A közelmúltban az állami állategészségügyi és élelmiszer-ellenőrző hivatal (SPVSR) új, hivatalos figyelmeztetést tett közzé a közösségi médiában: a Sajó folyóból kifogott halakat nem szabad elfogyasztani, és csak a„fogd és engedd el” horgászat engedélyezett, hangsúlyozva: a folyót ugyan rendszeresen ellenőrzik, a szennyezés hatásai továbbra is jelen vannak.
A hatóságok ismét nyomatékosan figyelmeztetik a lakosságot: a Sajóból kifogott halak fogyasztása egészségügyi kockázatot jelent, ezért tilos az elfogyasztásuk.
A döntés nem új keletű, de az okai egyre súlyosabbak: a mérések szerint a halak szervezetében tovább nő az arzén és a higany koncentrációja.
Négy éve történt a katasztrófa
A Sajó ügye 2022 februárjában került a figyelem középpontjába. Ekkor derült ki, hogy a Alsósajó község területén található, egykori Siderit vasércbányából savas bányavíz szivárog a folyóba.
A víz látványosan elszíneződött, narancsos-barnás árnyalatot kapott, és rövid időn belül tömeges halpusztulásról érkeztek hírek.
A szakértők már ekkor figyelmeztettek: a bányavíz nemcsak vasat, hanem nehézfémeket és mérgező elemeket, köztük arzént is tartalmaz. Bár az azonnali katasztrófahelyzetet sikerült kezelni, a szennyezés nem szűnt meg egyik napról a másikra.
Mit mutatnak a mérések?
Az elmúlt években a regionális állategészségügyi hivatalok rendszeresen vizsgálták a folyó halállományát. A laboratóriumi elemzések során többek között arzént, higanyt, ólmot, kadmiumot, nikkelt és urán-238-at mértek – ez a rendszeresen monitorozott kémiai elemek listája.
A legfrissebb adatok szerint a helyzet nem javult, sőt bizonyos szempontból romlott.
2025-ben hat különböző helyszínről vettek halmintákat a folyóból.
Egy Sajólénártfalva (Rimaszombati járás) közelében kifogott hal esetében a higany koncentrációja meghaladta az uniós határértéket, ami önmagában is elegendő ahhoz, hogy az adott élelmiszert fogyasztásra alkalmatlannak minősítsék.
Más szakaszokon – például Kövecsesnél, valamint a folyó egyik holtágán, az úgynevezett Indián-tónál – emelkedett arzénszinteket mértek, köztük fiatal, 1–2 éves halaknál is.
Miért különösen veszélyes az arzén?
Az arzén esetében a helyzet összetettebb: nincs egységes európai határérték a halak izomzatára, ám a szakértői kockázatelemzések szerint a hosszú távú, rendszeres fogyasztás komoly egészségkárosodást okozhat.
Az inorganikus arzén bizonyítottan összefüggésbe hozható többek között daganatos megbetegedésekkel, és a kockázat gyermekeknél és felnőtteknél egyaránt fennáll.
Éppen ezért a hatóságok nem pusztán jogszabályi határértékekre, hanem egészségügyi kockázatbecslésre alapozva hozták meg döntésüket. Az érintett szakaszokon figyelmeztető táblák jelzik a tilalmat.
A Sajó állapotát továbbra is rendszeresen ellenőrzik, és a monitoring 2026-ban is folytatódik. A szakemberek szerint a szennyezés következményei lassan, évek alatt mérséklődhetnek, mivel a nehézfémek felhalmozódnak az üledékben és az élő szervezetekben.
Mit veszítettünk?
A Sajó folyó kavicsos medrével, élő mellékágaival, ártereivel olyan élőhelyet tart fenn, amely ma már ritkaságszámba megy Közép-Európában. Nem véletlen, hogy több szakasza Natura 2000-es oltalom alatt áll.
Éppen ezért különösen fájó, hogy a Sajó ma nem a tisztaságáról, hanem a szennyezéséről kerül újra és újra a hírekbe.
Az arzén, a higany és más nehézfémek nem látványosak, nem büdösek, nem feltétlenül ölnek azonnal – de csendben beépülnek a rendszerbe, az üledékbe, a halak testébe, a táplálékláncba. Egy Natura 2000-es folyó esetében ez nem pusztán környezeti kár, hanem értékvesztés: annak a természeti tőkének az eróziója, amelyet elvileg megőriznünk kellene a következő generációknak.
SZE/Felvidék.ma
