A szerdai, augusztus 26-i kormányülésen elfogadott, az iskolák és osztályok minimális tanulói létszámára vonatkozó szigorítások a Magyar Szövetség szerint közvetlenül veszélyeztetik a szlovákiai magyar iskolahálózat fennmaradását. A párt úgy véli, ebben a helyzetben már nem elegendő a szakpolitikai küzdelem: széles körű társadalmi összefogásra és összehangolt cselekvésre van szükség.
Javaslatokat tett az Oktatáspolitikai Műhely
2025-ben több irányú kezdeményezés nyomán megalakult a magyar nemzetiség oktatáspolitikájával foglalkozó önkéntes Oktatáspolitikai Műhely. A csoport a szlovákiai magyar oktatás területén tevékenykedő hét hazai szervezet szakértőit tömöríti: a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségét, a Comenius Pedagógiai Intézetet, a Selye János Egyetemet, a Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karát, a Pro Civist, az Innovatív Oktatásért Intézetet és a Magyar Szövetséget.
A műhely megalakulásakor a hazai magyar oktatási stratégia kidolgozását tűzte ki elsődleges célul, ám az oktatásügyben megjelent optimalizációs törekvések, valamint a tavalyi és az idei törvényi változások lehetséges következményei miatt szükségét látta annak, hogy más területekre is kiterjessze a közös gondolkodást és cselekvést.
A minisztériumban tavaly öt, oktatással foglalkozó törvényt dolgoztak át részben vagy teljes egészében. Júliusban és augusztusban ezek véleményezésében vett részt a műhely, elsősorban a magyar nyelvű oktatáshoz kapcsolódó javaslatokat megfogalmazva. Az egyeztetések több-kevesebb sikerrel zárultak.
Novemberben azonban azzal kellett szembesülniük, hogy a minisztérium már 2026 januárjától be kívánja vezetni a nemzetiségi iskolákra vonatkozó méretszorzók jelentős csökkentését.
Tárgyalásokkal, minisztériumi egyeztetésekkel, majd végül a nyilvánosság bevonásával és egy több mint 10 000 aláírást tartalmazó petícióval sikerült kedvezőbb méretszorzóban megállapodni.
A minisztérium és néhány civil szervezet – magyar részről a szakmai műhely javaslatára a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége – között aláírták az úgynevezett memorandumot. Ez ugyan jogi garanciákat nem biztosít, de leszögezi, hogy az aláíró szervezeteket bevonják az optimalizációs folyamatok előkészítésébe és lebonyolításába.
A szakmai műhely komoly előkészítő munka után országszerte 13 helyszínen igyekezett gyakorlati segítséget nyújtani az intézményvezetőknek és a fenntartóknak az intézményi fejlesztési tervek kidolgozásához, illetve ahhoz, hogy milyen irányba induljanak el az optimalizáció során.
Arra számítottak, hogy ezt követően a fenntartók és az iskolaigazgatók elegendő időt kapnak az optimalizáció alapos és felelős átgondolására.
Az idei év nyarán azonban a tavalyihoz szinte hasonló forgatókönyv szerint ismét több törvény módosítását bocsátotta nyilvános vitára az oktatási minisztérium. Ezek közül néhány lényeges változás akár a kis létszámú nemzetiségi iskolák megszűnését is előrevetítheti, ugyanis a törvényjavaslat a minimális osztálylétszámokat a nemzetiségi iskolákra is vonatkoztatja, holott ez korábban nem volt így.
Ez a rendelkezés alapvetően más, számunkra nagyon kedvezőtlen irányt szabhat az optimalizációs terveknek.
Az Oktatáspolitikai Műhely szerint ismét olyan kihívások előtt állunk, amelyekre az érintettek, a szakma és a fenntartók mellett a nyilvánosság és a szülők figyelmét is fel kell hívni.
A műhely véleményezte a készülő módosításokat, és javaslatokat terjesztett a minisztérium elé, amelyekben közös álláspontját foglalta össze.
A javaslatok célja a nemzeti kisebbségek nyelvén folyó oktatás hozzáférhetőségének és minőségének megőrzése, valamint megvalósítható feltételek kialakítása a racionalizációhoz, az iskolák irányításához és a mentoráláshoz.
A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége és a Magyar Szövetség által külön benyújtott javaslatok közös alapelve, hogy a racionalizációnak és a finanszírozásnak hatékonynak kell lennie, ugyanakkor feltétlenül biztosítania kell minden gyermek és tanuló számára a nemzeti kisebbség nyelvén folyó oktatás tényleges elérhetőségét.
Az észrevételek és benyújtott javaslatok négy oktatási törvény módosítására irányulnak, és elsősorban azokra a kockázatokra reagálnak, amelyeket az egységes szabályok a kisebb vagy demográfiailag gyengülő régiók iskolái számára jelenthetnek.
1. Közoktatási törvény: egyértelmű szabályok és arányos minimális létszámok
A nyelvoktatás teljes értékű modellje
A javaslat szerint a „nemzeti kisebbség nyelvét oktató” (školy a triedy s vyučovaním jazyka národnosti) iskolának vagy osztálynak hetente legalább három nyelvórát, továbbá legalább két további műveltségi terület vagy tantárgy kisebbségi nyelven történő oktatását kell biztosítania.
Ennek célja, hogy ne csupán az iskola formális megjelöléséről legyen szó, hanem a tanulók nyelvi kompetenciáinak és kulturális identitásának tényleges fejlesztéséről.
A „nemzeti kisebbség nyelvét oktató” intézmény nem azonos a „nemzetiség nyelvén oktató” iskolákkal – a magyar tanítási nyelvű alapiskoláink ez utóbbi kategóriába tartoznak.
Alacsonyabb minimális létszámok a nemzetiségi alapiskolák számára
A munkacsoport a nemzetiség nyelvén oktató iskolák esetében az alsó és a felső tagozaton egyaránt 12 fős minimális átlagos osztálylétszámot, a teljes szervezettségű alapiskolák esetében pedig legalább 108 tanulót javasol a tervezetben meghatározott, alsó tagozaton 15, felső tagozaton 18 fős, illetve az egész iskolára vonatkozó 150 fős tanulólétszám helyett.
Az általánosan meghatározott magasabb határértékek nem veszik figyelembe a nemzetiségek összlétszámát, iskoláik ritkább hálózatát és a régiók demográfiai helyzetét.
Döntéshozatal a régió valós körülményei alapján
A törvényjavaslat bizonyos esetekben ugyan lehetőséget adna a minimális tanulólétszám csökkentésére, a műhely véleménye szerint azonban ezt a lehetőséget nem szabad egységes százalékos feltételhez kötni.
Figyelembe kell venni az adott régió társadalmi és gazdasági viszonyait. A javaslat pontosítaná azokra a településekre vonatkozó szabályokat is, ahol egymás mellett működik államnyelvű és kisebbségi nyelvű oktatás.
Általános védelmi záradék
A minisztériumnak, a regionális hivatalnak és a fenntartónak döntései során minden esetben figyelembe kell vennie a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogát az anyanyelvükön folyó oktatáshoz.
Az ilyen rendszerszintű szabályozás áttekinthetőbb, mint az egyes rendelkezésekben ismétlődő kivételek.
2. A nemzetiségi iskolák igazgatóinak kiválasztása és jogállása
Az oktatás nyelvének ismerete mint kötelező feltétel
A nemzeti kisebbség nyelvén oktató iskola igazgatója és más vezető pedagógiai alkalmazottja esetében az adott nyelv ismerete nem lehet csupán a fenntartó döntésétől függő lehetőség.
Ennek törvényben meghatározott követelménynek kell lennie, ugyanis feltétlenül szükséges az oktatás irányításához, valamint az alkalmazottakkal, a tanulókkal és a szülőkkel való kommunikációhoz.
Az iskola tanítási nyelvén történő vezetés képességének ellenőrzése
A kiválasztási eljárásnak nemcsak az általános nyelvtudást, hanem azt is vizsgálnia kell, hogy a pályázó képes-e ezen a nyelven ellátni az iskola szakmai és szervezési irányítását.
Szakmailag kompetens választási bizottság
A regionális hivatal képviselőjének a kiválasztási bizottságban legalább olyan mértékben kell ismernie a nemzeti kisebbség nyelvét, amilyen mértékben ez az iskola fejlesztési koncepciójának és a szakmai kérdéseknek az elbírálásához szükséges.
A javaslat nem változtatja meg a bizottság összetételét, csupán a képesítési feltételeket egészíti ki.
A különleges, egyedi körülmények arányos mérlegelése
A pályázó kiválasztási eljárásban való részvételéről szóló döntéskor figyelembe kell venni a nemzetiségi oktatás hozzáférhetőségének megőrzésével összefüggő körülményeket is, például a demográfiai változások vagy az iskolahálózat átszervezésének következményeit.
