A fenti címmel rendeztek nagy ívű történelmi konferenciát a balassagyarmati városháza dísztermében. A szakmai előadássorozat központi témája az 1918 – 1919-es hatalomváltás fegyveres küzdelmei és emberi sorsai a Felvidéken volt. Szombaton, január 26-án e programmal nyitották meg a négy napos Civitas Fortissima 100 emlékünnepséget, mellyel a száz évvel ezelőtti balassagyarmati csehkiverésre emlékeznek.
Medvácz Lajos, Balassagyarmat polgármestere a szakmai esemény megnyitóján kifejtette:
„Balassagyarmat városa a négy napos rendezvénnyel méltón szeretné megünnepelni a száz évvel ezelőtt történteteket. A nagy háború utáni történelmi helyzeteinket vázoljuk fel.”
A történelmi konferencián kilenc előadó elevenítette fel a centenárium kapcsán az egyes települések történetét, a csehkiverésben fontos szerepet játszó személyek sorsát, illetve vázolta fel a nagy háború utáni közép-európai hátteret.
Medvácz Lajos polgármester üdvözli a konferencia résztvevőit (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Tyekvicska Árpád történész–muzeológus, a konferencia levezető elnöke elmondta, a szakmai találkozó címe utal arra a hatalomváltásra, amit átéltek a mai államhatár menti térség lakói.
„A mai konferencián a nemzetközi és nemzeti vonalon meghatározó kereteket mutatjuk be, ezen belül az egyéni és a közösségi magatartási formákra is rávilágítunk” – hangzott el a megnyitón.
Tyekvicska Árpád a szakmai találkozó levezetője (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Nagyhatalmi háttér
Szarka László és Simon Attila szélesebb aspektusban vázolta fel a nagy háború lezárását követő rövid időszak bonyolult eseményfolyamát, a balassagyarmati csehkiverés háttérrendszereként.
Mint Szarka László ezzel kapcsolatban elmondta, modern nemzetek térnyerése figyelhető meg a Monarchia területén. Nemzeti rekonstrukciók mennek végbe, valamint nemzetállami alternatívák jelennek meg 1918 végén, melyek több lokális konfliktust eredményeznek, ezek egyike a balassagyarmati történet. „Megértés és megbékélés, ezek az alappillérei e változó kornak” – hangsúlyozta a történész.
A történések hátteréről Szarka László szólt (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Simon Attila elsőként a magatartásformákról és a cselekvési lehetőségekről szólt. Jelezte, Csehszlovákia hivatalos megalakulásáról a felvidéki magyar közösségek vajmi keveset tudtak. 1918 végén számtalan településen pánik hangulat alakul ki, sok helyen a bevonuló cseh katonák csinálnak rendet. A bevonuló cseh légiósokat követően 1919 első felében fokozatosan megy végbe az impériumváltás. „Új magatartási formába kényszerül a csehek által megszállt területen a magyarság, mivel kisebbségbe kerülnek a szülőföldjükön” – magyarázta Simon Attila.
A magatartásformákra összpontosított Simon Attila (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Fegyveres küzdelmek, a hatalomváltás mozzanatai
A bevezető előadásokat követően három felvidéki térség illetve város példáján mutatták be a helytörténészek az impériumváltás helyi mozzanatait. Mondhatni, hogy Léván, Losoncon valamint az Ipolysághoz közeli Ipolyhídvégen egy azon időben ugyanúgy vonultak be a cseh katonák, mégis eltérő eseményfolyamot indítottak el. Ezekre tértek ki az előadók.
Pálmay Ernő és csapata
Müller Péter, helytörténész, a lévai Reviczky Társulás helytörténeti szakosztályának vezetője Pálmay Ernő és az úgynevezett Pálmay csoport tevékenységéről számolt be. A csoport 1918 őszén Léván fejti ki honvédő tevékenységét, rövid idő alatt több mint háromszáz főre bővül a katonai csapat létszáma.
Müller Péter helytörténész a lévai eseményekről és a Pálmay csoportról tartott előadást (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Pálmay Ernő 1918 decemberében még Léva Magyarországhoz való igényét mondja ki. Ám január első napjaiban megjelennek a cseh katonák, így a Pálmay csoport január 8-án elhagyja a várost.
A Pálmay csoport, mikor tudomást szerez a balassagyarmatiak felkelésről megtámadja, majd elfoglalja Dejtár, Vece, Drégelypalánk és Hont községeket, hogy cseh erőket lekötve segítse a balassagyarmat felkelés sikerességét.
A zivataros időszakban, a Magyar Tanácsköztársaság idején a vörös hadsereg szerves részeként újra visszafoglalják Lévát. Ám ez nem volt hosszú életű, s 1919 június végén végleg elhagyták a várost.
A lévaiak ajándéka a balassagyarmatiaknak az Előre Pálmay csoport feliratú zászló másolata (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Müller Péter úgy fogalmazott, hogy a Pálmay csoport jelentős tevékenységéről az első bécsi döntés után több alkalommal is megemlékeztek Léván. 1938-ban előkerült a csoport nemzeti színű zászlaja is. Ezt Léva városának ajándékozták, majd a lévai múzeum gyűjteményének részévé vált. Sajnos a száz esztendő megviselte a zászlót. Novák Mezőlaky Margaréta, a lévai Barsi Múzeum igazgatóhelyettesének hathatós segítségével az elmúlt hetekben megtalálták a Pálmay-zászlót.
