Azok számára, akik egy kicsit is figyelemmel kísérik – mind Felvidéken, mind az anyaországban – a jelesebb kulturális történéseket, a Pozsonyi Műtermek szabad művészeti társulás képzőművészeinek tevékenysége korántsem ismeretlen, hiszen rendszeres periodicitásban foghatjuk fel a híreket azzal kapcsolatban, hogy ez a lelkes, maroknyi létszámú pozsonyi művészeti formáció éppen valahol a Kárpát-medence valamelyik helységében tárlatot nyit, esetleg új hommage, vagyis emlékező kiállítást indít vándorútjára, vagy idehaza egy vidéken élő képzőművész társ-, vagy anyaországi képzőművész csoport munkásságát mutatja be a koronázó városban.
Legközelebbi tárlatuk Budapesten lesz, ahol a Magyar Kultrúra Alapítvány és a Pozsonyi Magyar Galéria közösen szervezi május 18-ától Nagy József pozsonyi képzőművész első budapesti önálló bemutatkozását az MKA székházában, a Budai Várban. Még mielőtt bemutatnánk a csoport tavaly nyár óta folyó tevékenységét, pergő tárlatait, idézzük fel a csoport múltját, indulását.
Érdekes történelmi tény gyanánt, érdemes visszalapozni a pozsonyi képzőművészeti élet legelejére is; 1885 májusa az a dátum, amikor megalakult a Pozsonyi Képzőművészeti Egylet gróf Esterházy István (a mártír Esterházy János nagyapja) elnökösködése, nesztorsága mellett, majd ez sikeresen működött az első világégésig. Az 1920-as átrendeződés után is aktívak voltak a magyar képzőművészek, 1941-ben Esterházy János, az akkori Szlovák Parlament egyetlen nemzetiségi képviselője megalakította a Hosszú utcában a Könyves Házat, s ennek szomszédságában a Képtárat, ahol a legjelesebb nemzetiségi magyar képzőművészek állítottak ki. Az egyletet 1945-ben a Szlovák Parlament betiltotta. A vörös átok-, a szocialista realizmus időszakának tobzódásában egyetlen nemzetiségi képzőművészeti csoportosulás sem jött létre – sem hivatalosan, sem az underground szféráiban Pozsonyban, s mindössze néhány rendszerhű nemzetiségi képzőművész részesülhetett a kommunista rezsim nyújtotta kiváltságokból lehetőségekből, vagy érdemelhette ki az Érdemes Művész – a rendszer –és a párt iránti elkötelezettséget fémjelző – kitüntetést. A változás után 1998 augusztusában elsőként alakult meg a Pozsonyi Műtermek – néhány lelkes pozsonyi képzőművész-, közösségszervező részvételével, akik korábban már mindannyian indulása óta tagjai voltak a Csehszlovák, majd később a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának, egyben a Szlovák Képzőművészeti Uniónak. A csoport nem titkolt célja az volt, hogy a koronázó városban is létezzen, dolgozzon egy olyan nemzetiségi, képzőművészeti csoportosulás, amely tovább viszi azt a nemes hagyományt, amelyet a vörös kultúrterror negyven éven át mellőzött.
Az induló csoport számára az első kiállítások színhelyeit a Pozsonyi Magyar Kulturális Intézet és a Pozsonyi Casino biztosította, itt állítottak ki az alábbi csoporttagok; Fodor Kata, Gály Kata, Gáspár Péter, Jaksics Ferenc, Kalita Gábor, Mag Gyula, Nagy Zoltán. Később egy-két tag távozott a Pozsonyi Műtermekből, a csoport egy tehetséges tagja viszont, a nagyszerű képzőművész, Fodor Kata, sajnos idő előtt ment el az élők sorából. Az évek folyamán folyamatosan új tagokkal bővült a csapat, Nagy József, Schrantz György kiváló képzőművészek erősítették a tagságot, majd a legutolsó időszakban már Lőrincz Zsuzsa és Könözsi István is állított ki az egyes egyéni vagy közös tárlatokon. A Pozsonyi Műtermek számos közös kiállítására meghívta, s meghívja az SYMKT tagjait, az anyaország néhány kiemelkedő munkásságú képzőművészét is, így a csoport egy-egy nagyobb kiállításán 30 – 35 képzőművész is szerepelt, szerepel munkáival.
Az első években többnyire Pozsonyban állítottak ki a Pozsonyi Műtermek tagjai, például több éven keresztül a Szlovák Parlament kiállítótermeiben, a Várgalériában, Budapesten a Magyarok Házában, Pozsonyban a Magyar Kulturális Intézetben, a Pozsonyi Casino-ban,a Szlovák Képzőművészeti Unió kiállítótermeiben, Esztergomban, Dél-Komáromban, s másutt.
