Augusztus 10-én, Szent Lőrinc ünnepén került sor az idei második magyar nyelvű szentmisére a pozbai Szentkút zarándokhelyen. Az esemény főszervezője ismételten Wurczer Péter, Barsbaracska község polgármestere volt. A szentmisét az egészségügyi dolgozókért ajánlották fel, s ez alkalommal Petkó Tamás szekszárdi plébános tartotta.
A plébános és Ivkovič Krisztina, a Lévai Szent László Kör titkára még a 2019-es Panamai Ifjúsági Világtalálkozón ismerkedtek meg, és a jó kapcsolat azóta is megmaradt. Sőt, az elmúlt években egy kölcsönös jövőbeli zarándoklat tervét is szövögetik, összekötve Lévát és a Szekszárdot, melynek védőszentje Szent László király. Így nem meglepő, hogy a Lévai Szent László Kör is tiszteletét tette az eseményen,
s zászlójuk alatt elhozták a híveknek a kör tulajdonában lévő Szent László- és Szent István-csontereklyéket is.
Ezek előtt a jelenlévők leróhatták tiszteletüket. Emellett a Via Mariae Polgári Társulás is tiszteletét tette a kegyhelyen, ahová busszal, vonattal, s végül gyalogszerrel jutott el a 12 fős csapat.
A szentmiséről nem hiányozhattak a környező falvak és városok képviselői, hívei és zarándokai sem, akik megtöltötték a völgyet élettel. Tamás atya prédikációjában elmesélte, hogy több kötődést is felfedezett a hely, a téma és saját élete között. Ez a hely az, amelynek forrása meggyógyított már számtalan embert, ahol a vakok visszanyerték szemük világát. Az ő édesapja is megvakult az alapbetegségéből kifolyólag, s mellette látta édesanyját, milyen sokat imádkozik türelemért.
„Istenem, adj türelmet!” – ezt az egészségügyben napi szinten kéne alkalmaznunk.
Hiszen nemcsak az orvosok, nővérek, gyógyszerészek, ápolók ennek a mókuskeréknek a részei, hanem mi magunk mind, hiszen otthon is gondoskodni kell a betegség idején gyermekeinkről, házastársunkról, szüleinkről. És ehhez rengeteg ima és türelem kell, napi szinten.
„De hogy tudjuk ezt megoldani, ha reggel még egy egyszerű imára sincs idő? Mert az akkor olyan, mintha a lelkünk egész nap pizsamában caplatna a városban” – mondta az atya.
„Jézus arra hív és kér minket, hogy ne csak lepacsizzunk vele egy gyors imával, hanem napi szinten üljünk le vele kávézni, beszélgetni pont úgy, ahogy a partnerünkkel is kéne. Mint az Isten-kapcsolatunkat, úgy a szerelmi/házassági kapcsolatunkat sem hagyhatjuk kihűlni: küzdeni kell érte minden nap! Le kell ülni Jézussal és a társunkkal is – csak egy jó kávé és egy jó beszélgetés kell, a lángot nem szabad hagyni kimúlni!” – folytatta.
A plébános elmesélte azt is, hogy egyik kedvence Boldog Batthyány-Strattmann László szemorvos, akinek a festménye nála a szekszárdi belvárosi templom falát díszíti. Emellett egy kicsit jobban beavatott az életébe is, amely nem volt bűntől mentes, a papság meg sem fordult a fejében fiatal korában, házasodni szeretett volna és gyerekeket nevelni. Taizé volt a megtérés helye, ahol a papság mellett döntött. A lelke fejlődni kezdett és elindult egy úton.
Ahogy bátorította a jelenlévőket: mindig úton kell lenni és előre tekinteni. Annyi ajándékot kapunk útközben, melyeket ki kell használni.
Ilyen volt Batthyány-Strattmann is, akinek legénykorában házasságon kívüli gyermeke született, de a lelke fokozatosan megerősödött és változott.
A csodás szentbeszéddel felbuzdította a híveket és jó tanácsokkal látta el őket, hogyan lehet jobb emberré válnunk naponta kis lépésekkel.
A következő magyar nyelvű szentmiséket a pozbai Szentkút zarándokhelyen szeptember 15-én és október 6-án tartják.
(IK/Felvidék.ma)
