Címke: Múltunk fakuló emlékei

A Rejtő Jenő tollára illő jelenet akkor vette kezdetét, amikor a jóféle falatok és a gyöngyöző neszmélyi borok megtették hatásukat, s az egyik nagyobb vendéglőben a brit matrózok népes társaságának annyira oldódott a hangulata, hogy a helyi fenegyerekekből álló asztaltársaság már megelégelte a dolgot.

Kis híján százhúsz esztendeje annak, hogy Jókai városában első alkalommal kezdtek peregni a mozgóképek az akkori Ferenc József rakpart egyik Duna-parti szegletében álló szerény pavilonban...

Kolozsnéma felett aznap az egyik legjobb magyar vadászpilóta, az akkor 23 éves vitéz nemes Molnár László hadnagy aratta huszadik légi győzelmét...

A Duna-parton kiépített kerékpárúton Komáromból Dunaradvány felé haladva, Path községet elhagyva jobbról a dunaalmási hegyek nézik tükörképüket a vén folyó vizében, balra a természet...

Mire a Konföderáció seregei letették a fegyvert, hét magyar kék uniformisát már tábornoki rendfokozat dekorálta. Köztük volt Klapka komáromi védőseregének két egykori tisztje is...

Szűkebb és tágabb környezetünkben sajnos számos szomorú példáját lelhetjük annak, hogy a közöny és a nemtörődömség folytán mennyi technikatörténeti érték és érdekesség ment visszavonhatatlanul...

„Kedves Móric bátyám, ha megengeded, hamarosan alkalmad lesz bíráló megjegyzésed visszavonására!”

Romantikus sétakocsikázás a múltba, mely során kiderül, milyen is az a „komáromi szerencse”...

Ki emlékszik ma már Patkós Körmendiné, a vár fokán álló, s egykor letört karú Kőszűz, a várból állítólag a Duna alatt a túlsó partra vezető titkos alagutak, a bajvívó végvári vitézek és Klapka „kincseket” rejtő szigeti fájának a történetére?

A komáromi ládákat többnyire lábazat nélkül készítették, megkönnyítendő azok szállítását. A ládákat a mesterek maguk adták el a helyi piacon, környékbeli vásárokon, de szállították szekéren, hajón egészen Belgrádig is.

Klapka tábornok bronzba öntött alakját százhúsz évvel ezelőtt mintázta meg budapesti műtermében Róna József. Mint a köztéri alkotásoknak általában, ennek a szobornak is viharos sors jutott osztályrészül...

Napjaink érzelem- és gyakran sajnos értelemhiányos világában némi jövőbe vetett bizakodásra ad okot, hogy kezdünk rádöbbenni arra az igazságra, miszerint történelmi múltunk ismerete és mérhetetlen kincset érő hagyományaink nemzedékekről nemzedékekre való átöröklése olyan pótolhatatlan életnedv.