viselkedésének indokait. Hogy azonban Petr Pavelnek mi oka van a végsőkig kitartani az ukránok mindenáron való mentegetése mellett, sima hülyeségből teszi, vagy netán ugyancsak érdeke fűződik hozzá, annak megválaszolása még várat magára.
(NZS/Felvidék.ma)
