Kiállításmegnyitó: A tehetségtől a zsenialitás felé

Szabó Gyula Barátainak Klubja és Losonc Város Önkormányzata közösen szervezi meg május 25-én, csütörtökön 17.30 kezdettel a Szabó Gyula emlékkiállítást A tehetségtől a zsenialitás felé címmel a losonci Szabó Gyula Emlékházban.

110 éve született Budapesten, és 45 éve hunyt el Prágában Szabó Gyula, festőművész, grafikus, költő. Élete nagyobb részét Losoncon élte, a köztudatban is losonci művészként van jelen. Özvegye, Szabó-Haltenberger Kinga az általa létrehozott  losonci Szabó Gyula Emlékházban évente rendez új kiállítást a rendkívül gazdag hagyatékból. Az Emlékház rendeltetése értelmében az életműből mindannyiszor egy új korszak alkotásait mutatja be a közönségnek, ezzel segítve a teljes Mű belső összefüggéseinek megismerését és megértését a következő Szabó gondolatsor értelmében:  „És van összefüggés munkáimban ! Csodálatos belső logikájuk van, csak lélek kell hozzá, ami lát és nem bámészkodó szem. … És ha majd bezárul életem íve, hiszem, hogy vallani fognak: Egy lélek fejlődésének csodálatos, őszinte történetéről.”

„A tehetségtől a zsenialitás felé” címmel, 2017. május 25-én megnyíló kiállításnak a két életrajzi évforduló mellett egy harmadik – 80 éves – ad különös jelentőséget. 1937-ben, négy sikeres kiállításával /Pozsony – Érsekújvár – Losonc – Pozsony/ és  azoknak sajtóvisszhangjával a losonci „őstehetség”,  országszerte ismert és elismert festőművész lett. A csehszlovákiai magyar  sajtótermékek mellett a pozsonyi szlovák és német lapok is  tudósítottak  Szabó Gyula bemutatkozásáról, és  elismerően méltatták a fiatal autodidakta műveit.

1937. március 6-án a a pozsonyi Művészegylet /Kunstverein/ Káptalan utcai helyiségében Brogyányi Kálmán műkritikus, publicista, a Kunstverein titkára, a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság művészeti osztálya titkára nyitotta meg a tárlatot.  A megnyitó után, a Prágai Magyar Hirlapban Szabó Gyula a festői őstehetség cím alatt Duka Zólyomi Norbert, jogász, publicista a CSMTIMT főtitkára írt részletes elemzést a pozsonyi kiállítás kapcsán Szabó Gyula művészetéről, megállapítva, hogy „a kiállító az őstehetség legtisztább példájának számítható, és  … az első bemutatkozás jól sikerült.”

A kortárs festőművészek közül Reichenthal Ferenc reagált a kiállításra a Magyar Ujságban megjelent, Szabó Gyula az élő bizonyság című, Egy őstehetség kiállítása a pozsonyi Művészegyletben alcímű írásában. Szabó példájával látta bizonyítottnak azt a megállapítását, miszerint „nem az akadémiákon eltöltött évek, hanem a kitartó munkával elért eredmény a döntő. … Itt állunk egy fiatal művésztársunk munkái előtt és egyszerűen magunkénak valljuk. … Nézzék meg ennek a most jelentkezett művészünknek kiállítását, akinek nevével most már gyakrabban fognak találkozni.”

Az 1937. évi második pozsonyi kiállítás alkalmából a sajtónak nyilatkozó Szabó Gyula egyebek közt ezt mondta:  „Az utam szép, amerre vettem és szeretnék végigmenni rajta.”        Akik ismerik és tisztelik Szabó Gyulát, úgy is mint művészt, úgy is mint embert, tudják, az elkövetkező 35 éves út is szép volt, hogy végigment a maga által kijelölt úton, a tehetségtől a zsenialitás felé.

A május 25-én megnyíló kiállítás első részében az 1935 előtti kezdetek festészetét mutatjuk be, néhány kópiával és korai plasztikával együtt. Az emlékház állandó kiállítását úgy rendezzük át, hogy az aktuális tárlat folytatásaként mutassa be az életmű  további korszakait, az utolsó évtized absztraháló festészetéig” – írja a kiállítás katalógusában Szabó-Haltenberger Kinga.

(Böszörményi István)