A Reviczky Társulás és a Lévai Magyar Asszonyok Ligája tagjai a csehkiverés centenáriumára elkészítették a zászló másolatát,
melyet a szombati konferencián ajándékoztak oda Balassagyarmat polgármesterének.
Szobordöntés Losoncon
Puntigán József, losonci helytörténész reflektálva Simon Attila előadására megemlítette, a losonciak sokáig nem hitték el az impériumváltás tényét. Ellenállási kísérlet nélkül fogadják el a változást. Losonc városában január 2-án jelennek meg a cseh légiósok. Másnap már a város központi helyeit el is foglalják. Érdekességképpen elmondta, január 8-án hajnalra a központi Kubínyi térről eltűnt a Kossuth szobor, melynek maradványait 1973-ban, az egykori kaszárnya területén találták meg.
Puntigán József Losonc cseh megszállását ecsetelte (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Scherer Lajos tanár emlékiratain keresztül ecsetelte a losonci történelmi eseményeket Böszörményi István várostörténész. Losoncot a magyarországi vörös hadsereg nem vette vissza 1919 nyarán. Ezzel kapcsolatban Böszörményi István megjegyezte: „Losonc bevonulása a cseheknek olyan, mint a balassagyarmati cseh kiverés a magyaroknak.” Mint az emlékiratokból megtudjuk, a cseh légiósok látva a Balassagyarmaton történteket, megelőző intézkedéseket foganatosítottak Losoncon.
A város több vezető magyar személyiségét letartóztatták, mondhatni túszul ejtették a lázadás elkerülése végett. Ezek között szerepelt Scherer Lajos is, aki az ilavai börtönbe került. Később visszakerült a losonci katedrára, 1929-ig tanított a város magyar oktatási intézményében.
Böszörményi István Scherer Lajos életén keresztül mutatta be a losonci történéseket (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Hídzár az Ipolyon
Két nagyobb felvidéki város története mellett a kis települések korabeli hétköznapjaiba engedett betekintést Csáky Károly, helytörténész, néprajzkutató. Ipolyhídvéget Drégelypalánktól csupán az Ipoly folyó választotta el. A két település hosszú évszázadok óta nagyon jó kapcsolatot ápolt. Ezt bizonyítja, hogy a drégelypalánki plébánia filiája volt az ipolyhídvégi templom. Az akkor még meglévő
kőhídon könnyen elérhető volt a folyó túloldalán elterülő község. Mindez 1919 januárjáig állt fent
– magyarázta Csáky Károly.
A csehek január 11-én jutottak el Ipolyhídvégre, elfoglalták az iskolát, majd áprilisban lezárták a hidat is. Erről az időszakról a Márton István plébános által vezetett plébánia történet tanúskodik. A drégelypalánki plébánosok 1920 novemberétől nem mehettek át Ipolyhídvégre misét celebrálni, a helyiek ekkor fordultak a nagyszombati vikáriushoz papot kérni.
Csáky Károly az Ipoly menti falvak életképét vázolta fel az impériumváltás idején (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Ugyancsak érdekes helyzet állt elő a Balassagyarmattól kevesebb mint tíz kilométerre lévő Nagycsalomján. A ma Szlovákia területén lévő kisközségben élőknek az Ipoly bal oldalán, a mai Magyarország területén voltak földjeik. Az 1918/1919-es változások után csupán útlevéllel s engedéllyel mehetek át az Ipolyon túli földjeiket megművelni.
A hatalomváltás emberi sorsai
Az előadás utolsó fejezeteként két személyiség életén keresztül mutatták be az impériumváltást. A nagykürtösi Angelika Šrámková történész a Bazovszky Lajos ügyvéd, Nógrád Megye első főispánjának életéről szólt. Gere József, balassagyarmati várostörténész Schuch István mozdonyvezető, a csehkiverés egyik vezetőjének életét elevenítette fel.
Angelika Šrámková és Gere József (Fotó: Pásztor Péter/Felvidák.ma)
Zeidler Miklós történész, egyetemi docens Somoskő és Somoskőújfalu 1924-es visszatérésének háttértörténetét vázolta fel. Mint megjegyezte, a Versailles-i békét követően megnövekedtek a területi revíziós törekvések. Az Antant nagyhatalmak Magyarországgal és Csehszlovákiával karöltve határbizottságokat hoztak létre. Ezek feladata volt a területi követelések vizsgálata.
A magyar fél úgy látta, hogy ezáltal területeket kaphat vissza. Ám a tárgyalások folyamán fokozatosan törpültek a törekvéseik.
Végezetül 1922 márciusában Somoskő és Somoskőújfalu visszatéréséről döntöttek a magyar nemzeti gazdasági érdekként.
Hivatalosan 1924. február 15-én csatolták vissza a két községet Magyarországhoz.
Zeidler Miklós Somoskő és Somoskőújfalu visszacsatolásának előzményeiről beszélt (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
A szakmai találkozó előadói egyöntetűen megegyeztek abban, hogy a hatalmas változásokat hozó impériumváltás helyi mozzanatai mindmáig kevésbé feltérképezettek. Ezért is egyedülálló és hiánypótló kezdeményezés a balassagyarmati konferencia – zárta le Tyekvicska Árpád.
Balassagyarmaton keddig folytatódik a centenáriumi műsorfolyam. A Felvidék.ma beszámol a következő nap történéseiről is.
A vasárnapi program ITT olvasható, a hétfői műsorfolyam ITT tekinthető meg, a keddi központi ünnepség eseményei pedig ITT nézhetőek meg.
