Mint arról korábban röviden már beszámoltunk, a felvidéki szakképzés fejlesztése érdekében hétfőn együttműködési megállapodást írt alá a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségével a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága, a Nemzetgazdasági Minisztérium és a Földművelésügyi Minisztérium.
Mi áll az egyezményben? – kérdeztük meg Jókai Tibortól, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége elnökétől.
Jókai Tibor: Ez az egyezmény a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága, a Mezőgazdasági
Minisztérium és a Gazdasági Minisztérium közös, a szakiskolák támogatására kialakított koncepcióját foglalja össze. Arról szól, hogy az idei év, amely a külhoni magyar szakképzés éve volt, nem ér véget, hanem a szakképzést, a különböző szakokon tanuló fiatalok tanulását, illetve a szakok indítását – a lehetőségeihez mérten – miként segíti a magyar kormányzat. Tehát nem egyszeri támogatásról szól, hanem egy stratégia mentén működő terv, és reméljük, hogy néhány éven belül kézzelfogható eredményeket hoz.
A hétfői szakképzési évértékelő részeként a különböző régiókból ún. térségi jelentéseket hallhattak a Magyarság Házában az érdeklődők, amelyek közös lényegi elemeit Czaller László foglalta össze. Kárpátalja, Erdély, Szlovénia, Horvátország és a Vajdaság mellett Szlovákiáról is hallhattak összefoglalót az érdeklődők. Nyeste András a felvidéki helyzetet ismertette és – a többiekhez hasonlóan – 15 percben beszélt a szlovákiai szakoktatás sajátosságairól, amiről külön is kérdeztük.
Nyeste András: Szlovákiában a magyar oktatáspolitika legfontosabb problémája a magyar gyerekek megtartása a
magyar iskolákban. Egyre inkább divattá vált ugyanis, hogy a magyar szülők nemcsak a szakiskolákban, hanem mindenütt szlovák tannyelvű iskolába íratják őket. Ez mindegyik iskolára igaz, de leginkább a kelet-szlovákiai járásokra jellemző. Az előadásom egyik legfontosabb üzenete, hogy a magyar diákokat arra kell ösztönözni, hogy inkább a magyar intézményeket válasszák és azokat a szempontokat, amelyek alapján a szlovák intézményeket kedvezőbbeknek látják, vagy vonzódnak irántuk, azokat a magyar iskolákba is át kell ültetni. Gondolok itt arra, hogy fejleszteni kellene a szlovák nyelv oktatását a magyar intézményekben is, mert ez a legfontosabb vonzerő a szlovák iskola mellett, hogy ott állítólag jobban megtanul szlovákul. Ezen kívül további probléma, hogy a szakképző intézmények leginkább a diákok preferenciái alapján állítják össze a szakképzési kínálatukat és kevéssé tudnak érvényesülni a munkaerő-piaci igények. Ennek leginkább az iskolák finanszírozási háttere az oka. A diákokat arra kellene motiválnunk, hogy olyan szakmákat válasszanak, amelyekkel el tudnak helyezkedni. Tehát ne a pillanatnyi divat vagy szokás szerint válasszanak szakmát, hanem vegyék figyelembe, hogy az elhelyezkedés során milyen preferenciák vannak a munkaerőpiacon.
Ha a középiskolásokat figyeljük, tendencia, hogy mind Magyarországon, mind Szlovákiában mintha szinte kizárólag azt figyelnék a diákok, hogy Angliában és Németországban vagy Ausztriában hogyan lehet elhelyezkedni, hiszen ha például a vendéglátást figyelem, az említett országok fő vendéglátós utánpótlásának forrása Magyarország és Szlovákia.
Ebben van igazság. A Dunaszerdahelyi járásban, ahol megfigyeléseket végeztünk, nagyon sokan valóban már eleve úgy készülnek, hogy Ausztriában fognak munkát vállalni. A járás ráadásul nagyon közel fekszik az osztrák határhoz. Tehát az ott lakók napi rendszerességgel, minden különösebb nehézség nélkül tudnak átingázni akár Hainburgba, akár Bécsbe. Sok esetben a kényszer diktál a diák életében, hiszen ha elvégzett egy vendéglátós szakmát, nem biztos, hogy helyben könnyen el tud helyezkedni! Nem beszélve arról, hogy egy osztrák cégnél sokkal jobb bérek vannak, mint nálunk. Ennyi is elég ahhoz, hogy oda járjon át dolgozni! Ellenben ha lenne egy olyan szakmájuk, amivel gépipari vagy elektronikai ipari cégnél el tudnának helyezkedni, akkor megspórolnák azt a napi 3-4 óra utazást, ráadásul a helyi gazdaságot fejlesztve, a felvidéki vállalkozások munkáját segítve tudnának boldogulni!
