Andrej Kiska néhány napja Szlovákia államelnöke. Akármilyen lesz, egy korszak vele remélhetőleg lezárult.
A posztkommunista államfők időszaka. Az első, Michal Kováč Vladimír Mečiar kreációja volt. Kassán adott egy alkalommal interjút egy magyarországi lapnak, még mint a DSZM funkcionáriusa. Én tolmácsoltam szavait. A tudósító dühöngött, hogy ez egy használhatatlan, semmitmondó „kommunista” szöveg. Őt még a parlament röpítette az elnöki székbe. Ha emlékeznek rá, még egy bakter is államfő akart lenni. Akkor azt állította, tud angolul. Személyesen győződhettem meg, ez nem felel meg a valóságnak. Kováč csakhamar szembe került Mečiarral. Az meg családján állt bosszút. Ezek után igyekezett helytállni, ám sem helyzete és előélete, sem intellektuális kvalitásai erre nem adtak módot. Távozása után Ivan Gašparovič gyakorolta ideiglenesen az államfői jogkört, amit Mečiar céljaira tudott fölhasználni.
A második elnök, Rudolf Schuster, amint átlépett a regionális politikából a magaspolitikába, világos volt, államfő kíván lenni. Ő győzte le először Mečiart. Azért is alapított pártot, hogy tárgyalási pozícióját erősítse. Ezután már nem volt szüksége a Polgári Egyetértés Pártjára, az nemsokára ki is múlt. Néhány nappal azelőtt, hogy megalapította pártját, interjút adott nekem. Kérdésemre kijelentette, nem kíván pártot alapítani! Célját elérte, de gyökerei ellenére, túlóvatoskodása, taktizálása miatt, magyar szempontból nem hozott semmit. Igaz, ha 1989-ig nem nagyon szólalt meg magyarul, ezután már megtette. A beneši dekrétumokkal kapcsolatosan sajátos okfejtésnek adott nyilvánosságot. Szerinte ezzel nem kell foglalkozni, mert az érintettek még élnek! Az ilyen sajátos útmutatás nyomán, minden pert Szlovákiában jegelni kellene és a kaszás idővel szépen és főleg békésen elrendezné a dolgokat. Nem is rossz ötlet, az ügyvédeknek meg felkopna az álluk, a bíróságok munka nélkül maradnának! Mennyit lehetne spórolni! Most él mint Marci a hevesen, egyik könyvét a másik után adja ki.
Harmadikként megintcsak Mečiar egyik csicskása került az államfői posztra. Jogi docensi fokozattal rendelkezik, ám olyan abszurd kijelentésekkel fémjelezte elnöki pályafutását, hogy nem tudom, nem tévedésből jutott hozzá ehhez a titulushoz. Igaz, úgy tudom, Pozsonyban egy időben a római jogot nem tanították. Lehet, hogy ez az ő idejében történt!? Közismert kijelentésére gondolok, mely szerint az adott törvény nem áll ellentétben az alkotmánnyal, mert annak csak két cikkelyével ellenkezik.
Mečiarnak köszönhette államfői posztját, mert a második fordulóban legyőzte őt. Az emberek a kisebbik rosszat választották. Már másodszor. Pedig hűségesen ledirigálta a parlament elnökeként a „hosszú kések éjszakáját”, több döntését viszont az alkotmánybíróság törvényellenesnek minősítette. És még a nagy nyilvánosság előtt szemrebbenés nélkül hazudott. Magyarán, a feddhetetlen ember és szakember mintapéldánya. Szintén zenész. Nyilvánvalóan nemzeti hovatartozását kívánta demonstrálni, amikor a szlovák fujarát fújta. Ilyenkor el is vörösödik. Nyilván szégyenében. Eszébe jutnak vargabetűi.
Egy pozitívumot ki kell azonban emelnünk. A szlovák szokástól eltérően, államfői esküjében nemzeti kisebbségekről tett említést, nem a nemzetiségi kisebbségeket említette, ahogy erre a szöveg kötelezte volna. Ám ez is következmények nélküli tévedés volt.
