Az Európai Bizottság szerdán határozott arról, hogy nyilvántartásba veszi „Az ukrán kultúra, oktatás, nyelv és hagyományok megőrzése és fejlesztése az uniós tagállamokban” elnevezésű európai polgári kezdeményezést.
A kezdeményezés célja a kulturális szakadékok áthidalása és az ukrán kulturális és nyelvi örökség megerősítése az uniós közösségben, az összetartozás érzésének erősítése és az ukrán menekültek integrációjának elősegítése. „A nyelvi sokszínűség és a kulturális identitás elismerésével és elfogadásával és az integrációs központok páneurópai struktúrájának létrehozásával egy befogadóbb és harmonikusabb Európát lehetne létrehozni” – áll a kezdeményezés szervezőinek honlapján.
Nos, a kezdeményezők célja nemesnek és érthetőnek lehetne nevezhető, hiszen a háború elől ukránok ezrei menekültek külföldre, akik közül feltehetően sokan már nem is térnek haza, az emberben azonban akaratlanul is felmerülnek bizonyos ellenérzések is ezzel kapcsolatban, méghozzá a kölcsönösség kapcsán.
Nem lehet ugyanis nem gondolni arra, hogy azok, akik számára befogadókészséget és a nyelvi sokszínűség tiszteletben tartását várnák el, hogy bántak és bánnak az Ukrajna területén élő kisebbségekkel, mely bánásmódot a legnagyobb jóindulattal sem lehet elfogadónak és a sokszínűséget támogatónak nevezni.
Gondoljunk csak a magyar feliratok és zászlók rendőri eltávolítására, a turulszobor eltávolítására, nem is szólva az ukrán nyelvtörvényről, mely a magánbeszélgetéseket és a vallási szertartásokat kivéve gyakorlatilag mindenhol kötelezővé tette az ukrán nyelv használatát. A 2021 júliusától érvényes nyelvhasználati előírásokban pedig már olyan pontok is szerepeltek, hogy az állami munkahelyen dolgozók rendelkezzenek ukrán nyelvvizsgával; hogy minden rendezvényt kizárólag ukránul kell lebonyolítani; minden reklám, plakát és egyéb hirdetés csak ukrán nyelvű lehet; a múzeumok, galériák kísérő hanganyagainak ukránul kell szólniuk; minden nem ukrán nyelvű színdarabot és mozifilmet csak ukránul lehet előadni és vetíteni; a kiadók kiadványai és a könyvtárak könyvállománya felének ukrán nyelvűnek kell lennie… És akkor még nem is szóltunk a nemzetiségi oktatást teljesen ellehetetlenítő oktatási törvényről.
Meg kell jegyezni, hogy a magyarokat és más kisebbségeket súlyosan diszkrimináló jogszabályokban az ukrán alkotmánybíróság nem talált kivetnivalót. Ez pedig mindennek nevezhető, csak elfogadó és a sokszínűséget támogató magatartásnak nem. Márpedig ha ezt elvárnák másoktól, nevezetesen az ukrán menekülteket befogadó országoktól, akkor
az lenne a minimum, hogy az ukrán állam is biztosítsa kisebbségei kulturális és nyelvi örökségének megerősítését.
Ezt nézetem szerint a polgári kezdeményezést nyilvántartásba vevő Európai Bizottságnak is így kellene látnia. Hogy azonban az Európai Bizottság milyen szelektíven látja a dolgokat, azzal kapcsolatban nem lehetnek illúzióink a Minority SafePack kezdeményezés sorsának ismeretében. A 2013-ban benyújtott kezdeményezés nyilvántartásba vételét az Európai Bizottság először elutasította, majd a kezdeményezők később pert nyertek és elkezdődhetett az aláírások gyűjtése. Azonban hiába írta alá több mint egymillió uniós állampolgár, hiába fogadta el az Európai Parlament háromnegyedes többsége az uniós jogalkotás megindítására felszólító határozatot, illetve hiába támogatta a német Bundestag, a magyar Országgyűlés, a holland felsőház és számos regionális parlament, az Európai Bizottság lesöpörte asztaláról a kezdeményezést, melynek célja a kisebbségek ügyének európai szintre való emelése, a kisebbségi nyelvek, kultúrák védelme és támogatása, a kisebbségi jogok biztosítása volt az Európai Unió részéről.
Igen a kisebbségi jogok biztosítása a kisebbségek, köztük az ebből a szempontból jócskán védelemre szoruló kárpátaljai nemzetiségek részére is, ám ebben a tekintetben az elutasító indoklás szerint nincs szükség további jogalkotásra. Ennek ismeretében is kíváncsian és vegyes érzelmekkel várjuk az ukrán kulturális és nyelvi örökség uniós közösségben történő megerősítésére irányuló polgári kezdeményezés sorsát.
(NZS/Felvidék.ma)