Komáromban kezdődött el az a többállomásos szakmai konzultációs sorozat, amely a magyar tannyelvű alapiskolák jövőjét alapjaiban érintő oktatáspolitikai változásokra keres válaszokat. A tét nem kevesebb, mint hogy az új finanszírozási rendszer és az iskolahálózat-optimalizáció miként alakítja át a felvidéki magyar oktatás térképét.
A találkozón iskolaigazgatókkal, fenntartókkal tanácskoztak a szakértőkből, oktatási szakemberekből álló oktatáspolitikai műhely munkatársai. A fórum célja nem a döntéshozatal volt, hanem a helyzet pontos feltérképezése és a lehetséges válaszok előkészítése – hangsúlyozta telefonos interjúnkban Csenger Tibor, Nyitra megye alelnöke, a Magyar Szövetség politikusa.
Kevesebb pénz, ráadásul év közben
Az oktatási rendszer átalakításának egyik legérzékenyebb pontja az új finanszírozási modell. Ennek értelmében a 250 tanulónál kevesebb létszámú alapiskolák számára járó kiegészítő szorzót 2030-ig fokozatosan kivezetik. Az első lépés már 2025. január 1-jétől hatályba lépett: az eddigi 1,495-ös szorzó 1,42-re csökkent, ami átlagosan mintegy 5 százalékos bevételkiesést jelent az érintett intézményeknek.
„Ez nem elméleti vita, hanem nagyon konkrét számokról szól. Az iskolák nem januárban terveznek, a forráscsökkenés hatása mégis év közben csapódik le” – fogalmazott Csenger Tibor.
Egy kisebb, önkormányzati fenntartású iskola esetében ez akár több tízezer eurós hiányt is jelenthet, amelyet a fenntartó településeknek kellene pótolniuk – egyre szűkülő mozgástér mellett.
Aránytalan teher a magyar iskolákon
Bár a változások országosan mintegy hétszáz iskolát érintenek, a hatás nem egyenletes. A magyar iskolahálózat szerkezete miatt arányaiban sokkal több intézmény esik a 250 tanuló alatti kategóriába.
„A magyar alapiskolák átlaglétszáma 140–150 fő körül mozog. A rendszer azonban a többségi iskolarendszer logikájára épül” – mutatott rá Csenger Tibor.
A nagyobb, központosított iskolák irányába való elmozdulás a magyar közösségek esetében nemcsak szakmai, hanem nyelvi, közlekedési és szórványvédelmi kérdés is. Sok régióban egyszerűen nem megoldható, hogy a diákok nagyobb központokba járjanak iskolába.
Optimalizáció, nem bezárás
A komáromi egyeztetés egyik legfontosabb üzenete az volt: az optimalizáció nem azonos az iskolabezárással. A szakmai műhelycsoport több lehetséges irányt is vizsgál. Ilyen például az iskolák közötti együttműködés, a partneriskolai modell, valamint az alsó és felső tagozatok funkcionális szétválasztása.
„Az alsó tagozatok – lehetőleg az óvodákkal együtt – helyben maradhatnak, míg a felső tagozatos oktatás nagyobb központokban szerveződne. Ez kompromisszum, de sok helyen az egyetlen reális út” – mondta az oktatási műhely elnöke. Iskolát bezárni szerinte nemcsak szakmailag, hanem közösségi és politikai értelemben is zsákutca. De azt sem lehet eltagadni, hogy bizonyos struktúrák hosszú távon nem tarthatók fenn” – tette hozzá.
Határidők és felelősség
Az érintett iskoláknak és fenntartóknak 2026. március 31-ig kell benyújtaniuk egy szakmai elképzelést arról, hogyan kívánják kezelni a helyzetet. Ez nem végleges döntés, hanem egyfajta koncepció, amely figyelembe veszi a demográfiai adatokat, a várható tanulólétszámot és a helyi adottságokat. A minisztérium jelenleg 2027 végéig lát előre, ami egyben a következő parlamenti választások időszaka is – mutatott rá Csenger.
Mit hiányolnak leginkább az igazgatók?
A visszajelzések alapján az iskolaigazgatók elsősorban nem újabb szlogeneket, hanem kiszámíthatóságot várnak: jogi biztonságot, tervezhető finanszírozást és világos szabályokat. A politikai kiállás fontos, de önmagában nem elég – hangzott el az egyeztetésen. Csenger Tibor szerint a következő hónapok kulcskérdése az lesz, hogy sikerül-e a magyar iskolák sajátos helyzetét külön szempontként elfogadtatni a döntéshozókkal. „Ha nincs külön megközelítés a kisebbségi oktatásra, akkor a rendszer logikája előbb-utóbb felőrli a hálózatot” – tette hozzá, ám a nemzetiségi iskoláknak szerinte járó méltányos bánásmód, vagy pozitív diszkrimináció csak az érdekeiket képviselő politikai pártok kormányra jutásával válhat elérhető közelségbe, vélekedett.
