Láttuk az ő dicsőségét…telve kegyelemmel és igazsággal. Karácsony utáni második, 2025 első vasárnapján, epifánia, január 6. és az ortodox keresztyénség karácsonya előtt János evangéliumának felvezető soraival (1,14) állít meg bennünket Isten Lelke. Felteszi a nem kevesebb, mint létkérdést: látjuk-e mi, a keresztyénség János, Péter, Pál utáni sok századik nemzedékének tagjai a közöttünk lakozó, az egykor testté lett Ige dicsőségét?
Azt, amit Betlehembe menetelük előtt az egyszerű pásztorok az éjszakában megláttak, hiszen „körülragyogta őket az Úr dicsősége” (Luk 2,9). Látjuk-e, amiről mennyei magaslatokon szárnyaló angyalok kara, a mennyei seregek, a világtörténelem egyetlen békehadteste (militiae caelestis) Istent dicsőítve zengte: „Dicsőség a magasságban Istennek” (Luk 2,14). Gloria és doxa zengett fel az Isten dicsőségét meglátók szívéből és ajkáról.
A páratlan éjszaka, a testbe öltözés világ-, és sorsfordító eseményének jeleként megpillantott bepólyált Gyermektől hazatérő pásztorok kinyitják-e szemünket „dicsőítve és magasztalva Istent mindazért, amit hallottak és láttak” (Luk 2,20)? János, Lukács, a pásztorok és mások az emberépítő Isten-dicsőség tapasztalati szemtanúi voltak Mária és József mellett. Meg a napkeleti bölcsek is.
Hányan voltak, akiknek pedig nem fizikai-tapasztalati, hanem lelki-pneumatikus dicsőség felismerés adatott és adatik?
Például Pálnak, akit a damaszkuszi keresztyénüldöző útján állított meg Jézus látomásban, s ezeket a gyönyörű sorokat írhatta le: „milyen gazdag e titok dicsősége a pogány népek között. Ez a titok az, hogy Krisztus közöttetek van: reménysége az eljövendő dicsőségnek” (Kol 1,27).
Ma megállít a Szentlélek, s egyetlen kérdést tesz fel: látjátok-e Krisztus és az Isten dicsőségét a mai világban?
Érzékelhető-e tiszta szavaitokon, életderűtökön, pozitív gondolkodásotokon, beszédkultúrátokon, hogy társai lettetek a bibliai pásztoroknak, Isten militiae caelestisének, világoltalmazó békehadtestének?
Eljutni a szertartásos és a kultúr-keresztyénségtől az aktív bibliai hitig
Vajon hazánkban a lakosságnak megvallottan is alig több, mint egyharmada keresztyénként melyik egyházszociológiai kategóriába tartozik: 1. az alkalmankénti szertartások megtartásával keresztyének közé, 2. a kulturális, keresztyén népünk máig építő és épülő népi és műalkotásokban rögzült kultúr-javas örökösei közé, 3. vagy a bibliai látások boldog zarándokai és hitvallói közé?
Világszerte nagyjából ebbe a három kategóriába sorolható a tapasztalati adatokkal, felmérésekkel mért mintegy 2,63 milliárdnyi keresztyén a legkülönfélébb felekezetekben.
Újabban kutatások vannak a keresztyén létkérdésekről világszerte intézmények, egyetemi kutatóközpontok, vallásdemográfiai, vallásstatisztikai módszerekkel.
Vannak mutatók, amelyek szerint az USA összlakosságának 68%-át kitevő legkülönfélébb keresztyén közösségek tagjainak mindössze 6%-a az, aki a kultúr- és szertartáskeresztyénségtől eljutott a bibliai látásokig, az élő világlátásig, szemben a napjainkat jellemző világnézetekkel.
A hitvalló, bizonyságtévő, személyes Jézus-követésig.
A New Age globális vallási bájitala, a szekuláris fogyasztói élvezetszemlélet, a poszt-szekuláris Mesterséges Intelligencia függősség-kényszere vagy a még ma is létező poszt-marxizmus hatásvadászásai közben.
Azaz a puszta és számító ész, az embereket számként kalkuláló szuper racionalizmustól a szív kultúrájáig, a földi lét Isten-koordinátái között a szív és értelem, a hit és az igazság, a lelki kenyér és a testi kenyér szövetségéig, jövőirányú élni, boldogulni, boldogítani és üdvözülni léttöblet-szemléletig?
