Bizonyára nem véletlen, hogy valahányszor összegyűjtötték a tíz legszebb magyar szót, az édesanya, anya mindig az élmezőnyben szerepelt, s feltehetően nem is a szóalaknak köszönhetően, hanem a mögöttes tartalma, a hozzá fűződő érzelmi töltet miatt. Ha valaki pár évtizede azt állította volna, hogy nem is olyan sok idő múlva annyira megbolydul a világ, hogy nem számít majd politikailag korrektnek a világban anyát említeni, bizonyára bolondnak hittük volna. És íme, megértük ezt is, ahogy oly sok Nyugaton született tébolyt.
Íme néhány példa: immár két éve az angliai Manchesteri Egyetem kiadott egy útmutatót, amelyben a munkatársakat okították a megfelelő szóhasználatra. A dokumentum célja volt, hogy felhívják a dolgozók figyelmét azokra a szófordulatokra és kifejezésekre, melyek esetlegesen kizárhatnak bizonyos embercsoportokat a beszélgetésből.
A legradikálisabb változás a nemi kifejezéseket érintette, melyek esetében úgymond
semleges kifejezéseket ajánlott használni, a férfi, nő, anya és apa már nem alkalmas az egyetemi anyagokban való felhasználásra, helyette „egyéneket” és „gyámokat” kell mondani. Mindeközben nem feledkeztek meg az az ünnepekről, javasolva, hogy az anyák napját „őrzők napjának” kell nevezni.
Tavaly Angliában több iskola úgy döntött, hogy diákjainak az anya és az apa kifejezés helyett inkább a felnőttet ajánlja a szülők megnevezésére, nehogy véletlenül megsértsék a „nem hagyományos családokat”. 2021-ben az amerikai Kongresszusban új házszabályjavaslatokat jelentettek be, gendersemleges kifejezéseket indítványozva többek között a családdal kapcsolatos utalásokra vonatkozóan. Ennek megfelelően mellőzendő az apa, anya, férj, feleség, fiú, lány kifejezés, helyettük a szülő, házastárs, gyermek kifejezések használatára köteleznék a törvényhozókat. De emlékszünk az „egyik és másik szülő” meghatározás történetére az olaszoknál, ugyancsak az anya és apa helyett.
Legújabban pedig a német közszolgálati ARD Tagesschau hírportálja a Szövetségi Családügyi Minisztérium egyik törvénytervezetéről szóló beszámolójában az anya szó helyett a „szülést végző személy” kifejezést használta.
Miután több negatív visszajelzés érkezett a csatorna felé, utólag korrigálták a beszámolót, és azzal indokolták a furcsa szóhasználatot, hogy nem akartak senkit diszkriminálni.
Nos, ennyi példa bőven elég, hogy az ember arra a szomorú következtetésre jusson, miszerint óriási baj van az emberiség általános szellemi állapotával. Miközben a világ politikai, környezeti és gazdasági szempontból is egyaránt vesztébe rohan, ostobaságból vagy talán egy sötét forgatókönyv részeként olyan őrült, mondvacsinált problémákkal foglalkozik, elterelve a figyelmet az igazán fontos dolgokról, melyeket ha néhány évtizeddel ezelőtt valaki felvetett volna, kinevették, vagy szánakozva összenéztek volna a háta mögött, mondván, bolond szegény, nem tehet róla.
Még szomorúbb, hogy innen már csak egy lépés, hogy hamarosan azt tartsák majd bolondnak, aki lesz oly bátor szembe helyezkedni ezzel az elharapódzó tébollyal.
A téboly fokának érzékeltetésére elég, ha találomra példának hozunk fel két anyához íródott verset a magyar irodalomból, ahol az anya, illetve a mama szót behelyettesítjük.
Szobákban éjjel, idegen
tükrök előtt néha megállok:
nézd egyén, fiad idegen
arcán indulnak már a ráncok,
hasonlók, mint a tieden…
(Márai Sándor: Anya)
Már egy hete csak a szülést végző személyre
gondolok mindíg, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.
(József Attila: Mama)
Hogy ez a költészet megcsúfolása? Így van. És a józan észé is…
(NZS/Felvidék.ma)
