Hihetetlen, amit immáron egy évtizede vállalt magára Kollár Zoltán komáromi vállalkozó. Cikkünk megjelenésének apropója, hogy most ért véget a november 15-től március 15-ig tartó téli időszak. Ebben az időszakban gondoskodnak fokozottan a város és környékének hajléktalanjairól a civil és egyházi szervezetek. Kollár Zoltán immár nyolc éve vesz részt a városban élő hajléktalanok megsegítésében.
Ez a munka nem látványos, nem sikertörténet és nincs hálás közönsége, megbecsült társadalmi bázisa. Még talán köszönetet sem kapnak a segítő kezet nyújtók. Pedig vannak jó páran, akik már nyolc éve osztják az ebédet a rászorulóknak a hetes lakótelep melletti hídnál. Ennek a tevékenységnek a koordinálását vállalta magára Kollár Zoltán, őt mutatjuk most be.
Sokoldalú ember, aki sok mindenhez ért, mégis szerény, kerüli a feltűnést, csendben végzi a dolgát. Kérdéseimre szívesen válaszol azzal a kikötéssel, hogy: „nem kell őt fényezni, csak a tényeket írjam meg.” Pedig amit tesz, az példaértékű, s bizony szólni és írni kell róla, hogy mások is megtudják, szerencsére ilyen emberek is élnek közöttünk.
Mint mondta, először csak tartós élelmiszereket osztott, hiszen élelmiszerüzlete előtt sok szegény ember, hajléktalan megfordult már a múltban is. Majd együtt főztek a hajléktalanok részére, közel 50-60 adagot.
Kapcsolatai révén elkezdte szervezni a rendszeres téli étkeztetést, s így mára már 14 komáromi éttermet tudott bevonni ebbe az ellátási körbe. Jelenleg ott tartanak, hogy a katolikus, református, baptista, zsidó és evangélikus egyházak, a Charitas szervezet is segíti a téli hónapokban az utcán élő hajléktalanok ellátását. A jó szervezésnek köszönhetően a négy kemény hónap alatt 1 500 adag meleg ételt osztanak ki a rászorulóknak.
Négy évvel ezelőtt megkapta Az Év Vállalkozója díjat, amely pénzbeli juttatással járt. Ezt is a hajléktalanok ellátására fordította. Élelmiszerüzletei rendszeresen átveszik az oda eljuttatott ruhaadományokat is, melyeket aztán szétosztanak. Ő maga is folyamatosan figyeli a fedél nélkül élőket, akiknek száma Komáromban megközelíti az ötvenet. Segít nekik bejutni a hajléktalanszállóra vagy az idősek otthonába.
Szinte hetente előfordul, hogy az orvos által felírt gyógyszereket is ő váltja ki a hajléktalanoknak. Sziszifuszi munka, melynek soha nincs vége, mégsem adja fel. Rábeszéléssel, ráhatással is próbál segíteni. Volt, akit elvonókúrára küldött, aminek kedvező eredménye lett.
Akadtak olyanok is, akik igazán éltek a lehetőséggel, 4-5 ilyen sikerről tudott beszámolni. Néhány évvel ezelőtt még az utcán éltek alkoholistaként. Az egyikük véleménye szerint Zoltán volt az, akinek köszönhetően képes volt kikerülni ebből a helyzetből és fokozatosan új életet tudott kezdeni. Ma felesége van, lakhelye, abbahagyta az ivást és dolgozik. Sikerült kitörnie az ördögi körből, s a társadalom pereméről visszatérnie a társadalomba. Ez ad némi biztatást arra, hogy talán a legreménytelenebbnek tűnő helyzetből is van kiút.
Nem tudom, hogy van-e elesettebb réteg, mint a hajléktalanoké. Az embereknek azt kellene tudatosítaniuk, hogy ez bármikor, bárkivel megtörténhet és ezek az emberek nem azért vannak ott, ahol vannak, mert nekik ez jó.
– talán ez az, amivel Kollár Zoltán kiemelkedik a társadalomból, és amiért mindenképpen követendő példa lehet nagyon sok ember számára.
Elhivatottsága, segítőkészsége, embersége, alázata, szerénysége és alapossága megkérdőjelezhetetlen. Köszönjük Zoli!
