Az alábbiakban Karaffa János felsőtúri plébános gondolatait olvashatják karácsony éjszakájának kapcsán.
Karácsony éjszakájára mint szent éjszakára gondolunk a mai ünnepen (vö. a német Weihnachten=megszentelt éjszaka kifejezés). Az éjszaka számunkra keresztények számára nagy jelentőséggel bír. Lehet az éjszaka a sötétség órája: pl. amikor Júdás elárulta Jézust, az evangélium megjegyzi, hogy: Éjszaka volt. Az éjszaka azonban a kegyelem megtapasztalásának ideje is lehet: pl. az utolsó vacsora éjszakája, húsvét éjszakája vagy a karácsonyi éjszaka.
Karácsony éjszakája az év leghosszabb éjszakái közé tartozik. Ezután az éjszaka után már fokozatosan rövidülnek az éjszakák és hosszabbodnak a nappalok. Isten –hitünk szerint- ugyancsak a világ sötét éjszakájában érkezik közénk. Nem a nappali fénynél pillant be az emberek világába, hanem a sötét éjszakában keres fel minket. A világosság a sötétségben világit: hangzik a János evangélium előszavának kijelentése. Valóban: az éjféllel az éjszaka közepén kezdődik számunkra a nap is? Aki hagyja magát Isten által ebben az éjszakában megkeresni, annak a számára megrövidülnek a sötétség órái.
Vajon a karácsony hangulatában nem okoz-e törést, ha az éjszakáról, mint az emberi lét sajátságos állapotáról beszélünk? Karácsony örömét nem árnyékolja-e be a tudat, hogy az emberi életet végigkíséri a bűn, a szerencsétlenség, a szenvedés? Nem, hiszen Isten fia éppen a betlehemi istálló szegénységébe született bele a karácsonyi éjszakán. Ezáltal kinyilatkoztatta isten, hogy jelen van az emberi sors mélységeiben, az élet árnyoldalain és létünk éjszakájában is. Valóban: A világosság ma is világit a sötétségben.
Karácsony ünneplése azt is jelenti, hogy elfogadjuk az éjszaka valóságát, szembenézünk vele és azokkal is, akik az éjszakában, a sötétségben élnek. Berthold Brecht így fogalmazza meg ezt a gondolatot egyik művében:
„Denn die einen sind im Dunkeln, und die anderen sind im Licht. Und man siehet die im Lichte. Die im Dunkeln sieht man nicht.”
Vagyis: „Egyesek a sötétben vannak, mások pedig a fényben. A fényben levőket látjuk, de a sötétben levőket nem.”
Jézus megnyitja szemünket, hogy lássunk a sötétben levő dolgokat is. Karácsony csillogása nem fedheti el szemünk elől az emberi szenvedést és nyomorúságot, a szüntelen erőszakot, rászoruló embertársaink testi-lelki szükségét. Karácsony éjszakáján a gyermek születésére? Isten Fiának eljövetelére várunk.
Egy kedves történet elmeséli, hogy a Konrád a cipész álmában azt az üzenetet kapta, hogy szenteste Isten meglátogatja őt. Három személyen kellett azonban segítenie, így nem volt odahaza.
Amikor hazaérkezett, egy írott üzenetet talált: Köszönöm, hogy befogadtál engem karácsony éjszakáján…
Ha valóban megértjük karácsony üzenetét, akkor a bennünket körülvevő éjszakában megtaláljuk a fényt, mert ez a fény a bensőnkben világit. Úgy, amint a régi mesterek betlehemi istállót ábrázoló képein a világosság nem kívülről jön, hanem a jászolban fekvő gyermektől érkezik. Mi is sokszor máshol keressük az élet világosságot: a magunk vagy mások téves eszméinek hamis fényénél. Szt. Ágoston bölcsen írja: „Noli foras ire, in teipsum redi, in interiore hominis habitat veritas!” Azaz: „Ne kívülre fordulj, magadba nézz vissza, az ember bensőjében lakozik az igazság!”
A mai éjszakán, de életünknek éjszakájában is hagyjuk magunkat megvilágosítani Isten békéje és szeretete által, és legyünk mi is ennek a fénynek és igazi, minden embert megvilágosítani akaró világosságnak hordozói és továbbadói.
ThDr. Karaffa János