A 2006-os év pozitív változást hozott a Pozsonyi Műtermek szabad művészeti társulás életében, ugyanis társszervezőkkel együtt – a Csemadok Országos Választmánya, a Szövetség a Közös Célokért társulás, a Posonium társulás, a Madách Posonium Könyv-és Lapkiadó – megalakították az immár hatodik éve működő Pozsonyi Magyar Galériát, amelyik a Csemadok központi épületének nagytermében működik – a Pozsonyi Műtermek tagjainak szakfelügyelete mellett. Pozsonyban ugyanis óriási szükség volt már egy ilyen képzőművészeti térre, lehetőségre, nemcsak a pozsonyi képzőművészeink véleménye szerint kellet már, s kell egy olyan hely, ahol magyar emlékező jellegű tárlatokat lehet a magyar értőközönség számára rendezni, ahol a vidéken élő hivatásos képzőművészek terjedelmesebb kiállítási anyagát is méltón be lehet mutatni a fővárosban. S hogy ez eddig is nagy sikerrel járt, az alábbi rövid összefoglaló is bizonyítja.
Az évente átlagban tíz kiállítás lehetőséget adott a már említett szlovákiai magyar képzőművészek bemutatójára, egyéni s csoportos kiállítások keretén belül eddig negyven szlovákiai magyar, csoportos kiállításon pedig negyvenkét anyaországi alkotó művész mutatta be munkáit. A hazai képzőművészeink alkotásait felsorakoztató tárlatok mellett cserekiállítások keretén belül mutatkozott itt be az Esztergomi Művészek Céhe, a Budapesti Olajág – keresztény képzőművészeti csoportosulás. A Pozsonyi Műtermek tagjai viszont több alkalommal Budapesten, s Esztergomban reprezentálták művészi rátermettségüket. Itt, a Magyar Nemzeti Galéria hatáskörébe tartozó híres Rondella Galériában mutatkozhattak be több alkalommal, a Szövetség a Közös Célokért társulás közvetítésével, ugyanakkor a Keresztény Múzeum adott helyet a csoport három tagjának; Nagy Józsefnek, Kalita Gábornak és Schrantz Györgynek, az MS Mester tiszteletére című csoportos kiállításon való sikeres részvétellel.
A Pozsonyi Magyar Galériában az évek folyamán számos emlékező, emlékőrző kiállítás megrendezésére került sor. Például József Attila, Kassák Lajos is azok közé a nagyságok közé tartozik, akiknek emléket állítottak műveiken keresztül a felvidéki képzőművészek. Nagy érdeklődés övezte a nagy feltaláló, Pozsony szülötte Kempelen Farkas emlékét idéző hommage kiállítást is.
Persze az említett képzőművészek, s az általuk felkért vendégművészek már nem élő honi nagyjainkra is emlékeztek, többek között Zs. Nagy Lajos költő, szerkesztő barátjukra, Janiga Józsefre, a Csallóköz festőjére, Dúdor István festőművészre, aki szintén a csoport tagjainak baráti köréhez tartozott. Közben természetesen a képzőművészek jubileumi kiállításait is látogathatták az érdeklődők. Retrospektív, egyéni tárlat keretén belül a Pozsonyi Magyar Galériában mutatta be munkásságát Csótó László grafikus; Jaksics Ferenc illusztrátor, festőművész; Kalita Gábor festőművész; Lőrincz Zsuzsa, grafikus, festőművész; Nagy Zoltán grafikus, illusztrátor, festőművész; Kocsis Ernő, festőművész; Lábik János, festőművész; Koós István festőművész; Simon M. Veronika, festőművész, művészeti oktató; Schrantz György, festőművész, grafikus, és még sokan mások.
A Pozsonyi Műtermek csoport nagy-nagy büszkesége a Hommage Esterházy János festmény és grafikai gyűjteményük, amelyet a lelkes csoport 2008 májusában mutatott be először a Pozsonyi Magyar Galériában, s innen indította vándorútjára ezt az értékes képzőművészeti anyagot. A gyűjtemény az első években bemutatásra került a Budai várban a Magyar Kultúra Alapítvány eklektikus épületének nagytermében, két budapesti középiskolában, Tatabányán, ahol Esterházy Jánosnak egész alakos szobra is áll. Majd a gyűjtemény az Ipoly vidékét járta, így Ipolynyéken – ahol szintén szobrot emeltek a mártír szép emlékének tiszteletére – ,majd Ipolyságon is láthatta a közönség a kiállítást.
A csoport kurátora, Kalita Gábor arról is tájékoztatott, hogy – idézve szavait: „A kiállítások körüli, évek óta folyó, állandó-, intenzív szervező munka után tavaly nyáron már egy kis pihenőt kívántam fújni mind önmagamnak, mind művésztársaimnak, persze, amint ez már ilyenkor, összeesés előtt lenni szokott – Gábriel arkangyal – ismét riadót fújt.”
