A 2025-ös év két alkalmat ad emlékezni a dán költőre, íróra, meseíróra, Hans Christian Andersenre, aki 220 éve született 1805. április 2-án Odensében, és 150 évvel ezelőtt, 1875. augusztus 4-én, 70 éves korában Koppenhágában távozott az élők sorából.
Híres, szívhez szóló meséi közül legismertebb A tűzszerszám, a Borsószem hercegkisasszony, A kis hableány, A császár új ruhája, A rendíthetetlen ólomkatona, A rút kiskacsa, A Hókirálynő, A kis gyufaáruslány, melyet nem csak a gyermekek, de a felnőttek is szívesen olvasnak. Meséiből számtalan filmes adaptáció készült.
Andersen, egy szegény cipész és egy szegény mosónő gyermekeként született. Apja 1816-os halála után a tizenegyéves fiú abbahagyta az iskolát, és könyvek után kutatott és az összes beszerezhető színművet elolvasta, köztük Ludvig Holberg dán író és William Shakespeare műveit. Az utóbbit kívülről megtanulta, és fabábuival, papírformáival a maga készítette játékszínházban el is játszotta azokat. Több száz papírból kivágott figura maradt fenn ebből a kedvteléséből. Az apa nélkül maradt családnak sokat kellett nélkülöznie, emiatt is leginkább az ifjú Andersen saját mesevilágába menekült, mert igazán csak ott érezte jól magát.
Képeslep Andersen szülőházáról (Fotó: csamborgo.hu)
Tizennégyéves korában ment Koppenhágába, hogy ott a királyi színháznál zenész legyen, de volt takácsinas és szabósegéd is.
A színház igazgatósága és VI. Frigyes király támogatásával 1822–1828 között latin iskolába, majd egyetemre járt.
A tanulás nagyon nehezen ment számára, ráadásul rendszeresen bántották, kigúnyolták a magába forduló viselkedése miatt, ami újabb indok volt a mesékbe való meneküléshez.
Andersen időskori portréja (Fotó: Wikipédia)
Egész életében végigkísérte a szeretethiány, a vágy, hogy valakihez tartozhasson. Számos hölggyel próbált ismerkedni, de mindegyikük visszautasította a félszeg, ügyetlen Andersen közeledését. Bordélyokban is megfordult, de ott is csak kifizette az általa megsajnált örömlányokat mindenféle egyéb tett nélkül.
A magánéleti kudarcai a meséiben is visszaköszönnek, mint A kis hableányban, ahol a címszereplő mindent feláldoz, hogy szeressék, de így is meghal a történet végén, miután szerelme egy másik lányt vesz el feleségül. Más olyan meséiben is visszatérő elem a kirekesztés, a meg nem értés, a magányosság, mint A rút kiskacsa vagy A kis gyufaáruslány.
1847-ben találkozott először az általa tisztelt Charles Dickens-szel, akivel jó barátságban volt, egészen 1857-ig. Ekkor ugyanis meglátogatta Dickenséket angliai otthonukban, ahol a vendégeskedés végül öt hétre nyúlt, mert nem észlelte mikor illik távoznia. Miután végül mégis elküldték, Dickens megszakított a kapcsolatát Andersennel.
Andersen szobra Koppenhágában (Fotó: Wikipédia)
Sokat utazott Európában.
1841-ben Magyarországon is járt, ahol többek közt bejárta Pestet, Budát, és Mohácsot. A meséi mellett az útleírásai is nagy sikert arattak.
Dán, német és görög legendákra, történelmi tényekre, a néphitre, valamint kora irodalmi mozgalmaira támaszkodott. Történetei a biedermeier-kor legjelentősebb meséi, ma szinte a világ minden országában ismertek. Mesekönyvei sikerét fokozták a szép illusztrációk, első illusztrátora a szintén dán Vilhelm Pedersen (1820–1859) volt.
Edvard Eriksen: A Kis Hableány, Koppenhága (Fotó: Wikipédia)
A népszerű, de magányos író, magányosan is halt meg: még 1872-ben kiesett az ágyából, a baleset okozta fejsebeinek szövődményeit sosem heverte ki teljesen, az 1875-ben bekövetkezett halálát viszont májrák okozta. Mikor rátaláltak egy korábbi, szintén őt visszautasító hölgy levele volt nála. Életének kutatói valószínűsítik, hogy az író Asperger-szindrómával élhetett.
A nagy meseírót idéző tiszteletadás 1967-óta évről évre világszerte megünnepelt International Children’s Book Day esemény (Gyermekkönyvek Nemzetközi Napja vagy Nemzetközi Gyermekkönyv Nap), amelyet Andersen születése évfordulóján tartanak. Emlékét élteti a nevét viselő kitüntetés, a Hans Christian Andersen-díj.
Bártfay Tibor: Hans Christian Andersen, Pozsony (Fotó: kozterkep.hu)
Magyar nyelven elsőként Szendrey Júlia fordításában 1856-ban jelentek meg először Andersen meséi nyomtatásban. A könyvben olvasható volt többek közt A császár új ruhája és a Rendíthetetlen ólomkatona.
Hans Christian Andersen 1841-ben magyarországi útja során Pozsonyt is meglátogatta, ami nagy hatással volt rá. Ennek emlékére a pozsonyi Hviezdoslav-téren emeltek szobrot, amit Bártfay Tibor művész jogdíj nélkül készített el a nagyközönség számára 2006-ban.
A halhatatlan meseíró a koppenhágai Assistens temetőben alussza örök álmát.
Forrás: Wikipédia
Berényi Kornélia/Felvidék.ma
