Kedves ünnepségre kaptam meghívást október 8-ára, Pozsonypüspökibe, a Vetvár Művelődési Házba. A második világháború után a lakosság jelentős részét Magyarországra telepítették a lakosságcsere-egyezmény következtében. 1972-ben Pozsonypüspökit Pozsonyhoz csatolták, mégis 2026-ban két magyar személyiség, Jégh Izabella és posztumusz Nagy Vilmos kapta meg a Pozsonypüspöki személyisége elismerést. A püspöki magyarságnak tehát van mire büszkének lennie.
Az október 8-ai díjátadóra érkezők többsége egymás között magyarul beszélt, ami nagyon jó érzés volt. Hamarosan az is kiderült, hogy ennek oka van: a Pozsonypüspöki személyisége díjat két embernek ítélték oda, és mindketten magyarok. A sportolókat is elismerték, és szerencsére közöttük is akadt magyar vagy magyar származású személy.
Bár a 2021-es népszámlálás adatai alapján a magyarok aránya a városrészben már nem éri el a tíz százalékot, a kulturális életben továbbra is jelentős a jelenlétük. Ennek bizonyítéka a díjátadó is, hiszen Pozsonypüspöki önkormányzata Roman Lamoš polgármester javaslatára két magyar személyt tüntetett ki.
Jégh Izabella, a Csemadok Pozsonyi Városi Választmányának elnöke kulturális tevékenységével, valamint az önkormányzatban végzett munkájával is kiérdemelte a Pozsonypüspöki személyisége elismerést.
Ötven éven át volt a városrész önkormányzati képviselője, egy időben pedig pozsonyi városi képviselőként is tevékenykedett.
A díj átvétele után köszönetet mondott, elsősorban a Teremtőnek, amiért erre a pályára irányította, és mindig erőt adott neki küldetése teljesítéséhez. Háláját fejezte ki családjának, néhai férjének és gyermekeinek is, akiknek sokszor el kellett viselniük, hogy édesanyjuk mások gondjaival volt elfoglalva. Ő azonban szeretettel végezte a munkáját, és úgy érezte, mindennek megvolt az értelme. Roman Lamošnak is köszönetet mondott, amiért javaslatait mindig pozitívan fogadta.
Szeretettel végezte a munkáját Nagy Vilmos is, akit posztumusz tüntettek ki. Az elismerést felesége és lánya vette át.
A méltatásban elhangzott, hogy Nagy Vilmos a rendszerváltás után Pozsonypüspöki első polgármestere volt, és két időszakban, nagy odaadással látta el ezt a feladatot.
A díjat Nagy Katalin vette át, majd Krajčírné Nagy Julianna köszönte meg az elismerést a család nevében. Julianna édesapja emberi nagyságát és azt a szeretetet emelte ki, amellyel Pozsonypüspökihez viszonyult.
Mindkét személyiséget ismertem, Izabellával pedig együtt is dolgozom. Szerencsére a mai napig nagyon aktív. Ami közös bennük, az a lokálpatriotizmus, valamint az a szeretet, amellyel Pozsonypüspökihez és a magyarsághoz viszonyultak. Ez sokunk számára példaként szolgálhatna.
Mindketten a magyar kultúrában nevelkedtek, ami meghatározta életpályájukat. Az a tény, hogy ezeket a személyiségeket a városrész polgármestere, Roman Lamoš jelölte az elismerésre, azt is bizonyítja, hogy Pozsonypüspöki vezetői odafigyelnek az őslakosok munkájára, amellyel öregbítették és ma is öregbítik a városrész jó hírét.
Hiszem, hogy ezek az elismerések méltó helyre kerültek. Nagy Vilmos polgármesterként, később pedig a Pozsony megyei önkormányzat hivatalvezetőjeként dolgozott a városrész fejlődéséért. Jégh Izabella helyi és városi képviselőként, valamint a Csemadokban végezte munkáját. Jelenleg a Csemadok Pozsonyi Városi Választmányának elnökeként koordinálja a koronázó város Csemadok-alapszervezeteinek működését, és segít mindenkinek, aki hozzá fordul.
Továbbra is hiszem, hogy ilyen fáklyavivőkre van szüksége a felvidéki magyarságnak: olyan személyiségekre, akik munkásságukkal példát mutatnak másoknak.
A díjátadót Pál Baláž Karmen és Potocska Olivér kétnyelvű műsora tette még meghittebbé.
Gratulálunk Izabellának és a Nagy családnak az elismeréshez!
Neszméri Tünde/Felvidék.ma