A bibliai világlátás léttöbletei
Mit jelent tehát a bibliai világszemlélet léttöblete?
Azt például, hogy hiszünk a kijelentett isteni igazságokban a világról, az emberekről, a társadalmi együttélésről, a halálról, az élet értékéről, az emberi méltóságról.
Sőt, a teremtett világ méltóságáról szóló bibliai üzenetekben is. Hiszünk az Isten koordinálta őseredeti erkölcsi rendben, aminek eredményei átkísérnek minket a halál utáni istendimenzióba.
G. Barna, és munkatársai amerikai keresztyén vallásszociológusok szerint a bibliai „világnézetnek” három alapja: 1. a Jézus – és Istenhit, 2. a megváltás üdvtörténete, amint az a Bibliában megjelenik, s ezek elfogadása nyomán 3. a bibliai szellem-erkölcsi parancsolatok cselekvése.
A bibliai alapú világlátásnak az eredményei: az emberi természet többdimenziós bibliai szemlélete.
Az elesettségünk és a megváltásra szorultságunk közötti döntés szabadsága. A bibliai normák megélése. Az emberek közötti és Isten előtti egyenlőség vállalása. Felelősség önmagunk, mások, közösségeink, egyházunk, nemzetünk életéért, a nekünk adott lehetőségek és szintek mértéke szerint. A személyes létünk és a közösségi lét közötti kapcsolat fenntartása, építése, javítása. Az emberek és a zöld intelligencia, a teremtett világ közötti jó kapcsolat erősítése. Az ökológiai-bibliai felelősségvállalás gyakorlása. Az etikai és a kommunikatív készségek és képességek fejlesztése a különböző generációkkal, a Z, az alfa és a már jelentkező béta generációval. Oktatásukban mindezeknek a megjelenítése.
A bibliai látásmód bevitele a főiskolai, egyetemi képzésbe, az emberi kondíciókat művelő szépirodalom és könyvhasználat visszaültetésével, kivált a Bibliának sokdimenziós léttöblet kínálatával, és életmodellező pozitívumaival. Ijesztő statisztikai adat, hogy a Z generáció (1999-2015 közöttiek) tagjainál mindösszesen csak 4%-án lelhetők fel a bibliai kultúra és világlátás nyomelemei. Az élő hit látásmódja az idősebb nemzedéknél angolszász és skandináv felmérések szerint 10% a magukat keresztyénnek vallók sorában. Az X generációnál 7%, az Y-nál 6%. Ez az arány valószínűleg kissé növekedni fog az évek számával, a személyes életidő és tapasztalatok nyomán.
Az ateizmus, az önelégültség és a közöny olykor markánsan jelenik meg közöttük, s a kommunikációs analfabétizmus a digitális függőség növekedésével egyenes arányban áll.
Vasárnapi gyorsmérlegünk végén oda kanyarodunk vissza, ahonnan elindultunk.
Isten dicsőségének, létének és létezéstöbbletet nyújtó valóságának a felismerése döntő fontosságú az emberi kondíciók, s a jövő generáció emberi, emberséges feltételek közötti megőrzése szempontjából.
A bibliai látásmódok sokdimenziós valóságot tárnak fel több ezer év humántapasztalatai, hittapasztalatai, együttélési normái segítségével.
A napjainkban folyó világnézet kontra bibliai látásmód vitában és versenyfutásban valamennyi nevelési program kiindulópontja: a bibliai világlátás adoptálása egyet jelent Isten dicséretével, dicsőségének tapasztalati, értelmezési megélésével, mégpedig az edukátorok, a nevelők, a programvezetők személyes példaadásával. Végre a szó és a tett egybeért, a szót, az Igét a tettek pecsételik el, hitelesítik.
Napjaink sokarcú és sokszereplős egyházi és nem egyházi, közéleti rianásai között sokkal jobban kellene figyelni, ügyelni a konszonancia törvényére: a szó és a tett egységére, egymást igazoló vagy éppen cáfoló disszonanciáira.
Nem kevesebb függ ettől, mint hogy láttatni tudjuk-e, felismertetni tudjuk-e Isten dicsőségét a mai világban, közöttünk? Ráhangolódunk-e a bibliai látásmódra,
felhangol-e ez minket egyénileg és közösségileg, és rá tudunk-e hangolni másokat is az egyetlen alapra: „Mert más fundamentumot senki sem vethet azon kívül, amely vettetett, amely a Jézus Krisztus” (1Kor 3,11). Isten vezessen erre minél többünket!
Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma
