Szombaton Ákos koncertje jelentette a XXX. Csallóközi Vásár zenei fénypontját: a magyarországi énekes és zenésztársai fergeteges műsort adtak a dunaszerdahelyi közönségnek. Persze csak a több ezres nézősereg kisebb része érkezett a csallóközi városból, a koncertre Felvidék és Magyarország minden tájáról ellátogattak. Kovács Ákossal, a magyar popzene utolsó két évtizedének legsikeresebb előadójával még a délutáni beállás előtt beszélgettünk.
Ha jól tudom, akkor 2004-ben lépett fel utoljára Felvidéken, Érsekújvárott, s bár úgy volt, hogy a kéméndi fesztiválon is szerepelnek, de ezt végül lefújták, s így sajnos az Önök műsora is elmaradt. Arról érdeklődnék, hogy milyen érzésekkel jön Felvidékre? Vannak itt barátai, ismerősei vagy fűzi valami Felvidékhez?
Anyai nagyapám Mlinek Rajmund néven látta meg a napvilágot a Felvidéken. Az együttesem basszusgitárosa, Samu is innen való, rajta keresztül ismertem meg Kaszás Attilát, nagyon jó barátok lettünk, egy verslemezt is rögzítettünk együtt. Ma éppen ott jöttünk el a szobra mellett, meg is állt a turnébusz. Sokfelé járok magyarlakta vidékeken, és mindig azt kérdezik, milyen lelkülettel jövök az itteni közönséghez. Pedig én nem valamelyik tájegység lakóihoz jövök, hanem mindig azokhoz, akik meghallgatnak. Mindenhová ugyanazt a műsort szeretném vinni. Nem kérdezem, ki honnan jön a koncertre, annak örülök, hogy itt van. Az érdekel, hogy azokkal találkozzam, akik találkozni akarnak velem, Isten segedelmével Budapesten, Nyíregyházán, Kolozsvárott, Érsekújvárott vagy Dunaszerdahelyen. Nem akarok válogatni a kendermagban, annak örülök, hogy van ember, akit érdeklünk.
Október 20-án jelenik meg az új albuma. A katona imája lesz a korong címe, s a héten A fénybe nézz című új számot bemutatta az egyik kereskedelmi rádióadó. Miben lesz más a most 42 éves Kovács Ákos zenéje, mint az előző, 2006-os Még közelebb album, amelynél már lehetett tapasztalni változásokat, s az elmúlt négy év koncertjei alatt is nagyon sokat változott Ákos zenéje?
Mindenben és semmiben. Lényegében ugyanazok a dolgok foglalkoztatnak, ugyanarról írok, mint eddig. Formai szempontból más ez a lemez, a stúdiómunka számomra teljesen szokatlanul zajlott. Hívtunk egy külső zenei megfejtőt, ebből a helyzetből is sokat tanultunk. A vonósokat külső nagystúdióban rögzítettük, mert nagy vonóskar is hallható a lemezen, az egyik dalban rézfúvósok is játszanak. Rengeteget gitároztunk, gitárközpontú lemez született. Eklektikus, sok stílust felvonultató album A katona imája, vannak rajta a nyolcvanas éveket idéző hangszerelések, vannak a mai popzene nyelvén íródott dalok, de teljesen elektronikus felvételek is. Soha nem akartam megmaradni egyetlen stílusban, hallgatóként és szerzőként is untat, ha egy lemez teljesen egynemű, ha nincsenek rajta nagyon különböző hangulatok. Szeretek változatos lemezeket készíteni, persze a saját határaimon belül. Amikor az ember egy új lemezt vagy egy új dalt ad ki a kezéből, akkor annak az újdonsága egyszerre előny és hátrány is. Ilyenkor mindig jönnek az okos kommentárok, hogy ez már nem az igazi Ákos, meg régen jobb volt: erről a komikus és természetes emberi reakcióról is szól egy dal a lemezen, az a címe, hogy „Főleg régen voltál jó”, s gyakorlatilag az ilyen kommentárokban szereplő szövegekből írtam. Szerintem izgalmas lemez lesz, nagyon sok szeretet és munka van benne.
Zeneileg még a kritikusok is azt mondják, hogy énekhang terén fejlődött Ákos.
Örülök, ha így látják, de a kritikának nem kell túlzott jelentőséget tulajdonítani.
