Történelmi feljegyzések szerint csapadékos volt az időjárás 500 éve, a mohácsi csata előtt.
A HungaroMet Zrt. az MTI megkeresésére azt közölte, a meteorológiai mérések 1870-ig nyúlnak vissza, így csak a történelmi feljegyzésekből lehet következtetni a mohácsi csatát megelőző időjárásra.
Ebben segítséget jelent Réthly Antal Időjárási események és elemi csapások Magyarországon című négykötetes műve.
A Magyar Meteorológiai Társaság alapításában is közreműködő Réthly Antal több mint hét évtizedes gyűjtőmunkája és az információk kritikai elemzése alapján foglalta egybe az időjárási események feljegyzését és az elemi csapások felsorolását, miközben mindezek társadalmi, gazdasági következményeire is igyekezett adatokat találni.
Az egyes kötetek időrendben ismertetik a feljegyzéseket, de
rá lehet keresni az egyes időjárási eseményre – mint például a villámlás, áradás, hőség -, vagy egy kiválasztott helyre, területre.
A mohácsi csatára vonatkozó időjárási adatok az első kötetben szerepelnek, amely a kezdetektől 1700-ig terjedő időszakot foglalja össze. A négykötetes művet a HungaroMet Zrt. kérésére az MTA Könyvtár és Információs Központ (KIK) digitalizálta, a köteteket az MTA KIK digitalizált könyveket tartalmazó gyűjteményében lehet megtalálni.
Réthly Antal ebben arról ír,
„a sár, az úttalan utcák, valósággal elemi csapása volt Magyarországnak, mert az egyes években – valószínűleg sokszor – az utak teljességgel járhatatlanok voltak”.
Példaként említette, hogy „az I. Szulejmánt kísérő török naplóírók is megörökítették már, hogy milyen nagy szerepe volt a nagyon esős időszakok alatt keletkezett nagy sárnak”.
„Így például 1526. augusztus 14-17-e között – 12 nappal a mohácsi vész előtt – kelt át a török sereg a Dráván, de a folytonos esőzések miatt megrongált utakon csak augusztus 26-án érkeztek Baranyavárra. Tíz napig tartott, amíg a 25-30 kilométer hosszú utat megtették”
– írta Réthly Antal.
A feljegyzések szerint Mohácson
1526 augusztusában és szeptemberében nagy esők voltak. A Dráva mentén esőt jegyeztek fel augusztus 22-én, ami 23-án „reggeltől estig szünet nélkül esett”, 24-én pedig „éjjel és nappal nagyon sok eső esett”.
Istvánffy Miklós Magyarország története című műve alapján Réthly Antal azt jegyezte fel időjárási eseményekről szóló kötetében, hogy 1526. augusztus 29-én „II. Lajos midőn a Karasicza patakhoz ért, Mohács és Csellye falu közt, mely fel nem ismerhető ágyban iszap közt foly tovább, s akkor a Duna kiáradása s a jeges zápor miatt, mely a csata után zuhogott, megdagadt”.
Fotó: MTI
Horváth Mihály Kisebb történelmi munkái alapján pedig azt, hogy augusztus 29-én
„Mohácson a sűrűn ömlő záporral beállott éj sok magyarnak nyújtott alkalmat a szabadulásra, de midőn II. Lajos király a záportól megáradt mocsáros Csele-patakon átugratni akarna, fáradt lova a meredek túlpartra felkapni nem bírt, hanyatt esett és a királyt eltemette.”
1526. augusztus 29-én, a mohácsi csatában a törökök döntő vereséget mértek a magyar seregre, a csata után, menekülés közben meghalt II. Lajos király is. A csatavesztés után Magyarország három részre szakadt, 150 éves török hódoltság következett.
MTI/Felvidék.ma
