Ha farsang, akkor színházi előadás Ipolynyéken. Ez olyan biztos már évtizedek óta, mint ahogyan felkel a nap, és lenyugszik. És pont ennyire vehető biztosra az is, hogy szem szárazon nem marad, és a viszonylag olcsó színházi jegy ellenében, ami ebben az évben ,,már” 5 teljes eurót tett ki, hatalmas élményben lesz részünk.
A helyi Csemadok mellett működő Mics Károly Színjátszó Csoport (jövőre lesz éppen húsz éve, hogy a csoport névadója, egykori rendezője, Mics Károly örökre eltávozott körünkből) az idei esztendőben Halász Imre Egy csók és más semmi című háromfelvonásos, zenés darabját tűzte műsorára. Mit tűzte! Be is mutatta.
A klasszikus ismert történet, amolyan „ipolynyékiesre” íródott, köszönhetően a csoport évtizedek óta remekműveket teremtő, színpadra álmodó rendezőjének, Balík Juditnak, aki nemcsak a zenei aláfestést és dalokat válogatta meg ízlésesen és odaillően, de a szövegkönyvet is a műkedvelő csapat ízléséhez és főleg lehetőségeihez igazította, kiválóan.
Dr. Sáfrány, az ügyvéd, akit Antal Imre helyi reinkarnációja, Cseri Gábor alakított, és aki játékát a tőle már évek óta megszokott fergeteges módon, jó ügyvédhez méltón, a jog, illetve a szövegkönyv betűihez igazította, kilátástalan ügyeket megvárásra, megnyerhetetleneket pedig másnapra vállalva. Az látókörében tűnik fel a fiatal és csinos Annie – Szabó Laura – aki idős férje mellett nem találta meg a boldogságát, ezért válni akar. Hogy a történet bonyolódjon, a gyönyörű Annie-be beleszeret a férje válóperes ügyvédje, dr. Sándor Sándor – Pobori Mátyás – aki nem tudja, hogy Annie az ügyfelének a felesége.
Fotő: Dušan Suhajda
A történet a pesti kuplék és vígjátékok klasszikus medrében folyik, miszerint minél több a félreértés, annál jobb a darab. Az ügyvéd fia, Péter (Rados Tamás), aki titokban a család cselédjével szűrte össze a levet egészen egy apró kisgyermek erejéig, nem meri bevallani apjának a tettét, ezért kitalálják a cseléd Rozival – Medve Stella – hogy találomra választanak ki a telefonkönyvből egy balekot, akire rákenik majd az apaságot, és alaposan beperelik tartásdíjra meg miegymásra is.
Így esett a választásuk a sors szeszélyének következtében, dr. Schön Tónira, aki a mai, modern európai követelményeknek megfelelően, lehetne akár Antal, de lehetne Antónia is. És itt a cselekményben nincs annyi idő, hogy kivárjuk, amíg ezt eldönti, vagy majd eldöntheti, ha felnő, de ebben az esetben eléggé egyértelműen eldőlt, hogy a dr. Schön Tóni (J. Takács Ági), aki hatalmasat alakított, bizony a valóságban egy atyala-patyalázó Antónia, ami csak tovább bonyolítja a történetet.
Bár az ügyvéd, dr Sáfrány, aki néha Sárkány is lett a darabban, gyakran hivatkozik a feleségére, aki azonban csak a Colombo feleségének erejéig, vagyis sehogyan sem mutatkozik. A csoport kiváló epizódszereplőkkel rendelkezik évek óta, akik kis híján vagy nagy híján is, de a maximumot ki tudják hozni a néhány soros szerepükből is. Így volt ez a ferencvárosi verekedőt alakító Vrabeccel (Híves Csongor) és az ,,in flagrantin” kapott Robicseknéval, alias Batáth Petrával is, de a harmadik színben a bírói talárban és fehér parókával a fején, jogi tüneményként, Justicia földi képében megjelenő Kulhanek bíróval is, akit Gömöry Lóránt alakított fergetegesen.
Fotő: Dušan Suhajda
A dr Sáfrány fiát, Pétert alakító Rados Tamás ismét kiváló énektudásáról tett tanúbizonyságot. Ő, valóban cisz-ből énekelt és nem ,,dében”, lévén este volt. A darab díszletét Baráth József és Pobori Sándor keltette életre, a súgástól pedig nem volt hangos Nagy Teréz, mivel nem igen volt rá szükség. A világítást és színpadtechnikát megfelelően magas színvonalon biztosította Illés Péter. A darab beváltotta a hozzá fűzött, és a nem fűzött reményeket is. A régi, ismert dallamokat halkan dúdoltuk magunkban mi is, a nézőtéren.
Talán sok minden felidéződött ifjúságunkból is, amikor felhangzott az Egy csók és más semmi. Mert az élet sokszor valóban csak ennyi. Gratulálunk a csapatnak, a rendezőnek és a kisegítő személyzetnek, akik nélkül szintén nem jöhetett volna létre ez a produkció. Idén is kiváló munkát végeztek.
Bár a darabon látszott az áldás, talán kicsit egyetérthetünk azzal a dallal, melynek hangulata, hazáig kísért bennünket: „Mindig az a perc a legszebb perc, mit meg nem áld az élet, mindig az csók a legszebb, mit el nem csókolunk”. A darabot február 9–10–11-én mutatta be a csoport. Mindhárom napra minden jegy elkelt, vagyis közel 1200-an nézték meg a régióból ismételten ezt a remek alakítást. Az ipolynyéki Csemadok-tagok ismét büszkék lehetnek magukra, mert a idén 75 éves Csemadok még mindig a régi, nagy fényében tündököl itt, a Palócföld szívében.
(Hrubík Béla/Felvidék.ma)
