A legnagyobb felvidéki magyar fesztivál szombat délutáni programjában az Európai Unióban élő őshonos nemzeti kisebbségekről zajlott kerekasztal-beszélgetés a Felvidék.mát működtető Szövetég a Közös Célokért szervezésében. Meghívott előadóként vett részt Deutsch Tamás EP-képviselő, Horony Ákos kisebbségi kormánybiztos és Őry Péter, a Pro Civis Polgári Társulás elnöke.
Az EU 27 tagállamában élő 447 millió emberből közel 50 millió polgár tartozik valamilyen etnikai alapú kisebbséghez, beszél regionális vagy kisebbségi nyelven. Ezen polgárok sok esetben nem saját közösségük nemzetállamának állampolgárai, ráadásul az Európai Unióban a kisebbségek helyzete tagállamonként is eltérő.
Az EU 2004-es bővítési politikája a csatlakozni kívánó közép-európai országoktól megkövetelte az addig megoldatlan kisebbségi kérdések rendezését. Ám az elmúlt 20 évben tapasztaltak alapján elmondható, a kisebbségvédelem a tagálamokra már nem bír kötelező erővel, nincs az EU-ban közös elveken nyugvó uniós jogszabály, a kisebbségvédelem pedig egyre inkább politikai kérdéssé válik.
A legtöbb tagállam belügyének tekinti a határain belül élő nemzeti közösségek ügyét, az EU pedig látványosan kerüli a nemzeti kisebbségeket érintő kérdéseket, a megoldásra törekvő kezdeményezéseket rendre szőnyeg alá söpri.
Az egyik legnagyobb kezdeményezést, az EU 11 tagországából több mint 1 millió európai állampolgár aláírásával támogatott MinoritySafePack-et, amely új uniós jogszabályalkotást kezdeményezett a nemzeti és nyelvi kisebbségek védelme érdekében, az EU Törvényszéke 2022-ben elutasította.
Deutsch Tamás, aki 2009-től európai parlamenti képviselő, az elmúlt 15 évben EP-ben megélt tapasztalatai alapján úgy fogalmazott, az EU őshonos nemzeti kisebbségekkel szembeni „érzéketlenségének” véleménye szerint három fontos oka van.
Az egyik az európai történelem súlyos félreértése, miszerint a nacionalizmus a háború melegágya és nem ismerik el a nemzeti elköteleződést, a patriotizmust, a szó pejoratív értelmezését ismerik csak. Mindemellett a „nagy fajsúlyú országok” komoly belpolitikai problémákkal küszködve arra a következtetésre jutnak rendszerint, hogy a nemzeti kisebbségeket érintő kérdéseket „hűteni kell” – vélekedett. Harmadik okként pedig azt jelölte meg, hogy a kisebbségekkel kapcsolatos törődést a mindig aktuális, fősodor szempontjából fontos „áldozati szerepben lévő kisebbségek” töltik ki, akik nem fogalmaznak meg lényeges, a tagállamok számára kényes követeléseket.
A FUEN kezdeményezte MinoritySafePack kapcsán hozott elutasító döntéssel kapcsolatban az EP-képviselő úgy fogalmazott: az kétszeres gyalázat.
„Nemcsak kisebbségi szempontból felháborító, de mint európai polgári kezdeményezést, a közvetlen demokrácia innovatív új intézményét vették semmibe” – vélekedett.
Horony Ákos kisebbségi kormánybiztos megjegyezte, az EU-hoz való 2004-es csatlakozást valóban megelőzte a szlovákiai magyarok részéről egy bizakodás aziránt, hogy az unióba való belépéssel fokozatosan rendeződik az országban élő kisebbségek helyzete. Ám 2006-ban már olyan kormány került hatalomra, melynek az „étlapján már fő ételként mi, magyarok szerepeltünk” és ez a 2009-es államnyelvtörvény szigorításával csúcsosodott ki – fogalmazott.
Mint mondta, sokaknak csalódást okozott továbbá az európai unió intézményrendszere is, amely – a nemzeti kisebbségeket leszámítva – deklaráltan kiáll az emberi jogok és az egyenjogúság mellett, mindenképp a diszkrimináció ellen.
„A nemzeti kisebbségeket érintő kérdésekben rendre csendesebben szólnak” – fűzte hozzá.Megállapította, az uniós csatlakozás – ellentétben a várakozásokkal – egyáltalán nem hozta el a kisebbségi és a nyelvhasználati jogok érvényre juttatását az egyes tagországokban.
