Harminckét szlovák történész, régész és nyelvtudós vette védelmébe közös nyilatkozatban hétfőn Robert Fico kormányfőt, aki a múlt héten, az önálló Szlovákia fennállásának 15. évfordulóján tett igencsak furcsa nyilatkozatot.
Az „okos historizmust” meghirdető programban Fico olyan „ősszlovákok” példamutató nagyságáról beszélt, mint a Nagymorva Fejedelemség uralkodója, Szvatopluk, s azt állította, hogy a szlovákok már akkor is itt éltek, amikor más európai országok mai területén még csak állatok rohangáltak.
A szlovák tudományos élet liberálisabb szárnyáról megszólaló kutatók azonnal cáfolták, egyesek közülük merő ostobaságnak, elemzők pedig a nacionalizmus veszélyes tünetének nevezték a kormányfő megnyilvánulását. Hétfőn a szlovák tudományos élet konzervatív-nemzeti irányvonalának képviselői a liberálisokat kioktató nyilatkozatban álltak ki Robert Fico mellett. Sajnálattal állapítják meg, hogy „egyesek ismét megkérdőjelezik az… őshonos szlovákok történelmének, kultúrájának és nyelvének folytonosságát.”
A kormányfő mellett kiálló kutatók szerint „az önálló Szlovák Köztársaságot kedvező méltányossággal elfogadni képtelen” történészek és publicisták akkor hallatták hangjukat, amikor a SME című – liberális szlovák polgári – napilap hasábjain szakmai kérdéseket próbáltak politikai és eszmei viták tárgyává tenni. Ugyanakkor megpróbáltak botrányhőst faragni a kormányfőből a nyilvánosság előtt. Jóllehet a „lejáratók” többsége tudományos szinten soha nem kutatta a szóban forgó kérdéseket, mégis tekintélyes szakemberként jelenítik meg magukat.
A szlovákok-szlávok megnevezés terminológiai kérdéseit részletező aláírók között olyan neveket találni, mint Ladislav Deák és Ján Bobák, vagy Milan Ďurica, aki a kilencvenes években arról a botrányos szlovák történelemkönyvről vált nevezetessé, amelyben elsőként nevesítette az „ősszlovákokat”, s nevezte elsőként a szlávok Nagymorva Birodalmát (Fejedelemségét) a szlovákok birodalmának. Ďurica ugyanebben a munkájában piedesztálra emelte II. világháború alatt fennállt szlovák fasiszta bábállam elnökét, a hetvenezer szlovákiai zsidó elhurcolása miatt háborús bűnösként kivégzett Jozef Tisót.
Elemzők észrevételezik, hogy az aláírók között nem szerepel a régész-történészként ismert Dušan Čaplovič, a Fico-kormány miniszterelnök-helyettese, aki a kabinetben a kisebbségeket érintő kérdéseket felügyeli.
A régi magyar szóhasználatban bántó jelleg nélkül tótoknak nevezett szlovákok elnevezése eredetileg a gepidák saját népneve (thuat) volt. Ez utóbb áthagyományozódott arra a népelemre, amelybe a gepidák is beolvadtak. A szlávság később tömegesen asszimilálódott a magyarságba, a tót elnevezés pedig egyrészt a maradék északi csoportra ragadt át, másrészt a 11. század végén Szent László, illetve Kálmán királyok által meghódított, a Drávától délre eső terület (Szlavónia – Tótország) népességére.
A 12. századra a szlávok nagy többségének utódai beolvadtak a magyarságba. Egy-két helyen, főként a Vág- és a Nyitra-folyók völgyében maradt fenn a morva-szlávok viszonylag összefüggő népi tömbje, a későbbi szlovákság magja. Trencsén megyét például kezdettől fogva szlovákok lakták, a magyarok csak a tatárjárás után kezdték benépesíteni.
A szlovák történészek egy része a szlovákság és a Nagymorva Birodalom között kontinuitást tételez fel. Az ún. Nagymorva Birodalom a 9. században jött létre, s ebben a változó határú territóriumban ismerték fel az ősszlovák államot.
Múlt-kor