Mint ahogy a szlovákiai szakképzésről Jókai Tibor és Nyeste András az évzáró értékelő fórumon beszámolt, a felvidéki magyar nyelvű szakközépiskolák 70 százaléka Szlovákia nyugati régiójában, az Ipolyságtól nyugatra lévő területen, főként a Csallóközben, illetve az ahhoz közeli járásokban található. Kassa és Királyhelmec térségében is vannak magyar szakképzési intézmények, de korántsem annyi, mint Szlovákia nyugati részén. A pedagógusok és az oktatáskutató szakemberek után arra gondoltunk, érdemes az egyik legnagyobb múlttal rendelkező felvidéki szakoktatási intézmény, a Komáromi Ipari Szakközépiskola igazgatójától, Vetter Jánostól is megkérdezni: milyen a magyar nyelvű szakiskolák jövője Szlovákiában?
Vetter János: Főleg a konferencián is említett kutatásoknak köszönhetően, ma már talán köztudott, hogy negyven
olyan intézmény van Szlovákiában, ahol magyar nyelven is van lehetőség szakot tanulni. Ezeknek az intézményeknek a többsége kétnyelvű tanintézmény, tehát vannak benne nemcsak magyar, hanem szlovák osztályok is. Csak a töredékük, összesen 7-8 olyan intézmény van, ahol színtiszta magyar oktatás folyik.
Ez azért is érdekes, mert vegyük mondjuk Kárpátalját, ahol például Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnöke elmondta, hogy csak akkor számíthatnának átütő sikerre, ha a magyar mellett ukránul is folyna oktatás a szakiskolákban. Ami azért érdekes, mert ez ellentétes azzal az általános törekvéssel, ami a felvidéki magyarságot a közoktatás egészét illetően jellemzi, hiszen egyébként itt kifejezetten a magyar nyelvű iskola a cél.
A Kárpát-medence különböző térségeiben a helyzet más és más. Nem lehet egy kaptafára húzni és bármelyik határon túli régióban ugyanazt a modellt alkalmazni.
Viszont az ember azt gondolná, hogy a magyar többségű területeken a helyzet hasonló. Révkomárom például a magyar tömb szíve. ma már ugyan nem nagyítóval kell keresni a szlovákokat a felvidéki területsáv városaiban mint régen, mondjuk ötven éve, de e városok környéke, amelyet ezek a városok kiszolgálnak, ma is többnyire magyar többségűek, ami kész csoda amellett az elképesztően kitartó szorgalom mellett, amellyel a szlovák hatóságok asszimilálni igyekeztek ezt a területet.
A statisztikai adatok szerint Komárom szlovák lakossága ma 30 és 40 százalék közötti. A Dunaszerdahelyi régióban fordul elő ennél magasabb arányú magyarság a városokon belül, a többiben viszont kisebb. A történeti hűséghez hozzátartozik, hogy ezek az iskolák eleve úgy indultak, hogy két tanítási nyelvűek voltak. Nálunk 1951-ben kizárólag szlovák osztállyal indult a képzés. Kétségtelen, hogy már a második évben magyar osztályt is létesítettek, így – az ott tanuló diákjaink – Pozsonyból és Kassáról hazajöhettek és Komáromban fejezhették be tanulmányaikat. Nem volt ebben a részünkről semmiféle szándékos törekvés, hogy magyar vagy szlovák irányba erősödjön a képzés. Nálunk a komáromi ipariban ma húsz osztály van. Évfolyamonként öt, ebből négy magyar, egy szlovák tanítási nyelvű, vagyis összesen 16 magyar és négy szlovák tanítási nyelvű osztályban folyik az oktatás.
Mi az irány, mi a trend?
Akár a kormány, akár a szakmai szervezetek az ún. duális képzést javasolják. Vagyis közelíteni kell az oktatás és az ipar igényeit, hogy ne forduljon elő olyan helyzet, hogy az iskola olyan szakembereket képez, akik azért nem tudnak elhelyezkedni, mert az iparnak éppen olyan szakemberekre nincs szüksége. És fordítva is előfordul, hogy az ipar hiába keres szakembereket, mivel az iskolák nem képeznek olyan szakirányban hozzáértőket.
A szakiskolák többé-kevésbé különleges helyzetben vannak, de Szlovákiában viszonylag kevés a magyar nyelven is oktató közöttük. Ilyen körülmények között előfordulhat-e ezzel a viszonylag kevés iskolával az, hogy bezárnak, megszüntetnek közülük néhányat?
Természetesen. Volt is már rá példa és úgy gondolom, hogy ez független a tanítás nyelvétől. Ha körülnéz az interneten, észre fogja venni, hogy kevesebben jelentkeznek az iskolákba, mint amennyit azok be tudnának fogadni, amiből következik, hogyha az olló a jelentkezők és az intézmény méretei között túl nagyra nyílik, akkor az intézményt esetleg be kell zárni.
Gecse Géza, Felvidék.ma
