Bosco Szent János, Giovanni Melchiorre Bosco Ochienna néven egy szegény család gyermekeként született 1815. augusztus 16-án, egy Torino melletti kis olasz faluban.
Leggyakrabban Don Bosco néven emlegetik az olasz katolikus papot, aki a Szalézi Társaság szerzetesrend alapítója és a katolikus pedagógia megteremtője volt.
„A fiatalok nevelésének legfőbb eszköze a megértő szeretet hármasán nyugszik, ez: a pedagógiai játék, az ima és a közösségi munka” – volt a hitvallása, melyet a nevelésben alkalmazott.
Kétéves volt, amikor édesapja meghalt, így édesanyja, Margherita Occhiena egyedül nevelte három gyermekét. A kis János már zsenge korában pásztorkodással segítette a család életét. A helybéli plébános foglalkozott vele és tanítgatta, látva éles elméjét és jó memóriáját, ám a család szegénysége miatt nem sok reménye volt a továbbtanulásra.
Tanulmányait 1831-ben tizenöt évesen kezdte meg egy közeli kisvárosban, Chieriben. A tandíjhoz szükséges pénzt nehéz körülmények között saját maga kereste meg. 1835 és 1841 között ugyancsak Chieriben végezte teológiai tanulmányait, melynek befejezésével Torinóban pappá szentelték.
Ólomüveg ablak, Don Bosco és a gyerekek, részlet, Piemont (Fotó: Szaléziak.hu)
Ekkor határozta el, hogy életét a szegény sorsú gyermekek segítésének és nevelésének szenteli, Néri Szent Fülöp példáját követve. A templom imatermében 1842 februárjában húsz, 1846 márciusában már négyszáz utcáról összeszedett szegény fiú tanult nála. Az órákat eleinte a szabad ég alatt, a város környékén sétálva tartották, majd, amikor 1844 őszén Boscóra bízták a prostitúciótól fenyegetett leányok menedékének biztosítását, káplánná nevezték ki és felettese két termet biztosított céljaira, melyeket később kápolnává alakítottak át.
Hivatása folytatása többször is akadályokba ütközött, és kitartását, amellyel küzdött, elítélték. A termeket elvették tőle, így Bosco lakásokat bérelt, és ott folytatta a fiúk nevelését. Édesanyja is csatlakozott hozzá, és életének utolsó tíz évében az első szaléziánus gyermekotthonban dolgozott. Utóbb a városi hatóságok is felismerték Bosco kezdeményezésének fontosságát.
IX. Piusz pápánál első ízben 1858. március 9-én volt kihallgatáson, és mindkettőjüknek olyan benyomásuk volt a másikról, mintha egy szenttel találkoztak volna.
Don Bosco és a gyerekek, festmény (Fotó: Szaléziak.HU)
Piusz támogatta és irányította Don Boscót a szalézi rend megalapításában. Ő ajánlotta neki, hogy nevezze „társaságnak”, lépést tartva a korral, hogy tegyenek fogadalmat, de ne ünnepélyes keretek között. Továbbá egyszerű öltözéket javasolt, a lelki életben pedig hatékony, de nem túl bonyolult gyakorlatokat. Rábeszélte Don Boscót, hogy írja meg emlékiratait, lelki örökségül hagyva a szaléziaknak. Pápasága alatt jóváhagyta a Szalézi Társaságot és annak szervezeteit, köztük a Segítő Szűz Mária Leányai Intézményt és a Szalézi Munkatársak Egyesületét, amelynek első tagjai között volt maga is.
Don Bosco nagyon tisztelte a pápát, elfogadta annak minden tanácsát, akkor is, ha nagy áldozatokat követelt tőle. De Piusz is nagyra becsülte őt, és néhány alkalommal elhívta Rómába, hogy kényes kérdésekben kikérje a véleményét.
Don Bosco igen termékeny író volt. Több mint 150 írása maradt fenn, röpiratok és könyvek, még ha bizonyos terjedelműek is, áhítatos és vallásos jellegűek. Ilyen „Az ifjúság kísérője”, „A katolikus vallás tanításai”, a szentek élete, köztük a „Szent Péter élete”, és a jellemformáló életrajzok, mint „Az ifjú Savio Domonkos élete”, iskolai művek, mint „A metrikus tizedes rendszer”, a „Katolikus olvasmányok”, valamint az „II Galantuomo” című éves almanach.
Filmadaptáció Don Bosco életéről (Fotó: Szaléziak.HU)
Az iskolák számára „Az olasz iskolák könyvtára” címen fogott bele a könyvek gyűjtésébe, melyek az ifjúság szellemi nevelését szolgálták. Majd 1877-ben megalapította a „Bollettino Salesiano” című lapot, munkásságának információs orgánumát. Korának eszközeivel fejezte ki magát, de minden formájában, az elejétől a végéig tovább fejlesztve azt: a szövegek kidolgozásától a nyomtatásig, a terjesztésig. Mindig mindent megtett azért, hogy terjessze a jó hírt, és a fiatalok javára dolgozzon.
Don Bosco első gyermekeiből lettek később az első munkatársai is. Így fejlődött ki az a híres nevelési módszer, amit „megelőző módszernek” nevezünk. Jelmondata: „Legyetek a gyermekekkel, előzzétek meg a bűnt ésszel, hittel és szeretettel. Legyetek szentek, és szentek nevelői. Vegyék észre a gyermekeink, hogy szeretjük őket!”
A magyar szaléziak őrzik Don Bosco emlékét, Vitális Gábor tartományfőnök (Fotó: Szaléziak.HU)
Ma számtalan intézmény és iskola viseli a nevét és követi pedagógiai módszereit. 2004-ben filmet készítettek életének valós eseményei alapján „A szeretet küldetése” címen.
A filmdráma bemutatja Torino városának nagy szentjét, és a kort, melyben az ifjúság kiszolgáltatottja volt a rendszernek. Bosco Szent János egész életét az árvák, a csavargók, a gyermekmunkások és a gyermekfegyencek megsegítésére áldozta, bemutatva a szeretet mindent elsöprő erejét.
Don Bosco 1888. január 31-én tért meg a Teremtőhöz 72 éves korában. 1929-ben boldoggá, majd 1934-ben szentté avatta XI. Piusz pápa.
Forrás: Wikipédia, Szaléziak.hu
Berényi Kornélia/Felvidék.ma