Hármójuk közül ő állt a legalacsonyabb nívón. 1989 előtt ő is kommunista párttag volt, igaz rövid ideig. Társaitól eltérően, őt újraválasztották még egy időszakra. Tíz éven át Bólogató Jánosa volt a jelenlegi kormányfőnek. Nem csodálkoznék, ha most kezelésre szorulna az egyoldalú izomhasználat miatt. Semmiben sem nyilvánított önálló véleményt. Nemzeti elfogultságán sohasem tudott túllépni.
Mindhármójukra jellemző volt a konformizmus. Egyedül Schuster mert néha egyéni lenni, de csak óvatos duhaj módjára. Nem olyan emberek voltak, akikre az állampolgárok méltán fölnézhettek, mert erkölcsi nagyságot képviselnek. Nem tudtak felnőni a feladathoz, nem lettek államférfiak.
Most mindenképpen váltás következett be. Vagy törés? Ebben az esetben viszont a lakosságnak Fico és Kiska között kellett a második fordulóban választani. Megint a kisebbik rossz maradt! Már harmadszor. Nem örültünk volna, ha a szlovák kormányfő elmenekül a felelősség elől a Grassalkovich-palotába. Ezután onnan hirdethette volna, hogy amíg ő volt a miniszterelnök, addig jól mentek a dolgok, bezzeg… Csak élvezze munkásságának gyümölcseit.
Az államfői posztra egy olyan ember került, akinek nincsen politikai előélete. Vállalkozó, aki viszont nem gyárt semmilyen terméket, csak vásárol és elad. Tehát kereskedik. Pénzzel is. Nem termel értéket. Vele kapcsolatosan lehetett ellentmondásos híreket is olvasni. Egyrészt jótékonykodik, másrészt túl magas kamatra adott kölcsön. Egy videón meg azzal vádolták, hogy miatta került 48 család az utcára. Ezért senkit nem perelt, hanem csak a szcientológiával kapcsolatos állításokért. Jó menekülési útvonal. Ezzel Robert Fico rukkolt elő azzal, hogy nem bánja ha perre mennek, mert bizonyítékai vannak rá. Ám erről sem tudhatunk sokat. Azt sem, folyik-e az eljárás tovább? Mindenképpen érdekes helyzet, ha az ország két vezető tisztségviselője pereskedik egymással!
Magyar vonatkozásban nem sokat várhatunk tőle. Többször járt Dél-Szlovákiában, ismeri a helyzetet – mondja. Neki vannak „magyar szakértői”, akik megmondják, autonómiára nincs igény. Az ezzel kapcsolatos kérdéseket nem kívánja megnyitni. Érdekes lenne, ha Dél-Tirolban hangoztatna ilyen véleményeket. Vajon az ott élő németek és ladinok mit mondanának neki? Mindig más tudja, nekünk mire van igényünk, szükségünk. Néha a „megélhetési magyarok”. Ehhez talál magyar térfélen is „szakértőket”, akikkel majd takarózhat. Ebbe a körbe tartozhattak azok is, akiknek nem kellett a Magyar Igazolvány és a magyar állampolgárság sem. De azért a jól fizetett posztokat nem vetették meg.
Ne hallgassuk el viszont, hogy a két hölgyet, akit a korábbi elnöki szóvivő mečiari, illetve slotai színvonalhoz méltó módon inzultált, sörre hívta meg. Gasparovič hokista embere szerint tehát, Kiska „magyar ku…-pi..kal” sörözött! Ez is valami! A korábbi elnökök ilyen nemzetárulást nem mertek volna elkövetni. De ezzel a gesztusával a posztkommunista és nacionalista Fico kormányfőt a múltba döngölte. Kíváncsiak vagyunk, hogy fog vele zöld ágra vergődni.
Beiktatási beszédéről sem feledkezzünk meg. Ez azért is a figyelemre méltó, mert új hangot ütött meg. Alázattal kívánja szolgálni hazáját, harcolni kíván a közönyösség ellen, és kérdéseket kíván föltenni, hogy helyes válaszokat kapjon. Az emberek államfője kíván lenni.
Az idő majd megmutatja, Andrej Kiska csak elnök lett, vagy államfő.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”46425,46408,46397″}
