Kormányfőnk kezd furcsán viselkedni. Olykor, fuldokló módjára természetellenes mozdulatokat tesz: alá, majd felmerül a zavaros árban, amelybe – elvakultsága következtében – maga pottyant bele. Máskor, mintha pályát tévesztett volna. A népszerűsége megőrzése érdekében mesterdetektívnek áll.
Ezek a gondolatok cikáztak az agyamba, amikor tegnap a rendkívüli sajtóértekezletén papírt lobogtatva a kezébe, kiállt Ľubomír Vážný, jelenlegi közlekedésügyi miniszter mellett, hogy felejtesse velünk az ellenzék szerdai, visszahívására tett kísérletét. Nem az első eset, hogy az ellenzék múltjában turkálva próbál tromfot találni politikai jövője, vagyis kormányba maradása érdekében. Most is ez történt. A kormányában felbukkanó botrányok hulláma – a nemzetiek és a mečiaristák után – elérte a Smeres minisztereket is. Az újév meglehetősen balul kezdődött számukra. Csak a három legutóbbi esetet sorolom: Róbert Kaliňák bombaügye, ami miatt napokig Szlovákián röhögött a világ. Viera Tomanová „szociális cégeiben” végzett ellenőrzések eredményei, amelyek eurómilliók elherdálásáról számoltak be, amit majd nekünk, adófizetőknek kell kiegyenlíteni, mert Brüsszel nem lesz hajlandó kifizetni. Utána, jöttek az útvám bevezetése körüli bonyodalmak, a fuvarozók tüntetése, majd a kikényszeritett útvám és a kapcsolódó törvények módosítása. Mindezek, Fico számára olyan súlyos tekintélyromboló politikai pofonok, amelyektől képtelen lábra állni, és a polgárok előtt azt a látszatott keltik, hogy a kormányfő a problémák árjában fuldoklik. Úgy gondolom, hogy Fico számára az utolsó mentsvár a mesterdetektív kormányfői figura eljátszása, hogy mentse még a menthetőt. Hogy megmaradjon az ország szemében, az igazságosztó szlovák betyár, Juro Jánošík, népi hős szerepében. Úgy szeretne a történelemkönyvekbe bekerülni, mint a nép nagy szülötte, aki a szegénységtől és a nyomortól mentette meg országot. Ennek érdekében, egy óriási nagyítóval a kezében kutat „váraiban” a poros iratok között, s ha talál valamit, papírral a kezében lohol a „fényre”, hogy közüggyé tegye az ellenzék, a gonosz erők lázító tetteit, amellyel népét az utolsó garasától fosztották meg. S íme, ő, a nép fia igazságot tesz, a szolgavért szívó, népnyúzókkal szemben. Annyira naiv lélek, annyira a népszerűség-hajhászás bűvös mámorában fortyog az agya, hogy képtelen reálisan értékelni, mennyire szegényes, mennyire ocsmány dolog, amit művel.
Az igazság kiderítése nem az ő feladata. (Nem tudom, hogy mi a frásszal foglalkozik akkor Kaliňák belügyminiszter?) Ha korrupciógyanús ügyek voltak a szlovák minisztériumokban, azt már tegnap – három éve volt rá – meg kellett volna tenni. Most már ez olyan, mint eső után köpönyeg. Nem beszélve a szándék sunyiságáról, amellyel saját botrányait igyekszik takarni.
Olcsó trükk, olcsó kivitelezésében! Mert a történelemkönyvekben úgyis úgy fog szerepelni, ahogyan azt megérdemli, ahogyan majd az országa népe értékeli. Az pedig: egy (uralkodó) kormányfő, aki játszotta a maga kitalált szerepeit, ahelyett, hogy a népe igazi igényeivel törődött volna, – amely kenyeret és szabadságot ad -, mint a munkahelyteremtés és a demokrácia!
Mosoni Dénes
