Az augusztus utolsó hétvégéjén megrendezett hagyományos aratási ünnepség keretei között ünnepelték a lévai járásbeli Felsőszemeréd első írásos említésének 750. évfordulóját. A jubileumhoz kapcsolódva látott napvilágot Márton István: Régi és új Felsőszemeréd című kétnyelvű kiadványa. A könyvkeresztelésre az ünnepségen került sor.
A könyv előszavában Pásztor Tamás, a falu polgármestere így ír: „Az idén ünnepeljük községünk eddig ismert írásbeli említésének 750. évfordulóját. Lehetőségünk nyílt, hogy a kerek jubileum tiszteletére kiadhassuk a falunk múltját, jelenét, szokásait és életét bemutató könyvet (…) Hiszem, hogy sokan felidézik majd Önök közül, miként folyt községünkben hajdanán az élet, ugyanakkor a fiatalabbak megismerkedhetnek a falunk történelmével.”
A kötet hiánypótló kiadvány, mivel a közel hatszázötven lelkes, többségében magyarok lakta községről összefoglaló monográfia ezidáig nem jelent meg. A könyv szerzője az ipolysági Márton István, nyugalmazott állatorvos helytörténész, számtalan helytörténeti kiadványt írt az elmúlt években.
Rovásírás a felsőszemerédi templom déli falán (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma, archív)
Az egyes fejezetekben történelmi korszakokra bontva mutatja be a falu történelmét, a változásokat, a fejlődés, esetleges visszafejlődés mozzanatait. Külön fejezetben mutatja be a község egyházi és történelmi emlékeit, sajátságos építményeit. Itt olvashatunk a többek között a templom gótikus portálé kőgerendájába vésett rovásírásról is. Az Árpád-kori templomot többször átépítették, a rovásírásos kőgerenda a templom vélhetően legrégebbi épületrészén található. E fejezetben olvashatunk továbbá a haranglábról, kőfeszületről és a temető síremlékeiről.
A kismonográfia ugyancsak számba veszi a felsőszemerédi nemesi kúriákat, kastélyokat. Az Ivánka család egyszintes klasszicista stílusú kúriáját a második világháború után a felismerhetetlenségig átépítették, később lebontották, helyén épült fel az iskola épülete. A barokk stílusú Wilczek kastély hasonló sorsra jutott. A kétszintes épületben a második világégést követően iskola működött. A kilencvenes években magánkézbe került épület hanyatlásnak indult, omladozó falakkal várja a megsemmisülést.
A könyv felsorakoztatja a falu fejlődését elősegítő jeles személyeket. Itt olvashatunk mások mellett Kűrakó Jánosról, rovásírásos feliratos mesterről, Ivánka Zsigmondról, a pozsonyi országgyűlés Hont vármegyei követéről, a Wilczek család és a Stainlein-Saalenstein grófi família több tagjáról.
Augusztus utolsó hétvégéjén ünnepeltek a felsőszemerédiek, ekkor mutatták be a kiadványt is (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Kitér továbbá az oktatás helyi történetére, valamint néprajzi ismertetést is ad. Felsőszemeréden ugyanis napjainkban is őrzik a néphagyományokat. A községben működik a nyugdíjasok éneklőcsoportja, illetve a fiatalokból álló néptánccsoport. A népszokásokat vonultatja fel az augusztus végén megrendezett többnapos aratási ünnepség, illetve a májusfaállítás.
A könyvet gazdag és értékes képanyaggal illusztrálták. A fotók többsége helyi lakosok családi illetve a község archívumából származik. A kötetet a KULTMINOR Kisebbségi Kulturális Alap támogatásával jelentették meg.
