A Reviczky Házban került a sor a Lévai Szent László Kör és a Reviczky Társulás közös rendezésében a 120 éve született híres papköltőnk, Mécs László tiszteletére rendezett verses emlékműsorra.
A nagy számban megjelent közönséget január 20-án a Lévai Szent László Kör elnöke köszöntötte, előadótársai, a Magyar Versmondók Egyesületének Radnóti-díjával kitüntetett Újváry László és a lévai Czeglédi Péter Református Gimnázium tehetséges versmondója Papp Kitti nevében is.
Az esemény lelkiekben a Miatyánk közös elimádkozásával kezdődött, melyet Gába Zsuzsanna nyugalmazott zenetanárnő lélekhez szóló zongorajátéka követett. Majd kezdetét vette az emlékműsor, melynek fonalát Mécs László páratlan életútját bemutató vetített előadás képezte. Ennek keretében a Lévai Szent László Kör elnökétől időrendben megismerhettük Mécs László életrajzát, költészetét, páratlan vándor-lantos misszióját és a premontrei atyát, aki minden megnyilvánulásával az evangéliumot hirdette, vitte el a remény és a lelki megújulás mindenkori lehetőségének örömhírét a Kárpát-medencében, de még messze azon túl is.
Az elhangzott versek sora mi mással is kezdődhetett, mint Mécs László „Vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld!” című csodálatos költeményével Újváry László megható tolmácsolásában. A vers elhangzása előtt Laci bácsi a megjelentekkel megosztotta Mécs Lászlóval való személyes találkozása élményének emlékét. Az 1943/44-es tanév végén az érsekújvári Pázmány Péter Gimnázium diákjaként volt részese annak a gimnáziumi tanulók számára rendezett szavalóestnek, amelyen papköltőnk szerepelt. Olyan hatással voltak rá Mécs László versei és előadásmódja, hogy úgy érzi, azon a délutánon lett a versmondás szerelmese. (S mi lett e felejthetetlen élmény eredménye? Újváry Laci bácsink szinte megszámlálhatatlan gyermeket vezetett be a versmondás szépséges titkaiba, számos országos győztes versmondó felkészítő tanára és a versmondás népszerűsítésében kifejtett több évtizedes munkájának elismeréseként a legrangosabb magyarországi és szlovákiai kulturális és pedagógia díjak megbecsült tulajdonosa.).
Majd Papp Kitti és Laci bácsi lebilincselő előadásában további szebbnél szebb Mécs László vers gazdagította az életrajzi előadást, mint a Vád- és védőbeszéd, Két orralógató aszkéta, A gyermek játszani akart, Kóborló elődöm, Civis Romanus sum, Minden magyar vadásszon, Magyar Madonna. A szép versek és azok mesteri előadása sok hallgató szemébe csalt könnyeket. Az emlékműsort, mintegy útravalót adva a megjelenteknek a költő Fényt hagyni magunk után! című verse zárta Újváry László remek tolmácsolásában. A lelkes közönség az emlékműsor szereplőinek vastapssal köszönte meg a délutánt.
Ezt követően a hallgatóság soraiból Dr. Sándor Károly református lelkész osztotta meg a jelenlevőkkel az idős Mécs Lászlónál Duka Zólyomi Norbert társaságában 1972-ben tett pannonhalmi látogatásának élményét. Reméljük, hogy az eseménnyel sikerült ráirányítanunk a figyelmet Mécs Lászlónak az evangéliumból fakadó csodálatos költészetére.
Az emlékműsor érdekessége volt, hogy külön figyelmet szentelt Mécs László és Léva kapcsolatának. Mint megtudtuk, az előadó eddigi kutatásai alapján Mécs László legalább három alkalommal is tartott nagysikerű előadóestet Léván.
Első alkalommal 1923-ban, melyre a lévai Bars hetilap 1924. november 23-i számában találunk utalást, mikor ezt olvassuk: „Közönségünk még most is szeretettel és örömmel gondol vissza Mécs László múlt évi nagysikerű estélyére.”
Második alkalommal 1924. november 29-én járt Léván a „Felvidék Regőse”. Délelőtt a lévai zárdaiskola kedves nővér tanítóinak és a nagyobb leánytanulóknak szavalta el saját verseit, majd este a lévai városi színházban a helyi kaszinó téli kultúrestjén lépett fel Kéthelyiné Wakots Margit operaénekesnő és Cziczka Angéla lévai zongoraművész társaságában. Az eseményről a Bars hetilap 1924. december 7-i száma többek között ezt írta: „… Utána Ady követőinek egyik legkimagaslóbb alakja, Mécs László szavalt. Diadalútjának mindég kedvenc állomáshelye Léva, ahol hatalmas költői erejével megdöbbentően átérzett előadó művészetével nevét örökre belevéste a megdobbant szívekbe. Mélységes áhítat, mint valami varázsos igézet tartotta fogva a mindinkább megértőbb lelkes közönséget. Költeményeiben mélységes gondolatai, lelki érzéseinek fenséges ereje fiatalságának minden varázsa visszatükröződik, benne tobzódik, lüktet, él.
A szavak színesen, örömet, szenvedést, kínt festve áradnak, nagy kifejező erővel hatva, szinte száguldanak végig a hallgatóság lelkesedéseinek lázhullámain. Érezzük, hogy az elhivatottság, az isteni küldetés emelte őt olyan magasra – ahol most áll. Ő a szeretet, a jóság krisztusi apostola. Mindenfele szerteszórja a megértés, a hit, a bízó remény életerős csíráit, hogy az emberi érzések legvirulóbb olajága hozzon békét a megkínzott szíveknek. Nagyhatású költeményei: Hajnali harangszó, Rohanás a tavaszba, rabszolgák énekelnek, Ballada a szépségről, a férfitypusokat festő költeményei: Floridor, Jónás próféta, megláttam a férfit stb. stb. …. A kultúrest után közvacsora volt, melyen a viruló tavasz és a kedves melankóliájú ősz Mécs László és a Léván elő Kersék János magyaros szeretettel köszöntötték egymást”. (Megjegyzés: 1924-ben az országos hírű lévai költő, Kersék János 55, míg Mécs László 29 éves volt.)
Mécs László következő, számunkra ismert lévai fellépésére az 1938. július 29-31 között a Prohászka Körök Léván megtartott VII. országos nagygyűlése keretében 1938. július 30-án a helyi Denk Szálló nagytermében 20:30 órai kezdettel megrendezett nagyszabású kultúresten került sor. Az eseményről többek között a helyi Bars hetilap 1938. augusztus 7-i száma a következőket közölte: „ … Majd hatalmas tapsorkán közepette Mécs László jelent meg a színpadon. Közvetlen hangon emlékezett meg arról, hogy 14 év előtt innen indult el szavalóművészete. Lévai „parancsra” állt a „világot jelentő” deszkákra. A bensőséges visszaemlékezés után a költő elárasztotta művészetének csillogó drágaságaival a lelkével figyelő hallgatóságot, amely szűnni nem akaró zúgó tapsaival újabb és újabb verseket követelt a költőtől, és a költő nem volt fukar, az őt annyira szerető lévai magyarsággal szemben. …. A magas színvonalú műsort Mécs László szavalatai fejezték be, a közönség alig akarta őt a színpadról leengedni.”
Azt itt idézett korabeli sorok arra engednek következtetni, hogy felismerve Mécs László kivételes előadóművészetét, az ő 1923-as vándor-lantos útjának elindításában a lévai magyar kultúrköröknek nagy szerepe volt.
Az eseményről készült fotógaléria ITT tekinthető meg.
Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”51272,50278,44304,38991″}
