Az első magyar királyunk ünnepe van. Nekünk, hívő embereknek a forradalmi megemlékezéseknél is mélyebbre ható ez az ünnep.
Vajon ha nem lett volna Szent István királyunk, ma hol lennénk? El lehet ezen gondolkodni. Tudom e témában is vannak más nézetűek. Tisztelet nekik, ez az ő véleményük. Én mégis ezredévnyi elődeim utódja ezt a népet, ezt a nemzetet, ezt a királyt, és az utána következőket, és ezt az országot tartom magaménak.
Nemcsak szóban, külső jelekkel (azokban is szívem mélyéig ér az ősi magyar érték, kincs, jel), de életem minden mozzanatával, beleszületve drága szüleim és elődeim magyar családi fészkébe, élem meg magyarságomat, és első királyunk által létrehozott keresztény, katolikus hitemet.
Mert a Haza ott van, ahol az otthonom.
Az otthonom ott van ahol a szülőföldem, ahol ringatott jó anyám, ahol megteremtették a kis Hazát, azt a helyet, melyet soha senki nem tud megtagadni, mert a Haza nem eladó, apró pénzre sem váltható. Mert Haza csak egy van: ott, ahol élt anyám, ahol az édes anyanyelvemen szólítottak. Mert anyanyelv csak egy van! S aki azt az egyet eldobja, felcseréli, bepiszkítja, elfelejti, megcsonkítja, idegen szavakkal dúsítja, szennyezi, annak lelke is csonka lesz, és sebzett…
A Hazámat, anyanyelvemet, Isten-hitemet soha nem adnám fel, semmi pénzért, rangért, elismerésért.
Az erőszakos rendszer már megmásította, nevet, hitet, de mindent visszavehetünk, ha jogainkkal élünk, és nem mástól várjuk a megváltást, – mert ettől válik az ember hitelessé, gerincessé és megbízhatóvá.
S ez az érzés nem lehet intim, burokba zárt, szűk családi kör témája.
Ezeket világgá kell kürtölni, és ha kell – harccal is megvédve a hitet, Hazát, családot, nemzetet, anyanyelvet, hagyományt és átadni gyermekeinknek, utódainknak.
Ez a mi kötelességünk!
„Itt az idő, hogy többé ne puha kásával étessenek, az téged csak puhánnyá s finnyássá tehet, ez pedig a férfiasság elvesztegetése s a bűnök csiholója és a törvények megvetése.” (Intelmek)
Imádott Jézusom!
Lábunk együtt járjon, kezünk együtt gyűjtsön, szívünk együtt dobbanjon, bensőnk együtt érezzen, elménk gondolata egy legyen, fülünk együtt figyeljen a csöndességre, szemünk egymásba nézzen és tekintetünk összeforrjon, ajkunk együtt könyörögjön az Örök Atyához irgalomért!
Uram, áldd meg saját nemzetünket és a minket körülvevő nemzeteket, a Nagyboldogasszony oltalmába ajánlott népek minden tagját, minden családját, a kicsiket és a nagyokat, a fiatalokat és az időseket, az egészségeseket és a betegeket, a gondokkal küzdőket!”
Éltesse a Teremtő szép hazánkat, Magyarországot!
„Epévé változzék a víz, mit lenyelek,
ha téged elfelejtelek!
Nyelvemen izzó vasszeget
üssenek át,
mikor nem téged emleget!
Húnyjon ki két szemem világa,
mikor nem rád tekint,
népem, te szent, te kárhozott, te drága!”
[Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus]
(Dániel Erzsébet/Felvidék.ma)
