Forró ez a nyár, a legforróbb, de a légkör is mindinkább. A nyári hőség a légköri felmelegedés miatt még csak kezelhető (ma klíma nélkül már élni sem tudunk lassan), mert azt, ki ahogy tudja, hűti. Vannak természeti tárgybeli eszközök, s magunk teremtette lehetőségek. Sajnos már úgy tűnik, az évi termést nem igen tudjuk menteni, a szárazság pusztít.
Az emberi hőmérséklet, az agyi forrósság pedig csak általunk szabályozható. Nagyon nehéz, de nem lehetetlen (s bizony ebben is van pusztító tényező). S most választások előtt forrósodik a légkör az emberek körében.
Nem elég a szokatlan anyaországi változás, melybe mi tényleg nem tudunk beleszólni, pedig bennünket is érint (ezt sem érzékelik sokan).
Viszont, ami itthon van, arról csak mi tehetünk, mi változtathatunk. Például összefogással, emberi hangú konzultálással, odafigyeléssel, türelemmel stb.
Alig két hónap múlva két választás is lesz e honban. Megyei és önkormányzati. Mindkettő minden állampolgárnak fontosnak kellene lennie. Hadd ne magyarázzam miért. Le lehet egyszerűsíteni a választ a kommentelők alapján: ha elmegyek választani, az én döntésemen is múlik a környezetem jövője, ha nem megyek el szavazni (egyikre sem), nincs jogom beleszólni, mit, kit, miért stb.
Akármennyire is hőbörgünk, de rajtunk (is) múlik. Valahol, olvastam: „a közöny pusztítóbb, a rosszindulatnál…” Erre nem nagyon gondolnak az emberek.
Egyszerűen vagy nem érdekli őket, hogy mi történik a településen, vagy beleszól, de semmi tudnivalót nem ismer. Lehet, hogy semmit nem is tudatnak vele (ezúttal a helyi választásokra értelmezve).
Valahogy divat lett polgármesternek jelentkezni. Szinte mindegy, hogy kis település vagy nagy. Hisz négy év, azért például egy nyugdíjas állapot mellett nem kis jövedelem. Mert mifelénk egyre több nyugdíjas jelentkezik függetlenül. Mert a „nyugdíjas” itt főleg azokra vonatkozik, akiknek már volt állami munkahelyüket – már 40- 50 év között, nyugdíjat érdemelve befejezték – s ezek (főleg férfiak), életük teljében nem tudnak mit kezdeni magukkal. Nos, van az a polgármesteri állás (még ha csak négy évre is), amely megéri. Azelőtt ő becsületesen szolgálta a hazát, s a legtöbb ezek közül önkormányzat közelében sem volt, vagy még a faluban sem.
S a hazai előírások szerint nagyon egyszerű jelentkezni a vezetésbe, mert aláírásgyűjtéssel abszolút nem gond (egy kis településen főleg nem). Olykor csak rokonokból össze lehet szedni a kötelező számú aláírást, de mindig van valaki (vagy valamiért lekötelezett), aki nem személyesen jár el aláírásokat gyűjteni, elbeszélgetni a választóival, esetleg kérdésekre válaszolni, hanem valaki begyűjti helyette a bármennyi aláírást.
Se gyakorlat, se tapasztalat, s máris listára kerül a polgármester-, vagy a képviselőjelölt. S az ilyen kezdő belekerül a sűrűjébe, s azt sem tudja hol kezdje. Viszont azt igen, hogy ő parancsol (főleg a képviselők is tapasztalatlanok), s kész a káosz stb. S hogy ki milyen végzettséggel, tapasztalattal, közösségi vagy falu- és városismeretekkel rendelkezik, senkit nem érdekel, nincs rá szabály.
Nem egy bekerült település vezetőnek még az érettségije sincs meg. S ha szakmunkás bizonyítványa van, de ha egy húsz-harminc évet töltött rendészetnél, belügynél stb., akkor megkapta anno a viselkedési kódját, az megmaradt benne.
Olyan, hogy önkormányzati ismeretek, a lakosokkal kommunikációs készség, segítő készség, településfejlesztés, pályázati lehetőség stb. nem létezik egy, majd több választási időszakban sem. Ma már nem divat az önkormányzati nyilvános gyűlés, s az emberek elszoktak tőle.
S a legtragikusabb, és végzetes, amikor beül az új településvezető a székbe, s nem szolgálatot gyakorol, tanul, de hatalmat azt igen. Ki-ki jelleme szerint. Sőt, ha már letelik sok év után szolgálata, ő még mindig úgy érzi, hogy valaki a faluban, s lebecsüli az embereket.
Mindennapi példákat hoztam fel, nem személyesítve, de ismerem a helyzetet. Jómagam tíz évig a régi rendszer képviselőjeként, majd az „új világban” tizenöt éves képviselői múlttal, és három civil szervezettel tettem a magamét a falumért, ezért is ismerősek a helyzetek.
Persze, nem általánosítható ez az állapot, mert nagyon sok jó példa van, és sok olyan település vezetőket ismertem meg itthon és másutt, akik településük szolgálatát olykor huszonnégy órában tették, s a falu fejlődésén is látni az eredményeket. Ezekre nagyon jó felnézni, példát venni, akárcsak az emberi kapcsolataikról.
Mindezt bátorkodtam nem a személyes oldalon leírni, mert tudom, hogy egyre nagyobb probléma, s az emberek helyi közönye, kiábrándultsága valahol ezekben a problémákban is gyökeredzik. Senkit nem akarok sem sérteni, de jó lenne már egymást emberszámba venni, tisztelet adni, és mindenképpen nem csak funkciót vállalni. Tanulni másoktól nem szégyen. A tanulás és az utánképzés a feladatunk lenne, mind a szakmákban, mind az emberekkel való tisztségviselőkben.
DE/Felvidék.ma