Őry Péter, a Pro Civis elnökeként is megerősítette, hogy az uniós csatlakozást követően a politikai és a közélet tagjai is azt várták, hogy a nemzeti kisebbségek kérdését az unió megnyugtatóan rendezni fogja egy mindenki számára kötelező érvényű jogszabályi kerettel.
Ehelyett azonban csupán ajánlásokat fogalmaztak meg, amelyeket az egyes tagországok saját „kényük-kedvük szerint, politikai szemléletük szerint alkalmaznak” – mondta. Az elmúlt években született a nemzeti kisebbségek jogait rendező jogalkotási kezdeményezéseket pedig rendre elutasították
– jegyezte meg.
Kitért a 2021-ben, az EP petíciós bizottságához benyújtott, a személyi jövedelemadók önkormányzatoknak történő szlovákiai elosztásával kapcsolatosan emelt kifogásáról. Ennek lényege, hogy a 300 méter tengerszint feletti magasságon fekvő településeket pozitívan diszkriminálja a rendszer és plusz pénzt juttat ezen települések önkormányzatainak, az alacsonyabban fekvő települések kárára. A kifogást az EP tovább küldte az EB-nek, amely intézmény visszautasította arra hivatkozva, hogy az nemzeti hatáskör. Hozzátette, a magassági kvóta rendkívül hátrányosan érinti a déli, többségében magyarok lakta településeket, ahogy a Bodrogköz és Ung-vidéki településeket is, esetenként évi többszázezer euró elvonásával.
Deutsch Tamás a magyarországi nemzeti kisebbségekre vonatkozó kérdés kapcsán elmondta, a legutóbb népszámlálás adatai szerint közel fél millióan vallják magukat valamely nemzeti kisebbséghez tartozónak. Ezen személyek számára Magyarország széles körű jogokat biztosít mind a nyelvhasználat, oktatás és egyéb, államilag finanszírozott intézményi keretrendszeren belül. „Modell értékű a mindennapi gyakorlatban is” – jelentette ki.
Horony Ákos megjegyezte, míg Szlovákiában a magyar kisebbség tömbben él, addig Magyarországon szórványban élő kisebbségekről beszélünk, ezért nincsenek oly nagy számban nemzetiségi iskolák Magyarországon – reagált a gyakori kritikákra. Kiemelte azonban, Magyarország a 1990-es években paradigmaváltáson esett át: felismerve a kisebbségek államalkotó szerepét létrehozták a nemzetiségi önkormányzatokat, 2011 óta pedig a parlamenti jelenlétüket is biztosítani tudják kedvezményes mandátummal.
Amennyiben ezt nem sikerül elérni, nemzetiségi szószólót delegálhatnak az Országgyűlésbe, külön erre a célra létrehozottnemzetiségi bizottságba.
„Ez összehasonlítva a szlovákiai helyzettel, sokkal méltányosabb” – húzta alá, hozzátéve, Szlovákiában hasonló paradigmaváltásra lenne szükség.
Őry Péter arra a kérdésre, hogy civil aktivistaként hol látja a hibát a papíron lefektetett jogszabályok (amelyek Szlovákiában főként a nyelvhasználati jogokat érintik) és azok betartása között, úgy felelt, minden jog annyit ér, amennyit betartatnak belőle. A magyar közösséghez tartozók jogtudatosabb, proaktívabb hozzáállását hiányolta, illetve az önkormányzatok felelősségéről beszélt. Példaként az olaszországi Dolomitokban élő ladin közösséget említette, akik az önkormányzati rendszereiken keresztül képesek biztosítani közösségük számára az identitásuk, nyelvük, kultúrájuk megőrzését. Megjegyezte, a ladinok száma az 1950-es években alig érte el a tízezer főt, ma már viszont 20 ezren élnek Dél-Tirolban. „Mindez köszönhetően a széleskörű kisebbségi jogaik mindennapi használatának. Annak, hogy Olaszország ezen északi részén minden gyermek – legyen olasz, német vagy ladin – ladin nyelven kezdi meg az óvodai oktatást, később pedig választásuktól függően három nyelven biztosított számukra a közoktatás.”
A kerekasztal-beszélgetés kezdetén a résztvevők egyperces néma csenddel emlékeztek meg Kovács Lászlóról, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége alapító tagjáról, akit szombaton helyeztek örök nyugalomba Egyházgellén.
A szerző a beszélgetés moderátora volt.
(Szalai Erika/Felvidék.ma)
