38984

Bizonyítja ezt a tény , hogy a füleki gimnazisták Apropó Kiszínpada Szabad ötletek (J.A.gyzék) c. előadásukkal. Salgótarjánban vendégszerepel 2013.április 11-én és 12-én a József Attila Művelődési Központban. Előadásuk kapcsán  Mizser Attila, költő, a Palócföld főszerkesztője gondolatai:

A füleki Apropó Kisszínpad „Szabad ötletek” (J.A.gyzék) című előadását láthatjátok ma. Én egy rövid prológusban próbálom felvezetni a felvezethetetlent. Egy klasszikus színpadi előadásnál ez az előhang valószínűleg így indulna: „Két nagy család élt a szép Veronába, Ez lesz a szín, utunk ide vezet.” De ma nem a Rómeó és Júliát láthatjuk, ma, a költészet napján, április 11-én ez az előadás valójában egy költőről, pontosabban a költő, József Attila világáról próbál szólni.
Szabad ötletek, mert a füleki gimnazisták szabadon gondolkodnak, értelmezik a verseket, idézeteket, és az asszociációk sora is szabad. Szabad ötletek, mert van egy vitatott József Attila-munka (hasonló címmel), pontosabban egy füzet, amelynek az irodalomtörténeti megítélése a mai napig ellentmondásos. Vajon betekinthet-e az olvasó az alkotó, az ember magánéletébe, az alkotás folyamatába, felderítheti-e a személyiség rejtett területeit? A Szabad-ötletek jegyzéke két ülésben már több alkalommal megjelent, kísérő jegyzetekkel, és nem változtatta meg a József Attila-képünket. A kutatás azonban mindmáig nem tisztázta, mi indította József Attilát erre a pszichoanalitikus iratra, magánszövegre. Akkor, amikor a Dunánált írta – a két szöveg ugyanis majdhogynem egy időben keletkezett, ahogy azt Tverdota György, neves irodalomtörténészünk megállapította.
A legérzékletesebb információt talán mégis Németh Andortól tudjuk. Mintegy két hónappal a költő halála után nyilatkozik a jegyzékről. Kellő lendülettel, így meséli el a napot:
„Analízisről jön, négyre a fogorvosához kell mennie. Egy napon a fejébe vette, hogy testileg-lelkileg rendbe hozatja magát és makacsul kitart szándéka mellett. De dühös indulatok fenekednek lelke mélyén, nincs megelégedve sem magával, sem az orvosaival. Azok ügyefogyottan babrálnak, rontanak rajta, holott ő teljesen megújulásra áhitozik.” Németh Andor tehát az önterápia egy formájaként azonosítja a füzetet, módszerként, amelyet a költő saját magán alkalmaz.
„Most nekiül és nem kel fel addig, amíg egyenletes, nyugodt betűivel tele nem írta a százhetven üres lapot. Mint Münchausen a mocsárból, maga akarja kirántani magát abból a poshadt, zavaros mocsárból, melyben fulladozik. Egyszerre akar leszámolni múlttal és jelennel.”
Kérdés, kinek és miért írta József Attila a Szabad-ötleteket. Túl egyszerű lenne az a válasz, hogy kizárólag saját magának. Véleményem szerint inkább Gyömrői Editnek, akire oly sok utalást találunk a szövegben. Egyfajta automatikus íráskísérletnek tekinthető, az analízis egy sajátos formája, a lélekelemzés írásos stratégiája. Az ilyen típusú szövegnek rendszerint nincsenek olvasói, csak egy potenciális olvasója lehet, aki nem más, mint az analitikus. Ilyen értelemben a Szabad ötletek megszólítottjaként azonosíthatjuk Gyömrői Editet, hiszen gyakorlatilag a szöveg vele folyamatos párbeszédet folytat.
A füzet egyik Gyömrőire utaló mondata a következő: „az éjjel elképzeltem, hogy én, amikorra határidőt szabott a Gyömrői számba / veszem a gázcsövet, nagyot szippantok, húzok belőle aztán vége lesz” Nem tudjuk, milyen határidőről van szó ezen a helyen. Csak azt tudjuk, hogy a Szabad ötletek megírását követő kilencedik napra vonatkozik a megjegyzés, 1936. június 1-re. És azt is tudjuk, eközben József Attila nem írt mást, csak ezt a füzetet, valamint A Dunánált, ami azonban szintén felkérésre, megrendelésre született.
Kérdések. Szabad ötletek sora ez is, de már a kutatóké.
De nem csak erről szól a darab, lehet, épp csak egy motívuma ez a füzet, miképp a kártya is, Az osztás után című szonetthez köthetőn. A kártya, amely sorsot vet, a szerencsét kísérti. Egy kártyaparti szépen megfeleltethető a költői pálya esetlegességeinek, a szerencsének, a viszonylagosságnak, a sikernek és a kudarcnak.
A Szabad ötletek című előadás lazán, egy asszociációs háló mentén halad, át a költő életének fontosabb állomásain, amelyet a tragikus vég képei kereteznek. De a színdarab fiatalos, merész; enyhén – jó értelemben – pimasz vállalkozás ez. Ügyesen játszik rá a hagyományra, beemelve remek kortárs költőket is, akiket megérintett Attila hagyománya. Így bővül a „jegyzék” például Málik Rolanddal (a szintén tragikusan fiatalon eltávozott költővel), vagy épp Cseh Tamással, vagy akár némi rappel.
De nem lőnék le minden poént, hogy is lehetne. Hiszen ők maguk is megfogalmazzák kérdéseiket.
„Mit kezdhetünk azzal, hogy élt egy költő? Mit tehetünk, azzal hogy hetvenhat éve halott? Tehetünk-e róla, hogy érettségi tétel? Tehet-e róla, hogy azzá lett? Van-e üzenet és kell-e keresni? Hagyott-e, és akkor meg miért ilyet? Nagy bűn-e ha mégis szeretjük? Nagy bűn-e ha ő is szeretett? Szabad-e így érteni manapság? Szabad-e minden ötlete? Egyáltalán szabad-e minden ötletünk? Mit kezdhetünk azzal, ha él egy költő? Különösképp, ha hetvenhat éve halott…”
Szóval:
Élt a Gát utcában is egy költő. Az ő útját kövessék, kövessétek nyomon.

Mizser Attila

Felhasznált irodalom:
N. Horváth Béla: Kinek írta József Attila a Szabad ötleteket? [online]. Forrás, 2005/4. http://www.forrasfolyoirat.hu/0504/horvath.html

Felvidék.ma