Járásról járásra: folytatódik az egyeztetés
A komáromi fórum egy többállomásos konzultációs folyamat nyitánya volt. Az első körben már sor került egyeztetésekre a Komáromi, Érsekújvári és Vágsellyei járásból érkező magyar alapiskolák igazgatóival, a tegnapi nap folyamán a Dunaszerdahelyi, Galántai, Szenci és a Pozsonyi járás iskolaigazgatóival találkoztak. A fórum egyik legfontosabb üzenete a szemléletváltás szükségessége volt. A résztvevők egyetértettek abban, hogy az előttük álló változásokra nem az azonnali kényszerlépések, hanem a tudatos felkészülés, az előre gondolkodás és a stratégiai tervezés jelenthet valódi választ.
A szervezők és a résztvevők szerint az ilyen régiós találkozók kulcsszerepet játszanak abban, hogy a magyar iskolák ne elszigetelten, hanem egymást erősítve, felkészülten és aktív szereplőként nézzenek szembe az átalakulási folyamatokkal.
Az eddigi és a jövőben megvalósuló találkozókon már nemcsak a jogszabályi változások ismertetése, hanem konkrét régiós forgatókönyvek kidolgozása is napirendre kerül. Ezt követően a folyamat mikrorégiós szintre lép: 5–10 települést összefogó térségekben külön egyeztetések indulnak a polgármesterekkel, képviselőkkel és fenntartókkal. „A cél az, hogy ne felülről diktált megoldások szülessenek, hanem minden régióban legyen egy szakmailag védhető, helyben elfogadható elképzelés” – hangsúlyozta Csenger Tibor, aki megjegyezte, a nyelvhatár közelében lévő iskolák fenntartói, vezetői már konkrét együttműködéseket készítenek elő, felismerve helyzetük kényszerítő hatását.
Nem ad hoc döntések, hanem szervezett szakmai munka
A felszínen zajló régiós egyeztetések mögött rendszeres, strukturált és kifejezetten intenzív szakmai munka folyik, az oktatáspolitikai műhelyben a Csenger Tibor vezette munkacsoport kéthetente ülésezik, ahol nem politikai reflexek, hanem jogszabályelemzések, demográfiai adatok és konkrét intézményi forgatókönyvek mentén zajlik az egyeztetés.
A műhelymunkában széles szakmai háttérrel rendelkező csapat vesz részt: mások mellett a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége, a Comenius Pedagógiai Intézet, a Selye János Egyetem, a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem, valamint a Regionális Pedagógustámogató Központ, az Innovatív Oktatásért Intézet szakemberei. A cél az, hogy az iskolaigazgatók és fenntartók ne elszigetelten, hanem szakmailag megtámogatva legyenek képesek döntéseket hozni.
Csenger Tibor kiemelte, a csapatmunkát érdemben erősíti a Pro Civis is, amely jogi segítségnyújtás mellett adatfeldolgozással, statisztikai elemzésekkel és térképes megjelenítésekkel járul hozzá a munkához. Ennek köszönhetően az iskolahálózat átalakításáról szóló viták nem benyomások, hanem település- és régiószintű adatokra épülő, vizuálisan is értelmezhető elemzések alapján zajlanak.
Ez a háttérmunka teszi lehetővé, hogy az alkalmazkodás ne kapkodó kényszerlépések sorozata legyen, hanem irányított, közösségi kontroll alatt zajló folyamat. A műhely célja nem gyors válaszok gyártása, hanem olyan döntések előkészítése, amelyek mögött valódi szakmai konszenzus és intézményes tudás áll.
Politikai érdekképviselet: tárgyalások a döntéshozókkal
A szakmai háttérmunka mellett párhuzamosan zajlik az érdekérvényesítés politikai szintje is. A Magyar Szövetség – mint a felvidéki magyarság parlamenti képviseletére készülő politikai erő – folyamatos tárgyalásokat folytat a kormány képviselőivel, miniszterekkel és döntési pozícióban lévő szereplőkkel. Ezeken az egyeztetéseken a párt célja, hogy a kisebbségi oktatás sajátos helyzete külön szempontként jelenjen meg a kormányzati döntéshozatalban, és ne kizárólag többségi logika mentén szülessenek határozatok.
Ez a két szint – a szakmai műhelymunka és a politikai tárgyalások – egymást erősítve működik. A szakértők által kidolgozott, adatokkal és jogi érvekkel alátámasztott javaslatok adják az alapját annak, hogy a politikai képviselet ne jelszavakkal, hanem konkrét, védhető szakmai tartalommal tudjon fellépni az oktatási döntéshozatalban.
A most zajló folyamatok tétje így nem pusztán az alkalmazkodás, hanem az is, hogy a magyar iskolák ügye érdemi súllyal legyen jelen a kormányzati tárgyalóasztaloknál is.
A most zajló egyeztetések tétje így messze túlmutat egy-egy iskola sorsán: azon múlik, hogy a felvidéki magyar oktatás képes lesz-e felkészülten, tudatosan reagálni a következő évek elkerülhetetlen kihívásaira.
Szalai Erika/Felvidék.ma
