Volna nekem egy félig komolytalan ötletem: Emlékezetem szerint, Karinthy Frigyes egy karcolatban játszott el a gondolattal, hogy mi lenne, ha részvénytársaságot alapítana – saját magára, illetve a szellemi termékeire. A regényeire, a novelláira, a verseire, a színműveire, a filozófiai értekezéseire, egyszóval mindenre, ami a „szellemi műhelyéből” kikerült.
Nos, ez az ötlet – Karinthytól függetlenül – bennem is felmerült. Képzelhetni a csalódásomat, amikor megtudtam, hogy pár évtizeddel előttem Karinthy már „lelőtte ezt a poént”. Én azonban a kos jegyében születtem, amely tudhatóan az önfejűségéről hírhedt, és ha már megírták előttem, akkor én meg továbbfejlesztem az ötletet. Úgy, hogy egy egész közösségre vonatkozzon. Nevezetesen, a felvidéki magyar társadalomra!
Így született meg ez a félig játékos, félig komoly javaslat, hogy kis közösségünk alkotói, szellemi közmunkásai is bocsássanak ki részvényeket a saját szellemi termékeikre, amit egy jelképes összegért lehetne jegyezni. Így aztán létrejönne a felvidéki magyarság szellemi tőzsdéje, ahol a szlovákiai magyar alkotók láthatnák, hogy mennyire „jegyzi” őket a közönség.
Eddig a játékos rész, ugyanis, amint azt írtam volt, az ötletem csak félig komolytalan. Merthogy, a sok kicsi sokra megy alapon, egy komolyabb összeg gyűlne össze, ami egy alapítványhoz kerülne befizetésre, amely ezt az összeget a felvidéki magyar kultúra népszerűsítésére fordítaná. Tapasztalatom szerint ugyanis a mai világban, ami nincs reklámozva, ami körül nincs hírverés, az nincs is. Legyen az, akár a legjobb könyv, színházi előadás, legszínvonalasabb kiállítás, stb.
A felvidéki magyar kultúra legnagyobb problémája, hogy nincs propagálva, ezért aztán maradnak a Magyarországról importált úgymond sztárok, akiket reggeltől estig sulykol belénk a média, mígnem a rendezvényszervezők is elhiszik, hogy ők kellenek a népnek. Közben pedig, sokallta értékesebb, hazai rendezvények konganak az érdektelenségtől.
Barátaim, nem jól van ez így!
Sztakó Zsolt, Felvidék.ma
