A Magyarok Nagyasszonya főünnepét október 8-án üli a katolikus egyház, amikor megemlékezik a Szűzanya magyarokat oltalmazó pártfogásáról.
Az ünnep története a magyar Millenniumhoz kapcsolódik, amikor Vaszary Kolos bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek kérésére XIII. Leó pápa engedélyezte a Magyarok Nagyasszonya ünneplését, melyet az október 2-i vasárnapra tettek, később X. Piusz pápa október 8-ra helyezte át, majd szeptember 12-én ünnepelték.
1984-től újra visszakerült október 8-ra. Így lett Magyarország hivatalosan és ismételten az Égi Édesanya oltalmára bízva.
Szent II. János Pál pápa is figyelembe vette az ünnepet, mert 1980. október 2-án kápolnát szentelt a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére a Szent Péter-bazilika altemplomában.
Az ünnep kifejezi a magyar nép és a Szűzanya különleges, történelmi kapcsolatát, amikor apostoli királyunk, Szent István, halála előtt Szűz Mária oltalmába ajánlotta koronáját és országát. Felajánlása óta a Magyarok Nagyasszonyaként is tiszteljük a Szűzanyát.
Magyarok Nagyasszonya, freskó (Fotó: pazmaneum.hu)
A felajánlás 1038-ban történt, Nagyboldogasszony ünnepén. A Hartwik-legenda szerint a szent király szemét és kezét a csillagok felé emelve így kiáltott föl:
„Mennyek Királynéja, a világ dicsőséges megújítója, a Te oltalmadba, a Te legmagasabb könyörgésedbe ajánlom a szent egyházat püspökeivel és papságával, az országot előkelőivel és népével, mindnyájunknak búcsút mondva, a Te kezeidbe ajánlom lelkemet.”
Szőgyéni zarándokok Máriavölgyben, 2022 (Fotó: Berényi Kornélia)
Magyarok Nagyasszonya tisztelete Szent László király uralkodása idején új virágzásba borult. Később a tatárokkal és a törökökkel szemben is Jézus és Mária nevét kiáltva harcoltak a magyarok. I. Lipót a török alóli fölszabadulás emlékére, hálája jeléül megismételte az ország fölajánlását Máriának a 17. század végén.
Buda 1686. évi visszavételekor és a török kiűzésekor XI. Ince pápa üzenete volt a jelszó: „A Boldogságos Szűz ad segítséget!” Latinul: B eata V irgo D abit A uxilium! (A kezdőbetűk Buda nevét adják ki.)
Magyarok Nagyasszonya szobra, Szombathely (Fotó: kozterkep.hu)
A mecsetként használt budavári Nagyboldogasszony-templomban a magyar győzelem után leomlott a fal, amelyet – védelmül – a Szűz Mária szobra elé emeltek. Így jelent meg a Szent Szűz diadalmas alakja. Mátyás királytól kezdve egészen 1849-ig majdnem kivétel nélkül a Patrona Hungariae képével ékesek a magyar fémpénzek. Ezeket „máriásoknak” hívták.
A magyar hadilobogókon a Dózsa Györgyre bízott keresztes hadjáratból maradt ránk először Mária alakja.
II. Rákóczi Ferenc, a „nagyságos fejedelem” zászlói közül kettőn is ott láthatták a Nagyasszonyt, de a hadbavonult főrendek is ilyen lobogók alatt harcoltak a törökök, majd a „németek” ellen. Az 1848/49-es csatákban Patrona Hungariae zászlói lobogtak, sőt még a kiegyezés után is több gyalogsági ezrednél is megmaradtak.
Magyar kápolna a Szent Péter-bazilika altemplomában: István király és Magyarok Nagyasszonya (Fotó:magyarkurir)
A Patrona Hungariae sajátos ikonográfiája a Napba öltözött Asszony ábrázolásából bontakozott ki: a Szűzanya fejére a tizenkét csillagú korona helyett a magyar Szent Korona került, a karján ülő kis Jézus kezébe az országalma, Mária másik kezébe pedig az ország jogara.
Ezen a napon a hívők és zarándokok gyakorta felkeresik a Mária-kegyhelyeket, hogy a Szűzanya közbenjárását kérjék.
Az ősi magyar himnusz, ma is legismertebb Mária-ének, mely ezekkel a szavakkal szólítja meg Máriát, Jézus anyját: „Boldogasszony Anyánk, régi nagy Pátrónánk!”
Mohay Attila: Patrona Hungariae (Fotó: kozterkep/mapublic)
Forrás: Katolikus Tábori Püspökség
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
