Kicsinyek hittanóráján feltettem a kérdést: „A mennyország ajándék vagy jutalom? Isten ingyen adja annak, akinek akarja, vagy jócselekedetekkel ki kell érdemelnünk?” Egy másodikos kislány válasza: „Mindkettő együtt.” – Helyes felelet. De nem úgy, hogy 50%-ban tőle függ, 50%-ban meg rajtunk múlik. Hanem: teljes egészében Istennek köszönhetjük az üdvösséget. Ugyanakkor erőfeszítés nélkül senkinek nem hull az ölébe.
Az üdvösség elérésének feltételei
I. Elégtelen eszközök
Mik azok, amik nem elegendők az üdvösség megszerzésére?
1. A Hit
A Hegyi Beszédben Jézus kijelentette: „Nem az, aki mondja nekem: Uram, Uram, megy be a mennyek országába.” Ez a szó, hogy „Uram” görögül annyit jelent: „Kürjos”. Ez a megszólítás csak Istennek járt ki. Aki tehát Jézust Istennek nevezte, az a legtisztább hitet fejezte ki. Krisztus viszont nem tartja elegendőnek az üdvösséghez, ha valaki elismeri hittel az Ő isteni mivoltát.
Különben, ha a hit önmagában elegendő lenne az üdvösségre, akkor a Sátán is üdvözülne. Hiszen az ördögnek is van hite: a megszállott kiáltozásán keresztül a Sátán hitvallást tett Jézusról: „Ne gyötörj minket. Tudom, ki vagy: az Isten Fia!”
2. A karizmatikus adományok
Az ítélet Krisztusa előtt hiábavaló lesz a hivatkozás a prófétaság adományára: „Uram, nem a Te nevedben jövendölünk?” az ördögűzésre: „Nem a te nevedben űztünk ördögöt?” A csodatevésre: „Nem a te nevedben gyógyítottunk?” Még azt is hozzátehetnénk: „látomásaink voltak”, vagy „stigmatizáltként a te sebeidet hordoztuk testünkön”, a „te Országodért apostolkodtunk”. Ezek nagy adományok, de az üdvösség elnyeréséhez elégtelenek.
3. A földi bajok kikerülése
Még ha az egyéni szenvedések és a természeti katasztrófák kikerülnének minket, az sem igazolná, hogy be vagyunk biztosítva az üdvösségre. Ha azt mondhatnánk: „Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvöltött a szél, rázúdult a házunkra és az mégsem dőlt össze”, ezek sem hitelesítenék, hogy nem kell félnünk az üdvösség elvesztésétől.
Ez a pap számára is megdöbbentő!
Én sem hivatkozhatom arra az ítéleten, hogy „Uram, én Rólad prédikáltam a szószéken, feloldoztam a bűnösöket a gyóntatásban, visszaadtam a lelki egészséget a betegeknek. Lehet, hogy azt kell hallanom: „Takarodj tőlem, te gonosztevő!”
De akkor Krisztus követői sem nyugtathatják meg magukat a látszatkereszténység cselekedeteivel: részt vettünk a városmisszió rendezvényein, szerveztük az egyházközséget, teljesítettük a vallás külső előírásait. Lehet, hogy Krisztusnak nem elegendők és ezzel fogad majd a kapuban: „Nem ismerlek titeket.”
II. Hiteles eszközök
Jézus azonban nem azt akarja, hogy kétségbe essünk üdvösségünkre vonatkozólag, hogy féljünk a haláltól, vagy mndjunk le az üdvözülésről, hanem kiutat mutat a zsákutcából.
1. Aki Mennyei Atyám akaratát teljesíti
Az Úr Jézus a Hegyi Beszéd első részében összefoglalta az atya akaratát: az ember részéről elvárja:
– viseljük el egymást szeretettel,
– vállalkozzunk embertársaink szolgálatára,
– ha választani kell a gazdagság,a karrier, a gyönyör és az Isten között, álljunk az Isten oldalára.
– vállaljuk az ellenségszeretet hősiességét,
– buzgón imádkozzunk.
Honnan tudhatom Isten akaratát?
a) figyelek a lelkiismeretem szavára:
Isten minden emberhez szól a lelkiismeret szaván keresztül. Ez megszólal bennünk a cselekedeteink előtt: rossztól igyekszik visszatartani, a jóra pedig buzdít. A cselekedetek után pedig elismer, vagy furdal. Figyeljünk az első… belső… felső… hangra.
b) tanulmányozzam Isten kinyilatkoztatott üzenetét:
forgassam a Szentírás lapjait, alkalmazzam életemre üzenetét.
2. Váltsam tettekre a hitet!
Kerüljem az akadályokat: lustaság, fásultság, fáradtság, ösztönök, a környezet visszahúzó ereje, a Gonosz lélek kísértése. Ilyenkor az erény születés helyett elvetélhet. Ettől óv Jézus.
Mi a legborzasztóbb a világon? – kérdezte egy uralkodó 3 bölcs emberét. A válaszok: a szegénység, a betegség, az utolsó órában rádöbbenni, hogy elrontottuk azt életünket. Hogy ez utóbit elkerüljük, fogadjuk meg Loyolai Szent Ignác tanácsát: „Tégy meg mindent üdvösséged érdekében, mintha egyedül rajtad múlna és imádkozva bízd az Úrra, mintha teljesen tőle függne!”
Hajnal Róbert, Magyar Kurír
