A Gombaszögi Nyári Táborban a Tóth Károly-sátorban a szlovákiai magyar tudományosság jövőjéről beszélgetettek. A résztvevők – Antalík Imre, Mészáros András, Bárczi Zsófia és Simon Attila – a szlovákiai magyar tudományos élet szereplőiként annak jövőjéről, annak intézményi, személyes és társadalmi összefüggéseiről cseréltek eszmét.
Megállapodtak abban, hogy a szlovákiai magyar tudományosság léte nem csupán fogalmi vita kérdése, hanem strukturális, társadalmi és politikai kihívásokkal terhelt realitás. A jövője azon múlik, hogy sikerül-e megfelelő társadalmi megbecsülést szerezni, intézményi stabilitást fenntartani és a fiatal generációt bevonni és megtartani.
(Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
Bárczi Zsófia úgy fogalmazott:
„A tudomány jövője a kérdéseken múlik – ha vannak gondolkodó emberek, van jövő.”
Létezik-e „szlovákiai magyar tudományosság”?
A vita egyik alapvető kérdése volt, hogy egyáltalán beszélhetünk-e „szlovákiai magyar tudományosságról”, vagy csupán magyar tudományosságról, amelynek ez csak része.
Mészáros András szerint a tudományosság fogalma sem egységes. Más a természettudományos, más a humán- és társadalomtudományos kutatás természetrajza. A tudományos munka sok esetben nem nemzethez, hanem szakterülethez és módszertanhoz kötött – különösen a természettudományokban.
(Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
Intézményi és személyes identitás
Simon Attila hangsúlyozta, hogy sok magyar nemzetiségű kutató dolgozik szlovák intézményekben, gyakran láthatatlanul a magyar közösség számára, míg mások magyar intézmények képviselőiként kerülnek előtérbe. Ugyanakkor a közvélemény elvárásokat támaszt a kutatókkal szemben – főként a humán tudományokban –, ami nyomást is gyakorol rájuk.
A mesterséges intelligencia és a tudomány viszonya
Antalík Imre kiemelte a mesterséges intelligencia (MI) tudományra gyakorolt hatását, amely egyes területeken előny lehet, másutt fenyegetés. Az MI gyorsítja a munkát, de az emberi kreativitást – különösen a kérdésfelvetést – nem tudja pótolni.
(Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
A szakértők szerint a tudomány alapja a jó kérdés, nem csupán a válasz. Ebben az ember pótolhatatlan.
A fiatalok szerepe és támogatása
Minden résztvevő kiemelte, hogy a tudomány jövője a fiatalokon múlik.
A TDK-t (Tudományos Diákköri Konferencia) mint szárnypróbálgatást fontos lehetőségként emelték ki. és Mészáros András szólt a fiatal kutatói díjakról, amelyekkel próbálják ösztönözni az utánpótlást.
Finanszírozás és kiszolgáltatottság
Simon Attila aggályokat fogalmazott meg a Kult Minor finanszírozási rendszerének átalakításáról, amely veszélyeztetheti a független magyar kutatóintézetek működését. Bárczi Zsófia szerint, ha a társadalmi konszenzus szerint nem fontos a tudomány, akkor intézményrendszere és támogatása is eltűnhet, és csak elhivatott magánszemélyek szabadidős tevékenységévé válhat.
(Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
Intézményi kihívások és irányváltások
A felsőoktatási finanszírozásban is egyre nagyobb súlya van a kutatási teljesítménynek, ami fokozza az egyetemek közötti versenyt. Emellett egyre nagyobb nyomás nehezedik az intézményekre, hogy szorosabb kapcsolatot építsenek ki a vállalati szektorral.
Megállapítást nyert, hogy a szlovákiai magyar tudományosság jövője a fiatalokon múlik – rajtuk áll, hogy mernek-e kérdezni, gondolkodni, és megtalálni azokat a témákat, amelyekhez személyesen is kötődnek.
Fontos, hogy kipróbálják magukat a tudományos élet első lépcsőin, például a TDK keretében, és ne féljenek attól, ha a témájuk nem „nagy”, hanem helyi és közösségi jelentőségű. A technológia – így a mesterséges intelligencia – segítheti őket, de csak akkor, ha már van saját kérdésük és irányuk. A tudomány nem a biztos megélhetés ígérete, hanem egy gondolkodó életforma, amelyhez hit, kíváncsiság és kitartás kell – és a fiataloknak most az a dolguk, hogy ezt az utat el merjék kezdeni.
Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma
