A Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya Ipolyvarbón, május 17-én tartotta tisztújító területi konferenciáját. A tanácskozás küldöttei titkos szavazással és jelentős többséggel (92%) a megbízott járási elnöknek, Kliment Évának szavaztak bizalmat az elnöki tisztség betöltésére. Így lett a területi választmány történetében első alkalommal női elnök. Vele készült az alábbi interjú.

Kedves Éva! Ha jól tudom, Ipolyszécsénykén már gyermekkorodban, a szülői házban „megfertőződtél” a Csemadokkal. Miért is?

Igen, lényegében beleszülettem a Csemadokba. A szüleim nemcsak aktív tagjai voltak a helyi alapszervezetnek, de apum hosszú ideig elnöke is volt. Akkoriban – a 60-as években – nagyon jól működött nálunk a Csemadok. Sokszor a színdarabpróbák is nálunk voltak, de többször megfordult nálunk Rados Pali bácsi, Bányai Géza, Koncz Béla, hogy csak néhány nevet említsek az akkori járási vezetőségből.

Az Ipolysági Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumban oszlopos tagja voltál a József Attila Irodalmi Színpadnak, de rendszeresen és sikeresen szerepeltél a versmondó versenyeken is. Hogyan emlékszel vissza ezekre a szép időkre?

Már kiskoromtól nagyon szerettem szavalni. Minden iskolai, falusi rendezvényen szerepeltem. Nagyon sok szép emlékem van ebből az időből. A volt polgármesterünk, aki az alapiskolában pár évvel járt fölöttem, az egyik pioníravatáskor elmondott szavalatomat a mai napig emlegeti. Vagy említhetném az egyik szavalóversenyt is, amikor Zsélyi Nagy Lajos volt a zsűri elnöke. Akkoriban ritkán fordult elő, hogy a második verset is kérte a zsűri, ezért arra nem fordítottam különös figyelmet. A szünet előtt bejelentették, hogy el kell mondanom azt is, persze még a vers sem volt nálam, tehát átolvasni sem tudtam. Szerencsére Heltai Jenő Vén pad című verse olyan, hogy amikor gondolkodtam, hogy mi is következik, a zsűri úgy gondolta, hogy csak hatásszünetet tartok, és megnyertem a versenyt. Amikor gimibe kezdtem járni, jelentkeztem a József Attila Irodalmi Színpadba – oda külön kellett felvételizni. Annak ellenére nagyon szép emlékeim vannak ezekről az időkről, hogy minden pénteken, míg mások örültek a hétvégének, nekünk próbáink voltak a JAISZ-ban. De emlékezetesek voltak a Komáromi Jókai Napokon való szereplések és még sorolhatnám. Nagyon sokat köszönhetek Vass Ottónak – Ottó bácsinak, aki a gimiben volt magyartanárom és az ipolyhídvégi Trevalec Lászlónak, aki az alapiskolában egyengette az előadói vénámat. Talán nyolcadikos lehettem, amikor interjút készítettek velünk a pályaválasztással kapcsolatban, tőlem azt kérdezték, hogy nem akarok-e színésznő lenni. Annak ellenére, hogy szerettem szerepelni, erre soha nem gondoltam.

Farkas Bertalan űrhajóssal (Kliment Éva archívuma)

Érettségi után elvégezted a Pannonhalmi Szent Gellért Hittudományi Főiskolát. Hol kezdted, és meddig tartott hitoktatói pályafutásod?

Dobos Péter atya biztatására fogtam neki az iskolának. Kicsit furcsa az összefüggés, ha a kezdetekre gondolok. Válásom után a legjobban az bántott, hogy nem járulhatok a szentségekhez, ezért egy kérvényt nyújtottam be a püspökségre. Dobos atya volt akkor nálunk a plébános, aki, mivel tetszett neki a fogalmazási stílusom, megkért, hogy az egyházi eseményekről tudósítsak a Remény folyóiratba, majd később ő buzdított arra, hogy jelentkezzem a hitoktatói főiskolára. Kicsit nehéz volt, munka mellett, de a gyerekeim élvezték, hogy együtt tanulunk. 2001-ben vehettem át a diplomámat Várszegi Asztrik főapáttól a Pannonhalmi Bencés Főapátságban. Nem mondhatom, hogy minden vágyam az volt, hogy hitoktató legyek, de a tantárgyak nagyon izgalmasak voltak, a téma igencsak érdekelt. Mivel időközben egészségügyi okok miatt ott kellett hagynom a munkahelyemet, pár évig az ipolyhídvégi Szent Rita Egyházi Iskolában voltam hitoktató, egy rövid ideig pedig Inámban és Ipolynyéken is helyettesítettem. Hosszú ideig szerkesztettem a Dobos atya által kiadott Éltető Fény című, ipolyhídvégi egyházi folyóiratot.

Mivel megfertőzött a szép szó és a magyar kultúra szeretete, nehezen érthető, hogy egy ideig meglehetősen „prózai” munkát vállaltál: Ipolyszécsénykén a Jednota üzlet vezetőjeként dolgoztál. Gondolom, jobb híján vállaltad el ezt az egyébként felelősségteljes munkát?

1987-től Ipolyszécsénykén, a nevelőotthonban voltam éjszakás nevelőnő – mit mondjak, nem volt egy leányálom, aztán, amikor tudomásomra jutott, hogy a Jednota üzlet vezetője nyugdíjba készül, elvégeztem egy vezetőképző tanfolyamot, így sikerült ezt az állást elnyernem. Csaknem 10 év után az egészségem nem engedte, hogy a nehéz fizikai munkát (kartonok, ládák cipelése) is igénylő állást tovább folytassam, így váltottam. Ebben az időben végeztem a főiskolán, így sikerült elhelyezkednem hitoktatóként, mint már előbb említettem. Mivel kerestem az orvosom által javasolt munkahelyet (a folyamatos, megterhelő álló- vagy ülőfoglalkozás helyett) egy rövid ideig dolgoztam a Lilium Aurum Könyvkiadónál. Ebben az időben már a Kürtös tördelőszerkesztője voltam, ezért mertem ide jelentkezni, de a szívem hazahúzott, nem nekem való a városi élet. Amikor 2005-ben felajánlották a helyet a Hont-Ipoly Művelődési Központban, nem haboztam, örömmel elfogadtam és hazajöttem, mivel Dunaszerdahelyen még csak próbaidős voltam, ez ott nem okozott problémát. Annak ellenére, hogy Nagykürtösön egyedüli magyar voltam, a kollégáim közül senki sem tudott magyarul, nekem pedig a szlovák nyelv nem volt az erősségem, úgy éreztem, hogy hazaértem, ez a munkakör az, amit szeretnék csinálni. Egészen a közelmúltig, amíg nyugdíjba nem vonultam, itt dolgoztam. A kisebbségi kultúra tartozott hozzám.

Mikor, hogyan és milyen tisztségbe kerültél a Csemadok területi választmányához?

1995-ben megszűnt a Csemadok állami pénzügyi támogatása, Bányai Géza, a fizetett titkár nyugdíjba vonult, és 1996-ban éppen te (vagyis Bodzsár Gyula) lettél a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya titkára. Javaslatodra a járási konferencián megválasztottak a területi választmány tagjává, majd a következő konferencián 1999-ben alelnökké választottak. Ezt a tisztséget több választási cikluson keresztül töltöttem be. Több éven keresztül a titkár feladatait is elláttam, míg végül 2019-től hivatalosan is én lettem a titkár. Aztán amikor Balogh Gábor, a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmányának elnöke 2023 októberében váratlanul elhunyt, az elnökség és a területi választmány is egyhangúlag elfogadta, hogy a járási konferenciáig én legyek a statutáris képviselője.

Fotó: Kliment Éva archívuma

A területi választmányban betöltött tisztségeid során szerzett tapasztalataidat jól kamatoztattad megbízott elnökként is. Járási elnökként mit tartasz elsődleges és legfontosabb feladataidnak?

Az összefogást, a közös munkát tartom a legfontosabbnak. Balogh Gábor magasra tette a mércét, én ezt a munkát szeretném folytatni. Együttműködni nemcsak az alapszervezetekkel, hanem az iskolákkal, önkormányzatokkal, mindazokkal, akiknek fontos a magyar identitás megőrzése, a kultúránk megmaradása. Nagyon kevesen vagyunk, nem engedhetjük meg magunknak a széthúzást. Szeretném, ha az elnökség minden tagja kivenné a részét a feladatokból, hogy megismerjék a munkát, amit rendszeresen el kell végezni, új ötletekkel álljanak elő, hiszen – úgymond – fiatalítottunk az elnökségben. Az előttünk álló négy évben azon leszek, hogy megtaláljuk, aki a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya élén tovább viszi a fáklyát.

Mi az, amit nem kérdeztem, de fontosnak tartod elmondani?

Az élet útjai kifürkészhetetlenek, minden mindennel összefügg. Ha nem válok el, akkor nem írom meg a kérvényt, ha nem írom meg a kérvényt, nem lesz belőlem sem tudósító, sem hitoktató. Sokakat megvisel a válás, nekem erőt adott az újrakezdéshez, a közéletben való aktívabb részvételhez. Így lett belőlem előimádkozó, ünnepi alkalmakkor templomdíszítő. Amikor egyesültek a magyar pártok, a faluban engem kértek fel, hogy vállaljam el az MKP elnöki tisztségét, újjászerveztem a Csemadok alapszervezetét. Elnökként, megfelelő emberekkel körülvéve, újra fellendítettük a helyi kultúrát, kultúrműsorokat szerveztem, a járási vezetőségben elég sok feladatot elvállaltam, nyári egyetemre mentem, hogy elindíthassuk a Kürtös havilapot, amelynek azóta is én vagyok a tördelőszerkesztője, grafikusa, nyomdásza, terjesztője. Akkor vagyok elememben, ha sok az elfoglaltságom, csak hát felettem is elszáll az idő, én sem leszek fiatalabb. Viszont amíg az egészségem engedi, és bírom erővel, teszem a dolgom, mert ez éltet és kitölti a mindennapjaimat.

Bodzsár Gyula/Felvidék.ma