Jézus a pusztában

Mielőtt egy acélhuzalt kiadnak a gyárból, szakítási próbát végeznek vele. Mielőtt egy hidat átadnak a forgalomnak, terhelési próbának vetik alá. Az űrhajósokat is vizsgálják, hozzászoktak-e a súlytalanság állapotához.

A Mennyei Atya is lelki próbának vetette alá Szent Fiát, mielőtt messiási hivatását elkezdte volna. Ezért töltött nyilvános működésének megkezdése előtt 40 napot a pusztában Jézus, hogy felkészüljön feladatára, hogy ráhangolódjék az Atya tervére és győzedelmeskedjék.

Nagyböjt 1. vasárnapján nekünk is új útra kell lépnünk. Hasznos lesz hát, ha tekintetünket a Mesterre fordítjuk, és örök példaképünket követjük.

I. Miért ment ki Jézus a pusztába?

1. A Szentlélek ösztönzésére
Azt olvassuk Márk evangéliumában, hogy „a Szentlélek kivitte Jézust a pusztába”. Az eredeti görög ige szerint „kényszerítette”, hogy induljon. Ez úgy történt, hogy nagy belső kényszert érzett, parancsot érzett, hogy: ha törik, ha szakad, neki mennie kell.

2. Hogy megkísértse őt a sátán
A Fiú vállalta a messiási küldetést: „Igen, Atyám, megyek, hogy teljesítsem akaratodat.” De most a próbatételben igazolnia kellett, hogy emberi teste, idegei képesek lesznek ennek a feladatnak teljesítésére. Azért is kell mennie a pusztába, hogy átessék a próbatételen. Hagyományos nyelven ezt kísértésnek nevezzük. Ennek végrehajtója az evangélium szerint a sátán. A héber ‘sátán’ szó annyit jelent: ellentmondó, vádoló. Neki ez a lényege. Vádolja Isten előtt az embert, és az embert az Isten akaratának való ellentmondásra készteti. Jézus esetében minden tehetségét összeszedi, egész eszköztárát felvonultatja, utolsó kártyáit is kijátssza, csakhogy eltántorítsa őt vállalt hivatásától .
Máté és Lukács fel is sorolja zseniálisan kitervelt csapdáit. Próbálja Jézust lebeszélni a testi szükségletek előtérbe helyezésével, a hatalom felkínálásával és a népszerűség útjára való tereléssel megingatni az Atya iránti hűségében. De a kísértő csúfosan felsül. Jézus kiállja a próbát.

3. Hogy győzelmet arasson a Gonosz fölött
Sajátosan fejezi ezt ki a szimbólumok nyelvén Márk: a próbatétel után Jézus „vadállatok között élt és angyalok szolgáltak neki.” Mit jelent ez? A Teremtés Könyve szerint az Édenkertben az eredeti ártatlanság állapotában az ember harmóniában élt Istennel, baráti kapcsolatban. Harmónia volt belső világában: béke uralkodott a test és a lélek, az ösztön és az akarat között. És ez a harmónia kisugárzott az ember és a világ közti kapcsolatra is. Ezt úgy szemlélteti a szent író, hogy békében élt a vadállatok között.
Márk most azt akarja kifejezni, hogy Jézusnak a sátán fölött aratott győzelme után visszatért a „paradicsomi állapot”. A megváltás tervének elfogadásával Jézus biztosítja az emberiséget a harmónia helyreállítására vonatkozóan. A történelem tehát potenciálisan eldőlt az ember javára. Jézusnak az Atya terve iránti tökéletes engedelmességével helyreállt a kapcsolat Isten és ember között, így helyreállhatott a jó viszony az ember és a természet között is. Krisztus: Isten igazi, tökéletes képmása, méltó arra, hogy „angyalok szolgáljanak neki.”

+! Mit mond ez nekünk?
Figyelmeztet, hogy akiket Isten szent feladatra hívott, azok készüljenek fel próbatételekre. A kísértés nem fogja őket elkerülni. A gonosz az Atya akaratának való ellenszegülésre csábít. Túl nehéznek, értelmetlennek mutatja majd, ellentmondásra késztet, könnyebb utat ajánl. Hívjuk ilyenkor segítségül az Urat. Alkalmazzuk az általa ajánlott fegyvereket: „Ez a fajzat csak böjttel és imádsággal űzhető ki.” A nagyböjt a legalkalmasabb idő ezek bevetésére. Továbbá gyakoroljuk a „pusztába vonulást”: az elcsendesedést, az Atyával való beszélgetést és a lelkigyakorlatok frissítő erejét. A templomban is lehetőséget nyújtunk erre húsvét előtt.

II. Miről beszélt Jézus első prédikációjában?
Két követelményben foglalta össze az Úr elvárását:

1. A megtérés
A megtérés alatt ő a „metanoiát” értette. Ez a gondolatvilágunk megváltoztatását jelenti. Akár 180°-os fordulatot kíván belső világunkban. Ezzel együtt jár a bűnök eltörlése.
Az elektronikus számítógépek legrokonszenvesebb billentyűjére ez van felírva: DEL, vagy DELETE. Elég ezt leütni, máris eltörli, eltűnteti a helytelent, kijavítja a rossz szöveget. Utána könnyű beírni a helyeset. A megtérés ezt jelenti az erkölcsi életben: ha valamit elrontottunk, ha utat tévesztettünk, ostobaság lenne a fusi munkát továbbfolytatni, a zsákutcában tovább kóborolni, töröljük ki egy nagyböjti gyónással. A mi életünkben rendszerint nem is súlyos, halálos bűnök fordulnak elő, inkább hanyagságok, mulasztások, hűtlenségek. A húsvéti előkészületi idő alkalmas arra, hogy törekedjünk kielemezni fő hibánkat, annak leküzdésében komoly eredményt elérni és lelki életünket helyes pályára állítani.

2. A hit
Jézus nem győzi emlegetni: „Higgyetek az üdvösség örömhírében.” Ez egyrészt az ő istenemberi mivoltának elfogadását jelenti, másrészt az isteni segítségre való gyermeki bizalom felkeltését, a gondviselésre való behunyt szemű ráhagyatkozást.

*

A kereszténység első századaiban a nyilvános bűnösök nyilvános vezeklést vállaltak. Szigorú böjtöt tartottak, nagy önmegtagadásokat végeztek, hosszú imákat mondtak. Nagyböjt kezdetén vezeklő ruhát öltöttek, és a püspök meghintette fejüket hamuval. A középkor óta a hívek önként magukra vették a hamuval való megjelölést.
A mai szentmisén mi is részt veszünk a hamvazáson. Ezzel kifejezzük őszinte megtérési szándékunkat, életünk jobbításának vágyát és az Istenre való bizalmas ráhagyatkozást. A pap közben ezt mondja: „Térjetek meg, és higgyetek az üdvösség örömhírében!” Mi pedig imádkozzuk: „Jézus, add, hogy hozzád térjek, veled haljak, veled éljek!”