S nem is akármilyet! 2010 júniusában a Pozsonyi Magyar Galériában a csoport tagjai, s a meghívott művészek bemutatták a Szent István Pozsonyban című hommage kiállítást. Mivel mind itthonról, mind az anyaországból az egyes galériák művészeti vezetői intenzíven kezdtek el érdeklődni a jeles művészeti anyag kiállítási lehetőségei iránt, ennek hatására nem maradt el a kurátori döntés; első államalapító királyunk emlékét őrző kiállítás – gyűjteménnyé avattatik, ami a kiállításszervezői gyakorlatban annyit jelent, hogy állandó jelleggel, újabb és újabb alkotásokkal gyarapítják az anyagot. A gyűjtemény válogatott része nem másutt, mint a festészet magyar Barbizonjában, a máramarosmegyei, központi Szent István ünnepségek alkalmával Nagybányán, a híres Milleneum 2. Galériában került bemutatásra. Ősszel, a már kiegészült anyag a Felvidék keleti részén, összesen hat helyen: Tornalján, Rozsnyón, Kassán, Nagytárkányban, Királyhelmecen, Szepsiben állíttatott ki – valóban hálás, értő közönség előtt.
Persze, a Hommage Esterházy János gyűjtemény is folytatta vándorútját. Tavaly nyáron a budapesti Erdős Renée Házban láthatta az említett gyűjteményt a helyi közönség – két hónapos időtartam idején, ősszel viszont, az év végéig a Szombathelyi Savaria múzeum látta vendégül a gyűjteményt. Közben a csoport karácsony előtt a Pozsonyi Casinóban szervezett egy bensőséges tárlatot a Pozsonyi Műtermek egyik oszlopos tagjának, Schrantz Györgynek jeles festményeiből.
Az idén januárban Szombathely után Zalaegerszeg látta vendégül a Hommage Esterházy gyűjteményt, majd a soproni Berzsenyi Dániel alap-és középiskola diákjai ismerkedhettek meg – képzőművészeti alkotások, szórólapok segítségével – a felvidéki mártír embermentő, kisebbségeket vigyázó sorsával. A magyarországi Esterházy kiállítások segítője, szervezője, az Esterházy János Budapesti Emlékbizottságának elnöke, Martényi Árpád óriási jelentőséget tulajdonít az ilyen vándorkiállítások szervezésének, hiszen számos diák, fiatal is megismerkedhet egy sok-sok tanulságot rejtő, feldúlt korral, s egy olyan gerinces, hívő ember életútjával, aki mindannyiunk példaképéül szolgálhat ma is, a jövőben is.
Ez év januárjában a Magyar Köztársaság Külügyminisztériumának Pozsonyi Nagykövetsége székhelyének fogadótermeiben nyílt meg a Szent István Pozsonyban című gyűjtemény bemutatója, amelynek reprezentatív megnyitóján a meghívott vendégek előtt Heizer Antal nagykövet nyitóbeszédében elmondta; az itt látható gyűjtemény egy olyan fontos Szent Istváni üzenet hordozója, amely ma is időszerű, mely mind múltunkról, mind jövőnkről szól. Dicséretes tényként említette meg azt is, hogy képzőművészeink soraiban is vannak olyanok, akik az idegen helyett felvállalják azokat a magyar jellegű témákat, amelyek múltunkat, sorsunkat, jelenünket, jövőnket ábrázolják a képzőművészet gazdag eszköztárának segítségével.
A fentiekben említett hommage tárlat Magyarország Európa Uniós elnökségének ideje alatt, tehát június végéig látható a nagyköveti rezidencia fogadótermeiben.
A nagykövetség védnöksége alatt nyílt meg március elején – Esterházy János születésének 110-ik évfordulója alkalmából a Magyar Kulturális Intézet pozsonyi székházának kiállítótermében a Hommage Esterházy János festmény- és grafikai gyűjtemény bemutatója, majd ugyanez Kassán került bemutatásra, Esterházy János mellszobra felavatásának alkalmából.
Március közepén, a magyar szabadságharc ünnepségei alkalmával a Pozsonyi Műtermek tagjai közös kiállítást rendeztek az egyházgellei kultúrház tágas kiállítótermében. Ezen az eseményen ünnepi beszédet mondott Váradi Lajos, a Magyar Köztársaság Pozsonyi Nagykövetségének követe.
Amikor a Pozsonyi Műtermek Polgári Társulás alelnökétől, Schrantz Györgytől a csoport további terveiről érdeklődtünk, megemlítette; hogy a csoport tagjai már készülnek arra a közös kiállításukra, amelyre Budapesten kerül majd sor júniusban, s persze folytatódik a két – fentiekben említett- gyűjteményük további rendezése, vándoroltatása.
Felvidék Ma
