„Mikuláš Dzurinda szlovák külügyminiszter elégedetten fogadta a Velencei Bizottság Magyarország Alaptörvényével kapcsolatos állásfoglalását.
Szerinte a Velencei Bizottság állásfoglalása teljes összhangban van a szlovák parlament május 27-i, Magyarország Alaptörvényével kapcsolatban elfogadott állásfoglalásával, alátámasztotta azt a szlovák álláspont, mely szerint a nemzeti kisebbségekhez tartozók személyekért elsősorban az az ország felelős, amelyben a kisebbség él.“ Ennyi a tegnapi hír, amely a honlapunkon is megjelent. A Duna másik oldalán is megjelent egy másik hír, miszerint „Magyarország nem fogadja el a Velencei Bizottságnak az Alaptörvénnyel kapcsolatban megjelent egyes megállapításait, mert azokon érződnek az utóbbi napokban Magyarország ellen indított hisztérikus kampány egyes deformált megállapításainak elemei.” Tessék?
Olyan ez, mint amikor két szülő a homokozónál arról vitatkozik, hogy kinek a gyereke piszkított rá először a homokra, és kinek kell kitakarítani? Az alapprobléma megoldatlan: ki tisztítja ki a homokozót, mert arra a kisgyerek, a mi esetünkben a kisebbség eredendően képtelenek? (De ez nem jogosít fel senkit sem arra, hogy már 91 éve csak csecsemőnek nézzenek bennünket!) Az, hogy a „homokozó” Dzurinda tulajdona, és mint gondos szülőnek neki kell a munkát elvégeztetnie, ez nem az elégedettség, hanem a kötelesség kérdése. Egy biztos, sem a Velencei Bizottság megállapításaitól, sem Dzurinda elégedettségétől az érintett „játszóhely” nem lesz tiszta. Visszavetítve a történteket a probléma lényegére – „mely szerint a nemzeti kisebbségekhez tartozók személyekért elsősorban az az ország felelős, amelyben a kisebbség él“ – a nemzeti kisebbséghez tartozó személyek komfortja, életének tisztasága Szlovákiában, a kis „homokozóban” még nem fog megváltozni.
Dzurinda is tudja, ha valahol kimondják, hogy „elsősorban”, akkor ott van „másodsorban” is. Továbbá: ha a törvények valamit összességében nem tiltanak, akkor lehet, vagy szabad megcselekedni. Mindkét fél már korábban is tett, vagy tesz hasonló „törvényszegést”. Szlovákia – állandó lakhely nélkül – állampolgárságot adott a Magyarországon élő szlovák nemzetiségű magyar állampolgároknak. Törvényekbe iktatott felelőséget vállalt a külhonban élő nemzettársaiért. A honlapunkon is megjelent a hír, hogy a szlovák nemzetiségű külföldi diákoknak – állandó lakhely nélkül – hitelt folyósít a tanulmányaik befejezéséhez, stb., stb. Magyarország a kisebbségeket érintő kérdésekben már előbbre jár, demokratikusabb dimenziókban gondolkodik, és nem csak egyéni jogok alapján biztosit előnyöket az országa területén élő más nemzethez tartozóknak, hanem elismerve kollektív jogaikat, önmaguk sorsáról saját kezükbe helyezi a döntés jogát. Kinek fájhat ez? Ugyanakkor, a külföldön élő magyarokkal szemben is gesztusokat tett, könnyített eljárásban lehetővé tette az állampolgárság megszerzését, hogy ne csak a „nyugaton” élők, hanem a volt „keleti blokkban” élő magyarok számára is lehetőséget adjon a magyar állampolgárság megszerzésére és ezzel velünk szemben megszüntette a megkülönböztetés politikáját. Sehol sem láttam még leírva, hogy ezt tiltaná valamilyen EU norma, vagy máshol, mint Szlovákia és néhány antidemokratikus ország, törvényellenes volna. A környező országok közül is csak a Szlovákia és újabban Ukrajna – feltehetően szlovák példára – próbálja kriminalizálni, és ellentörvényekkel lehetetlenné tenni. Ahelyett, hogy Magyarországhoz hasonlóan az itt élő nemzeti kisebbségek helyzetén próbálnának javítani, további korlátokat szabnak az életfeltételüknek, amelyek nagyon hamar a kisebbségek, ebben az esetben a mi beolvasztásunkat, likvidálásunkat eredményezheti. Mi, akiket ez a probléma húsbavágóan érint, mert kényszerűségből szintén ebben a „homokozóba játszunk”, akik felett ezek csak átkiabálnak, vitatkoznak. Mi, akik lassan elvesztjük a „játszóterünket” és lassan a hitünket is, hogy itt még egyszer játszhatunk és jól érezhetjük magunkat, felháborodottak vagyunk. Az oka, mert minden fertőzött, élhetetlen és használhatatlan a „homokozóban”, mert senki sem kérdezte és kérdezi meg tőlünk soha, hogy mi itt mit akarunk „játszani”?!
Drága Mikuláš Dzurinda, én személy szerint nagyon elégedett vagyok, hogy ön elégedett, amiért önnek adtak igazat, de ezt az ellentörvényektől, megaláztatásoktól bűzös kis „homokozót”, ezt az országot akkor is ki kell takarítani, és ahogy a Velencei Bizottság is megállapította, ez elsősorban az önök, a szlovák kormány feladata!
Felvidek.ma, Dunajszky Géza
{iarelatednews articleid=”29074,29073″}
