Ma ünnepli életjubileumát Márton István, az ipolysági nyugalmazott állatorvos, helytörténész, számos kiadvány szerzője. A sokak által csupán Öcsi bácsinak és Öcsi dokinak szólított Márton István megbecsült tagja az Ipoly menti város közösségének. Öcsi bácsi a mai napig aktívan a városért tevékenykedő lokálpatrióta, akit egyedi humora még népszerűbbé tesz a közösségben.
Biharkeresztesen született, tanulmányait Ipolyságon végezte. 1957-ben szerzett állatorvosi diplomát Kassán. Az egyetemi tanulmányait követően Ipolyságon helyezkedett el.
Több mint öt évtizeden át praktizált. Az orvoslás mellett több éven keresztül külsősként oktatott a helyi szakközépiskolában. Szakmai pályafutása során számos járvány leküzdésében vett részt. Csehszlovákia mellett a messzi Mongóliában is sikeresen megbirkózott az állatokat sújtó kórokozókkal. Mindezt később könyvben is megörökítette.
Nyugdíjba vonulását követően az ipolysági civil és a közösségi élet aktív tagja maradt.
Kedvtelésből kezdett írással foglalkozni. A köteteiben összegzi az Ipoly menti város múltját, egyes szegmenseinek történetét. Emellett a munkájával kapcsolatos, sokszor humoros történeteket is egybegyűjtött. A város neves embereiről sem feledkezett meg az évek során.
Közel másfél évtizede jelentette meg első kötetét. A Városka az üvegharang alatt című könyve 2008-ban jelent meg. Ennek folytatásaként 2011-ben látott napvilágot az Emberek az üvegharang cserepei alatt.
Öcsi doki nefelejcsei címet kapta a következő kiadvány, amely a több mint öt évtizednyi állatorvosi praxis humoros történeteit foglalja össze. A hatvanas években több hónapot töltött Mongóliában, az ottani expedíció történetét foglalta össze A fülsiketítő csend országában kötetben.
A város mezőgazdasági fejlődéséről és a kollektivizálásáról ír a Dűlőkre vitt dűlők könyvben. A város története, kulturális és épített értékei gyűjteményének is tekinthetjük a 2017-ben kiadott Ipolyság dióhéjban kötetet. Ezenkívül összefoglalta Felsőszemeréd történetét, Régi és új Felsőszemeréd címmel, melyet a falu első írásos említésének 750. évfordulója alkalmából, 2018-ban adtak ki.
Az utóbbi két könyvében a város neves polgárait, szakmájuk, illetve hobbijuk kimagasló egyéniségeit mutatja be. A nagy Kiss Kiss Sándor elismert méhész életútját járja körül. A legújabb, alig pár napja bemutatott könyve pedig az egykori ipolysági filmklub működésének s alapítójának, dr. Gustav Adolfnak állít emléket.
Márton Istvánt, sokunk Öcsi bácsiját a vitalitás, tettrekészség jellemzi napjainkban is. A múltunk megismertetése, a történelem iránti szeretete vezérli közéleti tevékenységét.
Egyik előmozdítója volt az egykori gettó területén elhelyezett emléktáblának. Októberben az elfeledett szomszédaink nyomába eredt nagyszámú lelkes érdeklődővel. Városnéző séta során ismertette a város egyes utcáinak volt zsidó lakosságát.
Mint Az ipolysági Hollywood kötet bevezetőjében írja: „Szerény monográfia jellegű kiadványaimban már leróttam tiszteletemet neves polgártársaim, értelmiségiek, kereskedők, iparosok, földművelő gazdák előtt. Nem maradhatok adósa annak a lelkes, szerény létszámú csoportnak sem, amely az amatőr filmek alkotásaival nemcsak az országon belül, de határain túlra is eljuttatta városunk hírnevét.“
Szerénysége és az emlékezőtehetsége mellett egyedi humora teszi közkedveltté Öcsi bácsit. Mindazok, akik részt vesznek egy könyvbemutatóján, előadásán, vezetett sétáján, részesülhetnek mindebből.
Az örökös tevékenység és a tervezés teszi őt fiatallá. E sorok írójának számtalan röpke találkozás, beszélgetés alkalmával jelezte készülő köteteinek tervét. A terveket hamarosan tett követte, a kézirat rövidesen megjelent.
Könyvtervek most is vannak, talán már a kéziratot is letisztázta, hamarosan várható a megjelenés.
Isten éltesse az örökmozgó, életvidám Öcsi dokit, sokunk Öcsi bácsiját!
(Pásztor Péter/Felvidék.ma)