3. Iskolai klaszterek és racionalizáció: az eredményt kell értékelni, nem csupán a számokat
Az iskolák közötti természetes kapcsolatok megőrzése
A klaszterek kialakításakor a területi hozzáférhetőség és a hatékonyság mellett figyelembe kell venni az azonos oktatási nyelvű iskolák hosszú távú együttműködését is, függetlenül attól, hogy fenntartójuk település, önkormányzati kerület, egyház vagy magánfenntartó.
Nem szabad megismételni azokat az intézkedéseket, amelyek oka már megszűnt
Ha a fenntartó az adott időszakban hatékony intézkedést fogadott el – például klasztert hozott létre vagy iskolákat vont össze –, és az iskola a következő években már teljesíti a törvényben megszabott feltételeket, a minisztérium nem javasolhat további racionalizációt kizárólag azért, mert az intézkedések bevezetésének kezdeti szakaszában még nem teljesültek bizonyos határértékek.
Az oktatás hozzáférhetőségének védelme
A garantált minimum, az egyeztetési eljárás és a racionalizációs intézkedések jóváhagyása során a műhely kifejezetten javasolta, hogy vegyék figyelembe a nemzeti kisebbség nyelvén folyó nevelés és oktatás hozzáférhetőségét.
Nem automatikus kivételről van szó, hanem arról a kötelezettségről, hogy a döntés során legyenek tekintettel annak konkrét, az adott régióra gyakorolt hatására.
A klaszterek működésének finanszírozása
Ha az állam a klasztert racionalizációs eszközként alkalmazza, célhoz kötött, nem normatív támogatást kell nyújtania a fenntartónak a koordinációra, az adminisztrációra, a közös tervezésre, az alkalmazottak megosztására, a módszertani támogatásra és a közös szolgáltatásokra.
Ezt a tervezet jelenleg nem tartalmazza. Finanszírozás nélkül a költségek kizárólag a fenntartókra hárulnának, és a klaszterek hosszú távon nem feltétlenül működnének megfelelően.
4. Kiszámítható finanszírozás és a mentorálás támogatása
A normatív támogatásnak fedeznie kell az iskola megfelelő működését
Az állami normatív támogatásnak a törvényes minimális tanulólétszámot teljesítő iskola esetében biztosítania kell a nevelési-oktatási tevékenység és a működés valós pénzügyi feltételeit.
A cél a finanszírozás nagyobb jogbiztonsága és kiszámíthatósága.
Önálló támogatás a mentorálásra
A munkacsoport normatív támogatást javasol a mentorok személyi költségeire, díjazására, a mentorprogramok előkészítésére és koordinálására, valamint a mentorok továbbképzésére.
A mentorálás közvetlenül az iskolákban segíti a tantervi reform, az inkluzív oktatás, az új módszerek és a digitális technológiák bevezetését.
Mentorálás az iskola oktatási nyelvén is
A pedagógiai és szakmai alkalmazottak szakmai támogatásának az iskola vagy az osztály oktatási nyelvén is elérhetőnek kell lennie.
A mentorálásra fordított időt egyúttal a közvetlen nevelési-oktatási tevékenységgel összefüggő munkaként kell elismerni, hogy tervezhető és finanszírozható legyen, és ne csupán többletmunkaként jelenjen meg.
Mit eredményeznek a javaslatok?
A benyújtott észrevételek nem kérdőjelezik meg sem a hatékony iskolahálózat, sem a közpénzek felelős felhasználásának szükségességét.
Azt kérik azonban, hogy a szabályok kialakításakor a tanulói létszámok és a gazdasági mutatók mellett az oktatás hozzáférhetőségét, a nyelvi jogokat, az irányítás minőségét és a régiók tényleges körülményeit is vegyék figyelembe és értékeljék.
A cél az, hogy a reform fenntartható iskolákhoz, működő klaszterekhez és a pedagógusok jobb támogatásához vezessen – ne pedig a nemzeti kisebbségek nyelvén folyó oktatás gyengüléséhez.
Az Oktatáspolitikai Műhely úgy véli, a javaslatok összhangban vannak a nemzetiségek alkotmányban biztosított, anyanyelvi oktatáshoz való jogaival. Ezért sérelmezi, hogy a kidolgozott javaslatokat az egyeztető tárgyalás során a minisztérium szakdolgozói egytől egyig elutasították, és nem kívánják beépíteni azokat a kormány, illetve a parlament elé kerülő törvénymódosításokba.
Az Oktatáspolitikai Műhely szervezetei ezért fontosnak tartották, hogy minderről a nyilvánosságot is tájékoztassák.
Sajtóközlemény/Felvidék.ma
