Nána község első írásos emléke 1791-re datálódik. A volt Esztergom vármegyei kis település mindazon történelmi traumát megélte, amit a magyarság az évszázadok és évtizedek folyamán. Egykori egyházi, azon belül uradalmi birtokterület lévén bizonyos sajátosságokat hordozott egészen a 20. század végéig. A hatalmas, jól termő földterületek és a Garam folyó közelsége óriási lehetőséget jelentett nemcsak az itt élőknek, hanem az egész vidéknek is.
Egykor munkalehetőséget adott a belterület, a külterületi három major, valamint a kertészet és a gabonaföldek is, amelyek sok bejáró munkást ösztönöztek letelepedésre. Trianon után az új hatalom – a haza védelmében – kaszárnyát építtetett mind Párkány, mind Nána területén. A benősülések révén pedig ismét felhígult a lakosság.
A lakosság száma mindenkor ezer alatt maradt, viszont nagyon vegyessé vált – nemzetiségi és kulturális szempontból egyaránt.
A „bennszülöttek”-nek köszönhetően azonban mindig volt kulturális élet: már a két világháború között is, később pedig a Csemadok vette át a vezető szerepet, s a háború után jól működő nőegylet is tevékenykedett a faluban. A hagyományok és a népviselet viszont korán eltűntek a falu életéből – ezeket élesztette újjá a Csemadok megalakulása után, évtizedeken át.
A szocializmus központosító politikája nagy érvágást jelentett a falu és a régió életében: 1960-ban Párkány megszűnt járási székhely lenni, Nána és Ebed községet pedig a városhoz csatolták. Elvették az iskoláját, és szinte teljesen leállt a falu fejlesztése. A nánai képviselők igyekezete is állandó szélmalomharc maradt a városi testületben. A kulturális életet egyedül a Csemadok-alapszervezet tartotta fenn, sok-sok programmal.
1989. november 17. forradalmi szele ezt a falut is elérte.
S hol másutt, mint a Csemadok soraiban (a párt, az Együttélés Politikai Mozgalom megalakulásáig) indult meg a változás: annak vezetősége 1989. december 13-i ülésén kezdeményezte a falu harminc év utáni elszakadását a várostól. Hetente tartottak falugyűléseket, tetemre hívták a városi pártvezetőket, számonkérve a harminc év „semmittevését” és a település hiányosságait.
Igazi forradalmi hangulatot ébresztettek a kezdeményezők, főleg amikor 1990 februárjában aláírásgyűjtést indítottak a község leválásáért. A vélemények megoszlottak – válni vagy maradni? –, de végül 70%-os aránnyal győzött az „igen”. Nagy segítséget nyújtottak az Együttélés Politikai Mozgalom szakemberei: Szabó Rezső, Rózsa Ernő és Gyurcsík Iván jogászok, ügyvédek, akik kijártak a gyűlésekre, és sok kérdésre adtak választ.
1991-ben már megkezdte munkáját a helyi önkormányzat (a várostól még egy íróasztalt sem kapott), és a tapasztalatokkal nem rendelkező első polgármester a hivatalával együtt.
1991–1992-ben megnyitotta kapuit a helyi alapiskola. Nehéz volt meggyőzni az akkori fiatal szülőket, hogy összevont évfolyamokban is lehet eredményesen tanítani. S hogy igazunk volt: a helyi 1–4. évfolyamos alapiskola ma is él és működik a legnehezebb körülmények között is; kisdiákjai a falu kulturális életének kedvencei.
Harminchat éve lassú fejlődésen megy keresztül a falu.
A semmiből való indulás tapasztalat nélkül nem volt egyszerű. A kezdetet segítette, hogy az első képviselő-testület minden tagja lokálpatrióta módon tenni akart falujáért.
Juhász László (Fotó: DE archív)
A községnek ez idő alatt mindössze három polgármestere volt, mindegyik több választási időszakon át vezette a falut. A negyediket, Juhász Lászlót a 2024-ben elhunyt polgármester helyett választották meg – szintén tapasztalat nélkül. Igaz, hogy Juhász László az előző ciklusban alpolgármester volt, de a választáskor nehéz örökséget vett át elődjétől: megkezdett tervek befejezése (a húsz férőhelyes bölcsőde befejezése és működtetése, az iskola fenntartása, felújítása stb.), valamint a számos dokumentumban már előkészített projekt folytatása – mindezek mellett vállalnia kellett az önkormányzati munka teljes felelősségét.
Korábbi hivatásából adódóan nem volt gyakorlati tapasztalata ezen a téren, hiszen Juhász László húsz évig hivatásos katona volt, sőt külföldi missziókban is szolgált néhány évet.
A „szolgálat” szó mélyen beleivódott a vérébe. Amikor egy évvel ezelőtt szerény bemutatkozó ülésén nem a vezetőségi asztalhoz, hanem az emberek közé ült, azt mondta: „Én szolgálni akarom a falumat, a lakosságot.” Hatalmas tapsot kapott – ilyet ritkán hallani faluvezetők bemutatkozásán.
Az egy éve szolgáló polgármester betartotta szavát: mindenkire van ideje, és az elmúlt egy évben már több eredményt is felmutathat – igaz, sokat befejezésként kellett lezárnia, de már az ő munkája is benne van. Ilyen például a bölcsőde első éve, járdák és utak javítása, a falu ünnepeinek (falunap, gyermeknap, szépkorúak napja stb.) megszervezése, a nyugdíjasklub és az óvoda épületének felújítása. Emellett új tervek, pályázatok készítése is folyamatban van, s személyesen is segíti – anyagilag és fizikailag egyaránt – az egyház és a Csemadok kérelmeit.
Egyéni és közösségi problémák megoldásában is segít: válasza gyakran ez: „Oldom, megoldom.” Amit ígér, azt mindig be is tartja.
A 35 éve önállóan működő, 1130 lakosú község az eddigi elöljáróival – minden nehézség ellenére – folyamatosan fejlődő, népességnövelő faluvá vált.
Sajnos az önállóság évfordulójának méltó megünneplésére eddig egyik vezetés sem adott alkalmat. Reméljük, ez is változni fog, hiszen egy település múltját, fejlődését és történelmi küzdelmeit csak emlékezések, dokumentumok és emlékjelek őrzésével lehet továbbadni.
Ahol nincs helytörténeti tudat, ott nem alakulhat ki valódi kötődés, és nem válhat szerethetővé a falu.
Nánának már van helytörténeti kiadványa, van Csemadok-története is, de e térség sok településének még nem születtek meg azok az írott vagy digitális emlékei, amelyek a jövő nemzedék számára megőriznék a múltat.
A történelmi jelentőségű, harminchat évvel ezelőtti bársonyos forradalom nélkül Nána község valószínűleg nem tudta volna kivívni önállóságát. Szomszédos települése is jó néhány évvel később, Nána példáját és sikerét követve vált le Párkány városától.
Dániel Erzsébet/Felvidék.ma
