Magyarország pénteken megvalósíthatósági tanulmányban olyan vízpótlási javaslattal fordult Szlovákiához, amely a Szigetköz problémáját nem az Öreg-Duna vízmennyiségének növelésével, hanem mobil fenékgátakkal oldaná meg, tette közzé a Népszabadság szombati számában. Környezetvédők és magyar ellenzéki politikusok is tiltakozásukat fejezték ki a lépés miatt.
A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium közleményében jelezte: kivizsgálja a munkaanyag tartalmát és kiküldésének szabályosságát is, egyben hangsúlyozta, hogy az nem hivatalos javaslat, sem a miniszter, sem az államtitkár nem ismerte. A miniszteri értekezlet nem tárgyalta az anyagot, de az még nincs is olyan stádiumban, hogy ez szükséges lett volna. Hozzátették: az anyag nem minősül hivatalos javaslatnak, az csupán a stratégiai vizsgálat irányító testületének munkaközi anyaga, mely hat különböző változatot is tartalmaz a Szigetköz vízpótlásának megoldására.
Bős–Nagymaros-ügyben a magyar és a szlovák illetékesek között – hosszabb megszakításokkal – évek óta zajló tárgyalások utolsó előtti érdemi fordulóján, 2008. augusztus 12-én Komáromban a felek megállapodtak, hogy 2009. december 22-ig egy megvalósíthatósági tanulmányt készítenek a Szigetköz rehabilitációjáról. Az egyezség része volt, hogy a tanulmány alapján közös stratégiai környezeti vizsgálat (SEA) készül. A megállapodás szerint ezek az anyagok lennének a hágai bírósági ítélet miatt kötendő kétoldalú szerződés alapdokumentumai. (Valójában a tanulmányt már 2009 nyarára össze kellett volna állítani, hogy az év végére elkészítendő vízgyűjtő-gazdálkodási tervbe be lehessen illeszteni).
A komáromi megállapodást ugyan mindkét ország képviselői aláírták, de azóta szinte semmilyen előrelépés nem történt. A szlovák fél tavaly ősszel megüzente, hogy ők nem dolgoznak a saját anyagaikon,mert a kormányuk nem adott rá támogatást. 2009. december 15-én újabb kétoldalú tárgyalásra került sor, amin a magyar szaktárca képviselője, Erdey György szakállamtitkár úgy fogalmazott: a közös munka kudarcba fulladt. Az ülés jegyzőkönyve azt tartalmazza, hogy „a felek nem fogják a Bős–Nagymaros Projekt hatásterületére vonatkozó egyeztetett intézkedési tervüket az Európai Unió által megszabott határidőre benyújtani… A Nemzetközi Bíróság ítéletének értelmezésében nem jutottunk előbbre, és nem érkezett a korábbi pozícióktól eltérő javaslat sem.”
Szerepel a közös megállapodásban az is, hogy amennyiben a szóban forgó dokumentumokat a felek december 22-ig nem fogadják el, akkor a közös stratégiai környezeti vizsgálati eljárás megszűnik. Ehhez képest meglepő, hogy – lapunk megerősített információi szerint – a zöldtárca tegnap magyar megvalósíthatósági tanulmányt juttatott el a szlovák félnek. Mint megtudtuk, az angol nyelvű szöveget szakértői szintű munkaanyagnak – és nem kormányzati álláspontnak – szánják, ám a tervezet konkrét javaslatokat tartalmaz a szigetközi vízpótlásról. Úgy tudjuk, a dokumentumban a Szigetköz vízpótlásának megoldására – az Öreg-Dunába juttatandó nagyobb vízmennyiség helyett – 3+5 mobil dunai fenékküszöb szerepel (a mobilitás a gyakorlatban azt jelenti, hogy mindegyiken lesz kishajózsilip és hallépcső).
A hágai Nemzetközi Bíróság 1997-es ítélete szerint a Duna elterelése Szlovákia részéről és a vízlépcsőszerződés felmondása Magyarország részéről egyaránt jogtalan cselekmény volt. Az ítélettel Szlovákiának tudomásul kellett vennie, hogy a nagymarosi vízlépcső már nem épül meg, Magyarországnak pedig azt, hogy a bősi erőmű továbbra is működik. Mindkét félnek kártérítést kellene fizetnie a másiknak, az indoklásban azonban annak lehetőségét sugallták, hogy a két ország alkalmazzon „nullamegoldást”, azaz mondjon le a másikkal szembeni követeléseiről.
Nol, Felvidék Ma
