Bár az utóbbi napokban sokan vonultattak fel párhuzamokat Vladimír Mečiar és Robert Fico bukása között, a végkifejlet egészen más lett. Fico távozása távolról sem sikeredett olyan tragikomikusra, és „Isten hírével veszek búcsút tőletek” sem volt. Robert Fico mosolyogva állt ki a kamerák elé, hogy bejelentse lemondását, és gratuláljon a barátjának, Peter Pellegrininek kormányfővé való kinevezéséhez.
Robert Fico határozottan lépett a mikrofon elé, a két lépéssel hátrébb álló Pellegrini egy pillanattal később bátortalan lépésekkel sorakozott fel mellé. Ott álltak egymás mellett a mikrofon előtt, de csak Fico beszélt, Pellegrini mindvégig hallgatott. Egy pillanatig sem volt kétséges, ki lesz itt továbbra is a főnök. Majd Robert Fico bejelentette, hogy sehova sem megy, elmondta, milyen kiváló lesz az új kormány és az új kormányfő, majd kezet fogott Pellegrinivel, sarkon fordult és megindult kifelé, Pellegrini pedig követte, anélkül, hogy akár annyit mondott volna: bakfitty. Pellegrini a Smer mosolygós, megnyerő arca, s valószínűleg Robert Fico ezt várja el tőle továbbra is: hogy mosolyogjon, amíg ő a pártközpontból majd a határozott keményfiút alakítja.
Minden olyan gyorsan történt, Pellegrini délelőtti látogatása az államfőnél, a kormányátalakítást igazoló 79 támogató képviselői aláírás átnyújtása, a délután kettőkor megkezdett kormányülés, és 14.30-kor Fico Pellegrinivel már ismét Kiskánál voltak, hogy az előbbi benyújtsa a lemondását, utóbbi pedig átvegye a kinevezését. Bár maga a ceremónia feszült légkörben zajlott, Fico mindvégig igyekezett mosolyogni, és úgy viselkedett, mintha nem a lemondását nyújtaná be éppen, hanem most neveznék ki. Jó színész, pedig az egója biztosan nehezen viselte mindazt, ami az utóbbi napokban történt. Robert Fico azonban most is megmutatta, kösse fel a gatyáját, aki vele ujjat próbál húzni.
Kiska arcán viszont nyoma sem volt a lelkesedésnek, szemmel láthatóan elégedetlennek és csalódottnak tűnt. Persze, nem véletlen. A nyilvánosság egy része most úgy érzi, Kiska elárulta őt azzal, hogy Pellegrinit kinevezte, ráadásul ilyen gyorsan. Pedig csak azt tette, amit meg kellett tennie. Tizenkét nappal ezelőtt azt mondta, a kormányválság csak két módon oldható meg, vagy előrehozott választásokkal, vagy alapvető kormányátalakítással. Nos, ez utóbbi történt, gondoljunk bármit is, a kormányfőcsere formailag még a legszigorúbb szabályokat alapul véve is alapvető kormányátalakítás. Új feltételekkel előrukkolni ebben a helyzetben már nem nagyon lehetett. Kiska tehát nem tehetett mást, mint hogy kényszeredetten elviselte azt a színházat, amit Robert Fico ma délután az elnöki palotában eljátszott.
Persze, akárhogy is, Robert Fico lelépése azért mégsem akkora siker. Mert igaz, hogy minden jel arra mutat, hogy Fico beültetett maga helyett egy bábfigurát a kormányfői székbe, azért kormányfőnek lenni, vagy hátulról irányítani a kormányfői székben ülő emberemet, mégis nagy különbség. Főként, ha az ember olyan hiú, mint amilyen Robert Fico, aki az utóbbi időben úgy érezte, mindent megtehet, mert mindenek felett áll. Akárhogy is nézzük ugyanis, Robert Fico elveszítette a jogköröket, amelyekkel eddig rendelkezett, a politikai megaláztatásról már nem is beszélve.
De a Most-Híd berkeiben sem úszik mindenki örömmámorban, nagy a zavarodottság még a felsőbb szinteken is, mármint azok körében, akiket meglepett Bugár Béla salto mortáléja. Akik maguk is elhitték, hogy a párt komolyan gondolja, ebből a helyzetből valóban csak két kiút van: az előrehozott választások vagy a kormányból való kilépés. Pedig nem valószínű, hogy Bugár akár egy pillanatig is komolyan gondolta volna ezt. Peter Pellegreni első látogatása során Kiskánál, amikor nem volt vele Robert Fico, így szóhoz juthatott, ugyanis elszólta magát. „Nagy felelősség ez – mondta – két éjjel nem is aludtam miatta.” Ez pedig azt jelenti, hogy a Most-Híd minimum két napig megjátszotta, hogy ha nem lesznek előrehozott választások, kilép a kormányból, pedig már akkor tudta, hogy maradni fog.
František Šebej, a párt előrehozott választások mellett kiálló egyik parlamenti képviselője már le is mondott a képviselői mandátumáról, ami várható volt, hiszen az utóbbi napokban nem lehetett neki könnyű emelt fővel végigmenni Pozsony utcáin, vagy betérni a kedvenc kávézójába egy kis csevegésre az értelmiségi barátaival. Azt is mondhatnánk, szép, amit tett, de a dolgok lényegén semmit sem változtat, sőt, Bugár és Danko talán meg is köszönik neki, mert jön helyette más, egy következő a sorban, aki talán majd jobban idomítható.
S hogy mit szól mindehhez majd az utca embere, nem tudni. A közösségi hálón megjelent bejegyzések alapján egyelőre úgy tűnik, a csalódott emberek a tereken kívánnak hangot adni elégedetlenségüknek. Hogy kitart-e a lelkesedés, azt sem tudhatjuk egyelőre, de ha mégis, akkor nem biztos, hogy Fico lemondása a kormányválság végét jelenti.
