Tomáš Garrigue Masaryk úgy él az utókor emlékezetében – és ő is törekedett rá, hogy ez a kép alakuljon ki róla – mint egy joviális, mindig a megbékélést óhajtó, bölcs államfő, akinek Eduárd Beneš volt a rossz szelleme.
Ám egy 1919 júniusában kelt levélrészlet, melyet a Trianon 100 Kutatócsoport blogja közöl, némileg árnyalja ezt a képet.
Lássuk tehát a Masaryk-tervet:
1. Elfoglaljuk a szükséges területeket a Duna túloldalán. Elsősorban:
a) A jobb parti részt Pozsonynál az osztrák határig. Esetleg a teljes jobb parti sávot legalább Komáromig.
b) Komárommal szemben annyit, hogy ellenőrizni tudjuk a hidat és a Dunát.
2. Az Ipolytól a Duna mentén Vácig és onnan egyenes vonallal a demarkációs vonalig. A magyarok mostani támadása arról győzött meg bennünket, hogy a folyók nem alkotnak megfelelő stratégiai határvonalat, és az Ipoly-szög egy eljövendő magyar támadás kiindulópontja lehet.
3. Elfoglaljuk Budapestet, és rákényszerítjük a magyarokat, hogy fizessék meg az összes kárt és kiadást. Tartozásuk fejében elvesszük a mozdonyokat, a vagonokat, a dunai flottillát és a hadi felszerelést. Mindennek a nagy része amúgy is bennünket illet meg (mint likvidációs tétel).
Ezeket a terveket persze jóvá kellene hagyatni az antanttal, amelynek minimálisan nem kellene bennünket akadályoznia, hiszen nem kérünk semmi mást, mint amihez jogunk van, és ami szükséges a jövőnk biztosításához.
Magyarország szerencséjére ezt a tervet már az antant is túlzónak találta.
(Forrás: trianon100.hu)
