Az Ipoly-völgye egyik csendes zugában, lombos fák ölelésében éli tevékeny mindennapjait a Csalár településhez tartozó kürti szociális otthon, ahol az intézet munkatársai mindent megtesznek azért, hogy a mentálisan sérült lakók tartalmas és hasznos életet varázsoljanak a társadalomból kényszerűen kimaradott betegek számára.
Az Ipoly másik partján, Ludányhalásziban hasonló szociális otthon működik és mivel a két település évtizedek óta szoros kapcsolatot ápol egymással, értelemszerűen az együttműködés kiterjed a települések intézményeire is.
Ezekre a szilárd alapokra helyezték tehát a települések és a szociális intézmények vezetői azt a közös, szlovák-magyar Interreg Kisprojekt Alap által támogatott programot, amelyet ebben az évben valósítottak meg.
A „Kéz a kézben” címet viselő program legfontosabb célja az volt, hogy a települések lakói betekintést nyerjenek az intézetek életébe, megismerjék az ott lakók élethelyzetét és közös programok keretein belül személyesen is találkozzanak egymással.
Az érzékenyítő program lényeges eleme tehát az volt, hogy az intézmények szakemberei segítségével a települések lakosai részéről fokozatosan megszűnjön az a fajta viszolygás, elutasítás, amely az ilyen élethelyzetekben sajnos szokványos.
Ádám Béla, Csalár polgármestere és Kertész Borik Anasztázia, a kürti szociális intézet igazgatója, magyarországi partnereikkel együttműködve és a Covid-járvánnyal is megküzdve sikeresen hajtották végre a programot, hiszen az intézetek lakói közelebb kerültek a települések polgáraihoz, akik ezáltal, a mindennapokban érzékenyebben, befogadóbban viszonyulnak a közvetlen környezetükben élő, mentálisan sérült társaikhoz.
(Papp Sándor/Felvidék.ma)