Arra lennék kíváncsi, a magánéletére milyen hatással van a karrierje? Ön egy konzervatív ember, de – ha nem is szerencsés a kifejezés – egyben popikon. Miként lehet ezt a kettőt összeegyeztetni? Miért nem sikerülhet ez másoknak a popszakmában?
Nehéz egyeztetni, tulajdonképpen lehetetlen, de mindig ezzel kísérletezem. A szó eredeti, tehát jó értelmében vett polgári életet élek, a családommal együtt, a gyerekeimmel egy fedél alatt próbálok dolgozni. Ugyanakkor az is igaz, hogy a szerzői lét önreflexív, ha tetszik, önző, önközpontú létezés: önmagunkra figyelést, csöndet és koncentrált munkát igényel, ami négy gyerek mellett ritkán lehetséges. Vannak olyan napjaim, amikor sikeresebbnek érzem az ilyen irányú törekvéseimet, és sokszor van, hogy kudarcnak élem meg. Úgy indultam el ide, hogy a negyedik gyerekemmel, az öthónapos Júliával egy órát babáztam. Hajnalra érek innen haza, de ha felsír, akkor felkelek hozzá. Akárhogy is nézzük, ez két különböző világ, különböző törvényszerűségekkel, ugyanakkor a család meggátolja az embert a realitástól való eltávolodásban, tehát nem hagyja, hogy az ember bezárkózzon a saját kis mikrovilágába, a „művészetébe” vagy nagyszerűségének tudatába: ha hazaérek a koncertről, ahol ezrek énekelték a dalaimat, a feleségem hamar a kezembe nyom egy csomagot azzal, hogy büfiztesd meg, mert most szopott.
Nem gondolkodik esetleg éppen ezért azon, hogy más területen kellene dolgoznia? Tudjuk, hogy rendezői babérokra szeretne törni, bár alkotói filmet manapság szinte lehetetlen készíteni. Mit gondol, hatvanévesen is zenélni fog?
Negyvenkettő vagyok, nem tudom, hogy hatvanévesen mit fogok erről gondolni. Sokszor gondoltam már, hogy abbahagyom: az embernek gyakran vannak mélypontjai, ez kétségtelen, azok nélkül nem is lehet létezni, ezen a pályán különösen. Tehát az ön-megkérdőjelezés, a kétely állandóan bennem van. Egy lemez után gyakran érzi az ember, hogy teljesen kiszáradt, kiapadt, mindent kiírt, mindent beletett. Ez a mélypont néha csak egy pillanatig tart, de hónapokra is kitolódhat.
Utána valahogy mindig történik egy kis személyes csoda, amikor az ember újra úgy érzi, van mit mondania másoknak. Ebben a műfajban dolgozom már idestova két évtizede, talán sikerült értékes dolgokat is létrehozni, ami sok embernek az életére volt hatással. Hogy meddig tart az út, nem tudhatom. Most nagyjából 2012 végéig van elképzelésem arról, mit fogok csinálni.
A közvetlen, de egyben mindennek rendkívül nagy odafigyelést szentelő zenész ezután sietett is a beállásra, amelyre a koncert előtt öt órával már több száz ember volt kíváncsi. Ekkor még viszonylag jó idő volt, de sajnos az esti órákra megérkezett a meteorológusok által előre jelzett csapadék. Természetesen ez sem szegte kedvét a hallgatóságnak, akik a koncert negyedik számától erősödő eső ellenére kitartottak. Nehéz volna megítélni, mennyien lehettek, de a dunaszerdahelyi Vásártér feltehetően régen élt meg ekkora látogatottságot, s a nézők száma elérhette a tízezret is.
A rajongók, de a kilátogató zenekedvelőktől is számtalan pozitív véleményt hallhattunk a koncertet követően, ami nem meglepő, hiszen a Szindbád Turné zárókoncertjén kitett magáért a csapat. A közel kétórás műsor alatt számtalan régi kedvencet hallhatott a nézősereg, persze áthangszerelt formában, de felcsendült a turné címadó szerzeménye, a Szindbád dala is, amely az októberben megjelenő albumon is szerepel majd.
Idén a szervezők színvonalas programokat szerveztek a vásárra, amely feltehetően többeknek a jól sikerült Ákos-koncert miatt marad meg az emlékezetében.
Fotó: www.akos.hu
Felvidék Ma, Rajkovics Péter
