2010. február 7-én, Rimaszombatban, sorsával megbékélve, visszaadta lelkét teremtőjének Molnár István (1920–2010), nyugalmazott pedagógus. Szülőfalujában, Balogfalán helyezik örök nyugalomra – szerdán fél háromkor. Tisztelet az emlékének.
Négy testvér közül ő volt a legidősebb. Rimaszombatba került, a hírneves gimnáziumba, ahol őt Fábry János neveltjei tanították, például a sokat emlegetett Holéczy tanár úr is. Csak úgy tudott tanulni, hogy a vasútra kedvezményt kapott, mivel édesapja a vasútnál dolgozott, az iskolában pedig mint jeles tanuló tandíjmentes lehetett. Aznap érettségizett, amikor az érettségiztető bizottság elnöke újságjának címlapján az szerepelt, hogy „Párizs elesett“. Osztálytársai közt szerepelt Demkovics Zoltán (később sebész főorvos Rimaszombatban), akikhez gyakorta bejárt valamint Burszki József is, aki református lelkész lett. Először Cinobányán kapott munkát, mint hivatalnok. 1943-ban feleségül vette a vele egykorú falubéli Mihályi Annát, és egy ideig Panyidarócon laktak. Besorozták a losonci tüzérekhez, majd kivitték az orosz frontra a Dnyeszterbe ömlő Sztripa folyóhoz, ahonnan a Kárpátokon át az Árpád vonal védelmében, majd az Alföldön keresztül a Balaton északi partjára, Tihanyba kerültek, az apátságot védelmezték, és itt adták meg magukat az angoloknak, amikor a déli part már a galád szovjet hadsereg prédája lett. Az angolok tisztelettel és méltányosan bántak velük, semmi hátrányuk nem volt, és a békefeltételek megkötése után hazatérhettek, ám akkorra a Felvidék újra Csehszlovákia lett. A sok kisemmizett magyar sorsán osztozva Csehországba kerültek csecsemőkorú lányukkal a deportált németek helyére Teplitz Schőnau (Teplice) városba, Prágától északra. 1949-ben hazatérhettek, és ekkor magyar tanítókat kerestek a megnyílt magyar iskolákba a teljes jogfosztás időszaka után. Pozsonyban „gyorstalpaló“ pedagógiai képzést kaptak, és Gesztetén kezdett tanítani. Még három fiuk született. (a legkisebb 1953-ban, aki Mihályi Molnár László néven parlamenti képviselő, költő, író, tanár lett). 1954-ben Kisgömöribe került tanítani, 1–5 évfolyamot egyetlen tanteremben. A kicsi faluból tanítványai közül szinte mindenki érettségizett, és minden hatodik egyetemet végzett később. Beretkén, Balogfalán, Serkében és mint nyugdíjas Várgedén is tanított. (Forrás: Kárpáti Harsona)
