Dušan Čaplovič (Smer-SD) „a dél elmagyarosításának” nevezte a parlamentben elfogadott kisebbségi nyelvhasználati törvényt. És elsóhajtotta, hogy „pedig már most is diszkriminálják a szlovákokat Dél-Szlovákiában”.
Most a legnézettebb kereskedelmi televízió képernyőjéről tájékoztatta a nagyérdeműt többek közt arról, hogy a diszkriminált szlovákoknak a jövőben e törvény miatt még több diszkriminációban lesz részük, mint például Komáromban (!), ha nem beszélnek magyarul. Meg arról is, hogy az új törvény színmagyar mikrorégiókat hoz majd létre az országban, ahol kizárólag magyarul fognak beszélni, s ez ellen csak alkotmánymódosítással lehet hatékonyan harcolni. Čaplovič azt akarja, a Szlovák Köztársaság Alkotmánya írja elő, hogy Szlovákia minden polgára köteles beszélni és a hivatali érintkezésben használni az államnyelvet, a nemzeti kisebbségekhez tartozó polgárok pedig anyanyelvüket a magánéletben használhatják. „Így teremthető egyensúly a jogok és kötelességek között” – szögezte le Čaplovič.
S hogy milyen nyomós érvvel válaszolt a „Na Slovensku, po slovensky!” (Szlovákiában szlovákul!) lózungot alkotmánycikkellyé formálni kívánó, ex-kisebbségügyi és emberjogi kormányalelnök szavaira a vitapartner, Bugár Béla, a Most-Híd elnöke? Ezt: „Tudja, ha azt mondjuk, hogy mindenkinek bírnia kell a hivatalos nyelvet, akkor a parlament egyes képviselőinek, még az SNS soraiból is, pótvizsgára kellene menniük”. Aztán meg azt fejtegette: a kisebbségi nyelvhasználati törvény csak az államnyelv használata mellett engedi meg a kisebbség nyelvének a használatát, s először államnyelven kell kommunikálni, csak utána lehet a kisebbség nyelvén. „Olyan aztán nincs, hogy bárki is diszkriminálva legyen. Ha ilyesvalami történik, akkor az kivételnek számít, a kivételeket pedig helyre kell ütni” – szólt a csattanós válasz.
Ez is a legnézettebb szlovák kereskedelmi televízió képernyőjén keresztül, a talán legnézettebb vasárnapi politikai vitaműsorban, melyet a szlovákiai magyarok közül is nagyon sokan néznek, még a Dušan Čaplovič által emlegetett színmagyar mikrorégiókban is, elvégre: az ő párttársa (Maďarič) állította a nyelvtörvényes parlamenti vita hevében, hogy a szlovákiai magyarok 98 százaléka – ha nem is hibátlanul, de – jól beszél szlovákul. S bizony, szerencséje is van a szerencsétlen felvidéki magyarnak, hogy azt is hallhatja, agyonmajmolt politikusa mit mond államnyelven az államalkotóknak. Mert így ő, a nem államalkotó is megtudhatja, miről is szól valójában a kisebbségi nyelvhasználati törvény. A leghivatottabbtól tudhatja, a törvényt kidolgozó és parlament elé vivő párt vezérétől, Bugár Bélától, aki az elfogadott jogszabály lényegét így összegezte: a kisebbségi nyelvhasználati törvény csak az államnyelv használata mellett engedi meg a kisebbség nyelvének a használatát, s először államnyelven kell kommunikálni, csak utána lehet a kisebbség nyelvén. Mint a Maďarič féle államnyelvtörvényben az óriásplakátokon, az emlékműveken…
Csak kibújt a szög a zsákból. De hogy Bugárnak ehhez a maga által megmagyarázott nagy semmihez, e „parasztvakító” mutatványhoz miért kellett fél év szájhősködés, ingyencirkusz, miért volt jó a napokig tartó parlamenti magyargyalázás felfokozása, arról sejtelmem sincs. Elvégre egy olyan somorjai apukáról van szó, aki két éve még pisztolyt akart rántani, amikor meghallotta, hogy a városka utcáján a kislányát valakik lemagyarkázták… Most meg se pisztoly, se felháborodás. Most – Híd.
Gyurkovits Róza
